Reményik Sándor "A kis templom a nagy dómban" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A versben megjelennek olyan motívumok és jelenségek, amelyek összefüggésbe hozhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalommal.
Az első sorokban a költő azt írja, hogy a kis templomnak a borbereki templom falára írja a verseit. Ez a motívum összekapcsolható például a versek, költemények írásának hagyományával a lírában. A költő mint alkotó megjelenik a versben, és itt elhelyezi a saját gondolatait a templom falára. Ez párhuzamba állítható a híres költők, mint például Petrarcához vagy Rilkéhez, akik szintén alkotásaikat a természet vagy a ház falára írták.
A következő versszakban a költő azt írja, hogy a templom törékeny és kicsi. Ez a képzet összefüggésbe hozható a romantikus irodalommal, amelyben gyakran megjelenik a kis, sérülékeny lény vagy tárgy, amely a nagy, erős világ közepén található. Ezt a motívumot például a német romantikus költők, mint Novalis vagy Goethe műveiben is megtalálhatjuk.
Az erdőn túli gúnyos harangvirágok a haranghangra reagálnak. Ez a jelenség összefügghet a természet és az ember által alkotott világ közötti kontraszttal, amely megjelenik a szimbolizmusban. A művészi alkotásokban gyakran találkozunk olyan motívumokkal, amelyek a természeti elemeket az emberi vagy kulturális világgal kontrasztba állítják.
A következő versszakban a költő a fenyőfákra utal, mint Isten testőreire. Ez a motívum összefüggésbe hozható a természeti vallásokkal, amelyekben a természeti elemeknek isteni jelentősége van. Például az indián őslakosoknál a természet, beleértve a fenyőfákat is, természetfölötti erőkkel és lényekkel van összekapcsolva.
Az utolsó két versszakban a költő a kis templomot és Isten nagy művét állítja szembe. Ez a motívum összekapcsolható a vallásos irodalommal, amelyben a kis templom vagy az emberi képzőművészet művei a felsőbb hatalomhoz vagy isteni alkotáshoz viszonyítva jelennek meg. Például a reneszánsz korban sok művész ábrázolta kis léptékű műveiken a nagyobb vallási témákat, hogy ezáltal megjelenítse az ember és az isteni közötti viszonyt.
Összességében Reményik Sándor "A kis templom a nagy dómban" című verse számos olyan motívumot és jelenséget tartalmaz, amelyek kapcsolhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területéhez. Ilyen motívumok közé tartozik a költő mint alkotó megjelenése a versben, a kis és nagy közötti kontrasztok, a természeti elemek szerepe, valamint az ember és az isteni közötti viszony bemutatása.