A vers teológiai szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.
Az első részben a költő egy valakinek a szavait idézi, mely szerint a gyopár a Korongyoson is terem. Ezt követően a költő elmondja, hogy ez a mondat új vágyakat ébreszt benne a Korongyos-tető felé. Ebben a részben a költő a természet és a spirituális világ közötti kapcsolatra utal, melyet a gyopáron keresztül érzékel.
Ezt követően a költő a Korongyos-tetőről álmodik, és a pici fehér csillagokról, melyek a vad kövek között szikráznak. Ebben a részben a költő egy másik dimenzióból, a csillagok világából származó szépséget és misztikus jelentést állít a gyopár közelébe.
A második részben a költő elmondja, hogy egy hullócsillag szállt a Korongyos tetejére. Az eredetéről nincs tudomása, de elképzeli, hogy talán egy nagyváros felett indult útnak, és egy ifjú pár kísérte végig a város határáig. Ők találgatják, hogy hova hull le a csillag, és végül a Korongyos-tetőre esik. Ezen a ponton a költő a véletlennek, vagy akár Isten gondviselésének tulajdonít egy misztikus eseményt.
A vers utolsó részében a költő elmondja, hogy a csillag ezer darabra hullva, mégis megtalálta az üdvösségét. Minden kis része csillagalakú lett, és így született a havasi gyopár. Itt a költő arra utal, hogy a csillag reinkarnálódott a havasi gyopárrá, és ezzel a természeti szépség új formában jelenik meg.
Ezeket a szempontokat értelmezve és kapcsolatba hozva a bibliatudománnyal, a gyopár a teremtés csodájára utal, amelyet Isten teremtett a Korongyoson. A patrisztikai nézőpontban a csillag a mennyei szépséget és a lelki misztikát jelképezi. A gyopár születése pedig a skolasztika nézőpontjából egy rejtélyes, Isten által vezérelt folyamat, ahol a véletlenszerűség és a rend összetalálkozik.