1
Életem írtam kis bottal a porba ott estefelé, hol két út összefutott. Szörnyü ábra volt; füstölt, mint záptojás szegények ritkás asztalán és halálig mutatta magam:
államat fölkötő kendő takarta kiserkedt szőrözetem végül és oszlottam ott a selyem levegőben.
S az útontúli lejtőn gyenge bokorra szállt a madár; csapdosva tartotta a buktató ágon a súlyát és elsiratott vékony fütyöléssel.
2
Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é, vagy várjon-e még?
Hát villanjon! riadalom legyen itt körülöttem! életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt.
S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág, úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás.
3
És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság.
De néha azért ő, ha azt hiszi nem veszem észre, titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem.
1933. július 30.
|