A vers elején láthatjuk Reményik Sándor ábrázolását, amint egy hegyen állva szembenéz egy "roppant ellenfelel", a Dachstein heggyel. A versben az alakzatos elrendezéssel (a versszak középen ér véget a sor, majd új sora kezdődik) és az alliterációval (sötétzöld stájer nyárban) a természeti elemek súlyának hangsúlyozása történik.
A következő sorokban Reményik úgy ábrázolja a hegycsúcsot, mint Modellt, ahol a művész egy ecsettel áll szemben. Ez az ábrázolás a bibliatudományi nézőpontból mutatkozik meg, hiszen bibliai szimbólumokkal, mint Góliát és Dávid (az ellenfelek) utal a vers. A Modell a bibliai Góliát szimbólumaként jelenik meg, aki a méretével és hatalmával félelmetes. Az ecset pedig Dávid fegyvere, amellyel legyőzte Góliátot.
Ezenkívül a vers további megfigyeléseket tesz a Modellről és az ecsetről, megjegyezve, hogy nincs más fegyvered, csak a Szépség szentlelke. Ez a patrisztikus nézőpontot tükrözi, amely a szépséget és a művészetet Isteni ajándéknak tekinti, és az alkotói kifejeződés eszközének tartja.
A vers folytatása arról beszél, hogy Reményik háromszor megpróbálkozik a Modell festésével, de mindig meghiúsul. A Modell folyamatosan átváltozik és eltűnik a ködben, árnyékban és jégen. Az izzó nap bíborában szembeötlő, ami azt sugallja, hogy a természet túl erős és túlhatalmas a művész számára, és az alkotás sikertelent marad.
Ez a rész az skolasztikus nézőponttal állásoldja meg, amely az emberi értelem és a tudomány határainak felismerésére törekszik. A versben Reményik Sándor hiába próbálkozik, nem tudja legyőzni a Modellt, mert az emberi erőfeszítések és a teremtett világ képtelenek megragadni a Szépség Istenségét.
Az utolsó sorokban Reményik még próbálkozik, és könyörög a Modellnek, hogy engedje meg neki, hogy megfesse. De a Modell nem adja meg magát, és a versben nincs nyugtató vagy megoldás, csak a sikertelen küzdelem ábrázolása.
Összességében a vers teológiai szempontból a művészet és a természet közötti feszültséget mutatja be, ahol az emberi erőfeszítések képtelenek megragadni az Istenség szépségét és hatalmát.