A vers elején megjelenik a kép, amit Reményik Sándor látott egy drága, öreg orvos szobájának falán. A képen Jézus, az Orvos ábrázolása látható, aki az ágyban fekvő beteg leány kezét fogja és rá néz. A versben kiemelkedik a szelíd-komoly és gyógyító erővel teli tekintet, valamint az áldás és béke jelenléte Jézus arcán.
Az első kapcsolódási pont a magyar irodalommal az, hogy Reményik Sándor a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja. Versében szerepel a nemzetközi irodalomhoz is köthető Jézus alakja, aki az ószövetségi Názáreti Jézus, az örök Orvos, által válik jelképpé.
A vers a vallási és spirituális tartalom miatt kapcsolatba hozható a vallási irodalommal is. Ezen belül is a keresztény irodalommal, hiszen Jézus Krisztus az orvos allegóriája, aki az emberek lelki és testi gyógyulásában játszik szerepet.
Az orvos jellemzése, aki szeretettel fogja a betegek kezét, követi Jézus példáját a szolgálatról és gondoskodásról. Ez a megjelenítés kapcsolatba hozható az orvosi etikával és a betegápolás témakörével is.
A versben felmerülő kérdés, hogy az orvos arcán és az örök Orvos arcán meglátható-e azonos vonás. Ez a kérdés pedig a képzelet és valóság, valamint a látható és az érzékelhető közötti kapcsolatra utal, amely egy általánosabb témára, a lélek és test, a transzcendencia és immanencia viszonyára lehet reflektál.
Kapcsolódás lehetséges a lírikus szubjektum érzelmi állapotához is. Az őszinte kötődés és tisztelet árad a verssorokból, amelyek segítik a szövegben megjelenő lírai én személyes szintű azonosulását az öreg orvos által megtestesített erővel és szeretettel.
Összességében, a vers az orvoslás, a spiritualitás, a vallás és a szerelem tematikáját ötvözi. Ezáltal kapcsolódást teremt a magyar és nemzetközi költészeti hagyományokhoz, valamint az irodalom mellett megjelennek a vallási irodalom és az orvosi etika témakörei.