Reményik Sándor "Régi levelek" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve több lehetséges összefüggésre bukkanhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers tematikáját tekintve, az emlékezet és múlt viszonya, a múltba való visszatekintés, az idő múlása és az emberi élet múlandósága fő motívumai a költeménynek. Ezek az összefüggések összességében kapcsolódnak a romantika és az expresszionizmus irodalmi irányzatokhoz, amelyekben a természet, az érzelem és az egyéni létérzések kifejezése, az emberi létezés sorsának vizsgálata hangsúlyos. A versben megjelenő motívumok és hangulatok a múlt, a vergődés, a veszteség és a szeretet témáit emelik ki, amelyek az emberi létezés mélységeit kifejezik.
Magyar irodalmi összefüggésben a költő stílusa, a szóképek használata, a rímelési rendszer, a metrum használata jellemzi a korabeli lírai költészetet. Az expresszionista líra jelen van az erőteljes képi világ, a szerelem, a család és a múlt iránti nosztalgia kifejezésében. Ugyanakkor a költeményben megjelenő mondanivaló és motívumok köthetőek az általános irodalmi tradíciókhoz is, például az antik görög és római mitológiához, valamint az ókori világ romjainak szimbolikus jelentőségéhez.
Nemzetközi összefüggésben a költekezően jellemző romantikus vibe és az expresszionizmus elemi a múlt és az emlékezés témáját feldolgozó művekben a világ minden táján. Ugyanakkor a minden lélek és minden múlt temaik és a költeményben megjelenő idő és emlékezés motívuma a világirodalom klasszikus műveiben is előfordulnak, mint például Marcel Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényében.
A "Régi levelek" tehát irodalomtörténeti szempontból a romantika és az expresszionizmus jellegzetességeit tükrözi a magyar irodalomban, de egyetemesen is kapcsolódik az emberi lét és az idő múlásának vizsgálatához, valamint a múlt és az emlékezet témájához a világirodalom többi költői alkotásában.