A vers Reményik Sándor "Üstökösuszállyal" című műve. Az alábbi elemzésben az irodalomtudományi szempontokra fókuszálunk, és kitérünk a magyar és nemzetközi szépirodalom összefüggéseire is.
Az alkotásban megjelenik egy személyközi kapcsolat, amely a költő Reményik Sándor és Rudyard Kipling között jön létre. Reményik azzal kezdi a verset, hogy Kiplinggel beszélgetett arról, mi történik, ha az ember halál után tovább él. Kipling szerint, amikor meghalunk, "rettentőn megnövünk". Ezután Reményik a beléjük zárt "szépségcsírákról" beszél, amik megszabadulnak a földi börtöntől, és több termő talajba hullnak, hogy kihajtsanak. Ez a kép metaforikusan azt jelképezi, hogy haláluk után a költők és művészek alkotásaikban is tovább élnek, és még nagyobb hatást gyakorolnak.
Ezt követően Reményik arról beszél, hogy amikor a végtelenben alkonyul és hajnalodik, könnyedén megyünk az alkotás útján. Itt a "tűfok" és az "üstökösuszály" kifejezések szimbolikusan azt jelentik, hogy a költők és művészek könnyedén alkotnak, az alkotásuk pedig olyan ragyogó, mint egy üstökös. Ez utal arra, hogy az alkotás folyamatosan fennmarad, még halál után is.
A vers második részében Reményik arról beszél, hogy az alkotás eszközei, a toll és az ecset, olyan erővel fognak birtokolni, ami túlmutat a földi kézen. Ez a túlvilági hatalom arra utal, hogy a művészek alkotásaikat különleges inspirációval és erejű képességekkel hozzák létre.
A költő arra is utal, hogy a művészeknek minden sikerül, és csak Isten az egyetlen kritikusuk. Ez azt sugallja, hogy az alkotás egyfajta isteni ajándék, amelyben a művészek túllépnek minden korláton és akadályon.
A vers végén Reményik arról beszél, hogy amikor ráébredünk, hogy kiválasztott művészek vagyunk, és minden sikerül nekünk, akkor a szemünk könnyel lesz tele, és megkérdezzük Kiplinget, hogy ez volt-e az út, amit ő képzelt el.
Az elemzés során a versben megfigyelhetők a következő elemek és összefüggések:
- Az alkotás örökérvényűsége: Az alkotás folytatódik még halál után is, és a művek megszabadulnak a földi börtöntől.
- A művészi alkotás és az isteni inspiráció: A versben megjelenik az a gondolat, hogy az alkotás isteni hatalom vezetése alatt történik, és az alkotók kiválasztott művészek.
- Az alkotás különlegessége és sikerélménye: A művészeknek minden sikerül, és csak Isten a kritikusuk. Az alkotás általuk könnyedén megy, és az eredményük lenyűgöző.
- Az alkotás ereje és hatása: Az alkotók eszközei, a toll és az ecset, túlvilági hatalmakká válnak, amelyek fölöttük állnak.
- A kapcsolat a nemzetközi szépirodalommal: A versben megjelenik a személyes kapcsolat Kiplinggel, aki brit író. Ez utalhat arra, hogy az alkotásnak nincsen határa és korláta, és átível mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom terén.
Összességében a Reményik Sándor "Üstökösuszállyal" című versében a költő az alkotás örökérvényűségét, az isteni inspirációt és az alkotók különleges erejét hangsúlyozza. A vers kapcsolódik a magyar irodalomhoz, ugyanakkor nemzetközivé is teszi az alkotót, amikor Kiplinggel való kapcsolatát megemlíti.