A költői mű természettudományos szempontból is értelmezhető, mivel a versekben megjelenő elmélkedések a tudomány mai állása alapján is érthetőek.
Az első sorban található "Az élet zúg tovább" kifejezés arra utalhat, hogy a költő felismeri az élet ugyanúgy tovább folytatódó mechanizmusát a természetben, ahogyan azt a természettudomány is bemutatja. Azzal, hogy a sírok fölött nem időzhet a láb és a gyökeret nem ereszt a föld, utal arra, hogy az emberi test a halál után már nem képes tovább létezni és megfelelő feltételek hiányában semmi kapcsolatot nem tarthat az élőkkel.
A "Gyökeret nem ereszthet" és "mint eleven keresztet, Mint örök fejfát, nem tűzheti le" kifejezések arra utalnak, hogy az örökségünk, amit itt hagyunk magunk után, az emlékeink, a tetteink és a kulturális örökségünk tovább élhet és hatással lehet a későbbi generációkra.
A második bekezdésben a költő az időtlenségre utal, a mozdulatlanságra, amit a márvány szobrok képviselnek. Azonban, ahogyan a költő is felismeri, ez csak egy vágy marad, hiszen az élet folyamatosan zajlik tovább, és az idő nem áll meg. Az "Az élet zúg tovább, S mint egész, nem ér soha-soha véget" kifejezés a tudomány mai eredményeivel összhangban van, hiszen az idő és az univerzum folyamatossága nemzetközileg elfogadott tények a modern tudomány számára.
A "kohézió", a "mágnesesség", az "elektromágnesség" és az "erős és gyenge nukleáris kölcsönhatás" olyan természettudományos fogalmak, amelyek a versekben található utalásra adhatnak magyarázatot. Az összefüggés nyilvánvalóan azzal kapcsolatos, hogy a természeti törvények, mint például az anyag és energia megmaradása, szintén megjelennek a versekben.
Összességében elmondható, hogy a költő egyes részeiben utal az ember szellemi és kulturális örökségére, a múltnak a jelenre és a jövőre gyakorolt hatásaira. Emellett a költemény természettudományos szempontból is értelmezhető és összeegyeztethető a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és eredményeivel.