Reményik Sándor "Tüzijáték" című verse a teológiai szempontból a halál és az élet összefüggéseit, a múlandóságot és az öröklétet elemzi. A vers két kisfiú közös születésnapjának emlékét idézi fel, akik közül az egyik már meghalt.
Bibliatudományi szempontból a verse az emberi élet múlandóságára utal. Az idő múlása és a halál elkerülhetetlen volta a bibliai tanítások központi eleme. A versben az élet múló pillanataihoz kapcsolódva a költő arra reflektál, hogy mennyi idő választott el már a két kisfiú születése és halála között, valamint mennyi idő még hátravan az ő saját életében is. Ez az időbeli aspektus a Bibliában is hangsúlyos, amelyben az emberi élet felfogható mint egy véges időtartam a halál előtti és utáni időben.
A patrisztikus nézőpont a szellemi és lelki életre koncentrál. A patrisztikus atyák, mint például Szent Ágoston, Teológiai szempontból a verse a halál és az élet összefüggéseit, a múlandóságot és az öröklétet elemzi. A vers két kisfiú közös születésnapjának emlékét idézi fel, akik közül az egyik már meghalt.
Bibliatudományi szempontból a verse az emberi élet múlandóságára utal. Az idő múlása és a halál elkerülhetetlen volta a bibliai tanítások központi eleme. A versben az élet múló pillanataihoz kapcsolódva a költő arra reflektál, hogy mennyi idő választott el már a két kisfiú születése és halála között, valamint mennyi idő még hátravan az ő saját életében is. Ez az időbeli aspektus a Bibliában is hangsúlyos, amelyben az emberi élet felfogható mint egy véges időtartam a halál előtti és utáni időben.
A patrisztikus nézőpont a szellemi és lelki életre koncentrál. A patrisztikus atyák, mint például Szent Ágoston vagy Szent Áron, hangsúlyozzák az ember belső világának fontosságát, és a lelki életet helyezik a középpontba. A verseben ez az aspektus a költő által megjelenített örömérzetben és álmokban jelenik meg. A tüzijáték a múlt idők emléke, a gyerekkori öröm és ártatlanság szimbóluma. A versek eregetése, a csillagok és forgó napok közötti gyönyörködés az ember szellemi vágyaihoz kapcsolódik, amelyek megszüntetik a múlandóság érzését és a halál félelmét.
Skolasztikus nézőpontból a verse a létezés értelmének és céljának vizsgálatára hív fel. A skolasztikus gondolkodók, mint például Aquinói Szent Tamás, hangsúlyozzák az értelmes teremtmények és Isten közötti kapcsolat fontosságát, valamint az ember életének céltalan és hiábavaló természetét emelik ki. A versben a gyerekkori öröm, a tüzijáték szimbolikus képe a pillanatnyi boldogságnak és a földi élet jelentőségének. A múlt, haldokló rakéta, amely a semmiségbe szétporlad, pedig a mulandóság szimbóluma, amely rámutat az emberi élet hiábavalóságára és halandóságára.
A vers tehát a halál és élet, múlandóság és öröklét kettősségét jeleníti meg. A bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más teológiai nézőpontok segítenek megérteni és értelmezni ezt a két ellentétes fogalmat a versben.