Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.





Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve nem tartalmaz specifikusan friss felfedezésekkel kapcsolatos elemeket. Azonban, több általánosabb természettudományos fogalomra is utalhat.

Az első néhány sor averse a haragról és annak erejéről szól. Azt mondja, hogy a harag a szívben rejtetten ül, hasonlóan ahhoz, ahogy a mag a falszállalban rejtőzik egy almában. Ezúttal a hasonlat megjegyzést tesz a természet rejtett struktúráira, amelyek olyan erőteljesek lehetnek, mint a harag.

A következő sorokban az angyal megjelenik, aki karddal kíséri az embert és vigyáz rá a bajban. Ez a kép az embert körülvevő természettel kapcsolatos biztonságérzetet sugallja, amelyet az ember a korábbi felfedezések, mint például a természetben fennálló törvények és az ember által irányított technológiai fejlesztések révén nyerhetett.

A következő sorok viszont az emberi élmények változását írják le. Arról szólnak, hogy amikor az ember ébred és észleli, hogy minden összeomlott körülötte, és elindul mint egy kísértet, eltávolítva a tárgyait és kiélezve a fókuszt, fontosabbá válik az alázat és a lázadás az új, fényes jövő felé. Ez egyfajta modern tudományosi perspektívaként értelmezhető, amely rávilágít a társadalmi és technológiai változások gyorsaságára és az embereket körülvevő világ átértékelésére.

A következő részben azonban az író azt mondja, hogy semmije sem volt és soha többé nem lesz vonatkozásában az életre és az emlékek, valamint a varázslat erejére. Ez a sor megjegyzést tesz az emberi korlátokra és az emberi tapasztalat végső hatásaira, vagyis annak a felismerésnek a relevánságára, hogy nincs abszolút védelem vagy visszatartó erő.

Összességében tehát a vers hagyományosbb természettudományos elemeket hordoz, amelyek jelentése és jelentősége rímel az emberi élmények és az emberi átélés általánosabb aspektusaira.

Radnóti Miklós "Sem emlék, sem varázslat" című versében teológiai szempontból is érdekes elemek találhatók. Az alábbiakban részletesen kifejtem ezeket és rávilágítok a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira is.

A vers elején Radnóti arról ír, hogy eddig szívében harag lakozott, ami hasonlít az alma magjához a magházban. Egy angyal kísérte és védelmezte őt, ha bármi baj történt vele. Ez az angyal és a kard, amit a kezében tart, a hagyományos teológiai szemlélet szerint védetté és biztonságban tartották Radnótit. Ezzel a képpel a katolikus vallásban is találkozhatunk, ahol a szenteket kísérik és védelmezik az angyalok.

Azonban a következő sorokban a vers főszereplője ráébred arra, hogy minden összeomlott és meztelenül indul útnak a világban, mint egy kisértet. Ez a rész talán a leginkább hasonlít a bibliatudomány perspektívájához, ahol a világban levő ember szembesül a maga megszámolhatatlanságával és sebezhetőségével. Az ember ráébred, hogy semmi számára nincs biztosítva és maga is elvesztett mindent.

Az alábbi sorokban Radnóti ír az érett és tünődő kevésszavú alázatról, amely másról szól, mint az előző haragról vagy önnön érdekekről. Ez az érett alázat a patrisztika nézőpontjához kapcsolódik, ahol az ember a saját határain belül él és elfogadja a világ rendjét. Az érett és tünődő alázat tulajdonképpen egyfajta meghajlás az elé esém, amely a keresztény vallási hagyományban szintén fontos szerepet játszik.

A vers folytatásában Radnóti arról ír, hogy semmi sem lesz már az övé és nem érdekli a bosszú sem. Ez az új életre való várás, az újjáépülés lehetősége, amely a vallási hagyományban szintén előfordul. A patrisztikus és skolasztikus nézőpont szerint is az embernek meg kell halnia saját énbéli érdekeinek és vágyainak, hogy újjászülethessen és megtapasztalhassa az igazi értékeket és célokat. Ezen a ponton Radnóti felismeri, hogy az emlékek és a varázslat sem védik meg őt. Úgy érzi, hogy a menny ekkor baljós és senki sem áll mellette.

Összességében, Radnóti Miklós "Sem emlék, sem varázslat" című verse teológiai szempontból átélésre, elfogadásra és újjászületésre hív. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváin keresztül megmutatja az emberi tapasztalatokat, kihívásokat és a reményt a vallás és Isten iránti hittel kapcsolatban.

Radnóti Miklós "Sem emlék, sem varázslat" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból megköveteli a magyar és nemzetközi szépirodalom kontextusának figyelembevételét is. Ennek a versekben megjelenő motivációnak, témának, stílusnak és formának a vizsgálatát jelenti a következő elemzés.

Motivációk:
- Harag és keserűség: A vers első sorai azt mutatják, hogy a költő "rejtett haraggal" él, amely egyféle negatív érzelem lehet. A harag motivációja lehet az úgynevezett fekete látvány (a négerbarna mag megnevezése), ami a költő belső szenvedése lehet. Ez a motiváció a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is jellemző lehet, hiszen a költők gyakran használják az érzelmi állapotokat, mint ihletforrásokat.

Téma:
- Az angyal védelme: A versben említett angyal-figura jelképesen jelenik meg, és a költőnek védelmet és segítséget nyújt a nehéz helyzetekben. Ez lehet egyfajta biztonságérzetet ad a költőnek. Ez a téma szintén megtalálható a magyar és nemzetközi szépirodalomban is, amikor a költő vagy irodalmi karakterek keresnek segítséget és védelmet.

Stílus:
- Költői képek és hasonlatok: A versben a költő képekkel és hasonlatokkal fejezi ki a belső érzéseit, például a "vad hajnalon arra ébredni" vagy "mint kisértet elindulni". Ezek a képek és hasonlatok a költői stílust és az érzelmek megjelenítését erősítik. Ez számos magyar és nemzetközi költőre jellemző lehet, akik kifejezik érzelmeiket a képek és hasonlatok segítségével.

Forma:
- Rímek és ritmus: A versben látható rímképletek és metrikai rendszerek, amelyek meghatározzák a vers ritmusát és formáját. A versben például az "aabb" és "aabb" rímképletet használja, ami bizonyos ritmust és struktúrát ad a verseknek. Ez a forma és struktúra számos magyar és nemzetközi versben megtalálható.

Összegzésként elmondható, hogy Radnóti Miklós "Sem emlék, sem varázslat" című verse egy olyan vers, amely a magyar és nemzetközi szépirodalomban megtalálható motívumokat, témákat, stílusokat és formákat használ. A harag, az angyal védelme, a költői képek és a rímek és ritmus meghatározzák a vers jellegét és az irodalmi kontextust, amelyben a vers megjelenik.