A vers címe, a "Telefonpózna" utal az emberi technikára, a telefonokra, amelyek a kommunikáció eszközei. Ez egy olyan technikai fejlesztés, ami a mai természettudomány jóval újabb felfedezéseivel is összefüggésbe hozható.
A versben a fa, melynek elsorvadt, száraz ágai vannak, mint béna karok, telefonpóznává lett. Ez azt sugallja, hogy az emberek által létrehozott technológia hordozója lett a fának, ami képes kommunikálni az emberekkel. Ez a technológiai fejlődés, amit a telefon pózna szimbolizál, szintén a természettudományos kutatásoknak köszönhető, amelyek a kommunikáció terén is jelentős eredményeket hoztak.
A vers utal a faragott oszlopokra is, amik síma, legyalult, kinyalt fák, olyanok, mint az udvaroncok. Ez a rész utalhat a modern építészetben használt anyagokra és technológiákra, amelyek jelentős fejlődésen mentek keresztül a természettudományos kutatások által. A fát pedig a természetes anyagok és hagyományos építészet képviselőjeként állítja szembe ezekkel a modern anyagokkal.
A vers említi az ősi kéreg megmaradását a fában, és hogy van még benne büszkeség. Ez a rész arra utalhat, hogy a természet még mindig jelen van az emberi fejlődésben, és hogy az emberi technológia nem vesz el mindent a természettől. A büszkeség itt talán az emberi alkotótevékenységen belüli örömre és elégedettségre is utalhat, amikor valaki képes új dolgokat felfedezni és megalkotni.
A versben szereplő aszkéta-barát és az emberek által hozott drót megjelenése további összefüggéseket mutathat a természettudománnyal. Az aszkéta-barát képe egy sötétcsuklyás, aki megzavarja a többi fa "sorát" és "legyalulja" a többieket. Ez a jelkép arra is utalhat, hogy a természettudományos felfedezések, akár egy új technológia, akár egy tudományos felfedezés formájában, megzavarhatják a megszokott rendet és hozhatnak változásokat a természeti környezetben és az emberi életben.
Összességében a vers tehát számos olyan elemet tartalmaz, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, technológiai fejlesztéseivel és az ember és természet kapcsolatával hozhatóak összefüggésbe. A fa szerepe, mint kommunikációs eszköz, a faragott oszlopok szimbolikája, az ősi kéreg megmaradása és az aszkéta-barát jelképe mind olyan elemek, amelyek tükrözik az emberi fejlődés és a természeti környezet közötti kölcsönhatást.