Reményik Sándor Tükrök törvénye a magyar irodalomhoz köthető, kifejezetten lírai vers. A vers témája a szépség és az önreflexió. A szerző megemlíti a "mi lelkünk szépítő tükrét", amely szerintük segít a szépségünk kiemelésében. Ezzel arra utal, hogy az emberek kapcsolataiban egymásban tükröződünk, és ebben az egymást tükröző kapcsolatban találhatjuk meg a szépséget.
A versben megjelenik a Szent Anna-tó, ami egy konkrét helyszínre utal, de egyben metaforaként is használható. A tó mélyen tükrözi az eget, ami azt jelzi, hogy az egymásra tükröződő kapcsolatainkban még mélyebben megismerhetjük egymást.
A versben szerepel a "mi nem tükrözünk mást, mint lényeget" mondat, ami arra utal, hogy a lényegre, az ember belső lényére koncentrálunk, és nem a külsőségekre.
A versben hangsúlyosan jelenik meg a látás motívuma. A szerző azt állítja, hogy nem úgy látjuk egymást, ahogy a valóságban vagyunk, hanem látjuk egymást örök mivoltunk szerint. Ez azt jelenti, hogy a külső látható formán túlmenően az ember lényegét és belső valóját látjuk meg egymásban.
A versben megjelenő tükörtémák, szépség, látás és kölcsönös tükröződés nemzetközi irodalmi kontextusban is megtalálható. Például René Descartes filozófiájában és az érzelmi intelligencia elméletében is megtalálható a tükör metaforája és a látás szimbolikája.
A versben megjelenő tematikák és motívumok, valamint a lírai stílus alkalmazása általában jellemző a lírai irodalomra szerte a világon. Az emberek kapcsolataira és a belső világunkra való reflektálás, valamint az önazonosság és a szépség kérdései számos irodalmi műben kiemelt fontosságúak.