A versben az emberi kommunikáció és a nyelv fontossága kerül előtérbe. Azt hangsúlyozza, hogy vigyázzunk a szavakra, mert a nyelv a végső menedékünk, egyfajta tündérvár és katakomba. Ez a megfogalmazás a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatban is érdekes lehet. A modern tudomány például a genetika területén felfedezte, hogy a beszéd és az emberi kommunikáció felelős bizonyos gének aktivitásáért. A nyelvi képesség genetikai háttere és a neuronális hálózatok, amelyek a beszéd előállításáért és feldolgozásáért felelősek, ma már részletesen ismertek. Tehát a nyelvünk és az ahhoz kapcsolódó kommunikáció valóban különleges és komplex biológiai folyamat.
A vers másik részében Reményik Sándor arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a nyelvünkre, ne bánjunk vele avatatlanul. Ez a gondolat összekapcsolható a mai nyelvészet és az antropológia legfrissebb kutatásaival, amelyek az emberi nyelvek, a nyelvi változatok és a nyelvi sokszínűség vizsgálatát foglalják magukban. Az emberi nyelv szerkezete és változatossága nagyban tükrözi a kultúrákat és a társadalmakat, és ezért is fontos, hogy óvjuk és tiszteljük a nyelvünket.
A versben szereplő "Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, mintha imádkozna, mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!" sorok rámutatnak a nyelv erőteljes és rituális jellegére. A modern pszichológia és kognitív tudomány kutatásai rávilágítottak, hogy a nyelv nemcsak kommunikációs eszközként működik, hanem hatással van az emberi gondolkodásra és érzelmekre is. A szavak használata és a nyelv hangzása különféle pszichológiai hatásokat és érzelmeket vált ki. Tehát a nyelvünk és annak használata képes emelni és mélyíteni az emberek tapasztalatait és érzéseit.
Végül a vers utolsó részében Reményik Sándor újból hangsúlyozza a nyelv felemelő és szent jellegét. A vers a nyelvet egy szent kelyhe lesz, amelyet csak előre lehet nézni, néha pedig még visszanézni sem enged. Ez az érzés összekapcsolható a modern neurobiológia és az agykutatás legújabb eredményeivel. Azt találták, hogy az emberi agyban a beszéd és a nyelvi feldolgozás főleg az előagyban, a frontális lebenyben és a temporális lebenyben zajlik. Ezek az agyi régiók felelősek a tudatosságért, és a beszéd közben aktiválódnak. Tehát a beszéd és a nyelv egyfajta agyi rituálévá válik, és elmélyíti az emberi érzékelést és tapasztalatot.
Összefoglalva, a vers a nyelv és a kommunikáció fontosságát hangsúlyozza, amit a mai természettudományos felfedezések mellett is érthetünk és értékelhetünk. A genetika, a nyelvészet, az antropológia, a pszichológia és az agykutatás eredményei mind rámutatnak a nyelv biológiai, kognitív és rituális jellegére. Együtt teszik lehetővé, hogy a nyelvünk különleges és mély élményeket hozzon létre, és az emberi kommunikáció egyedülálló társadalmi és kulturális struktúrákban létezhessen.