Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A ZEN ÉS A FALÁNK MADARAK

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

létezik. Nisida kiindulópontja a differenciálatlan egység ,,tiszta tapasztalása", ,,közvetlen
élménye", ami pontosan az ellentéte Descartes kiindulópontjának, a cogitonak.
Descartes a maga alapvető intuicióját az individuálisan gondolkodó szubjektum retlexiv
éntudatosságában találja meg, amely szubjektum a megismerés más tárgyain mintegy kivül áll,
és elkülönül tőlük. A reflexiv gondolatból mint kiindulópontból nyeri a szubjektum a maga
elvont fogalmait önmagáról és saját létezéséről mint tárgyról — cogt'to ergo sum. Ami Nisida
számára (mint más kontextusban Maritain számára is) az első helyen áll, az a szubjektum ér a
tárgy le'tbelt' alapvető egyxégének egyoe'gext'tő intuitiv felismerése vagy az életnek a maga
37
egzisztenciális konkrétságaban való lényegi megragadása ,,a tudat legmélyén". Ez az alapvet 6
egység nem valami elvont fogalom, hanem a lét maga - amelyet a szellem és a szeretet
dinamizmusa hat át. Ebben az értelemben kóckáztathatjuk meg a kijelentést, hogy Nisida
kiindulópontja a rum ergo eogt'to. Ám ezt mindig egy csipetnyi kielégítetlen sóvárgast keltó
zen sóval együtt kell fogyasztanunk. ,,Én vagyok", de ki ez az ,,én"? Az alapvető realitas sem
nem külső, sem nem belső, sem objektiv, sem szubjektiv. Megelőz mindenféle különbségtételt
és ellentmondást. A zen ezt ürességnek mondja, su'njata'nak vagy ,,olyanságnak". Az óseredeti
üresség magas rendü megértése, amelyben minden dolog egy, a pradnya', a bölcsesség.
Ez a bölcsesség nem az ,,Egynek" és az elvont ,,Abszolútnak", hanem ,,Magamnak" vagy a
,,Buddha-ter'mészetnek" a közvetlen megtapasztalása. Erre az egyesít ó tudatossagra, amelyet
Nisida a xzeretet altali egyesülésnek tekint, a ,,szellem" kifejezést használja.
Nisida túlságosan is jó zen beavatott ahhoz, hogysem egyszer üen mindent visszavezessen egy
elvont eredeti egységre, és ott hagyja szertefoszlani. Ez, amint ismételten megállapítja, a
valóság és az élet elárulása lenne. A tiszta tapasztalás eredeti, differenciálatlan egy-voltából
ellentmondásoknak kell kialakulniuk, és az ember értelmének és akaratának a kontliktusokon
és ellentmondásókon keresztül fáradhatatlanul egy magasabb egység felé kell törekednie,
amelyben a primitiv ,,közvetlen tapasztalás" immár emelkedettebb szinten manifesztálódik.
Az ellentmondások és konfliktusok itt transzcendens egységben oldódnak fel, amely tulaj-
donképpen vallásos élmény. Nisida ennek megnevezésére a ,,misztikus" kifejezést használja.
Más zen irók kerülni szokták ezt a szót, mert szerintük félrevezet ő.
A nisidai gondolkodas talan legeredetibb, voltaképpen legforradalmibb aspektusa, legalábbis
buddhista nézőpontból, a szerző perxzonalizmuxa.
A Study o] Good (Gondolatok a jóról) cimü müvének konklúziója az, hogy a legfőbb jó
voltaképpen a személyes emberben lévő jo'. Első pillantásra ez szöges ellentétben lévőnek
latszik a buddhista vallás alapvetö nézeteivel. Buddha azt tanította, hogy minden rossz forrása
a ,,tudatlanság", amelynek következtében egyéni egónkat valódi énünknek tekintjük. Nisida
azonban nem téveszti össze a ,,személyes embert", a küls ódleges és egyéni énnel. Arról sincs
szó, hogy a ,,személy" az ő számára egyszerüen a ,,szubjektum" volna, amely én-te viszonyu—
lassal kapcsolódik a különbözö tárgyakhoz, sót Istenhez is. A személyiség gyökerét a ,,valódi
én"-ben kell keresni, ez pedig a tudat alapvetö egységében manifesztálódik, ahol szubjektum
és tárgy azonos. Ennélfogva a legfőbb jó az ,,én eggyéólvadása a legmagasabb rendű való-
sággal". Az ember személyisége nézete szerint az az erő, amely véghezviszi ezt az eggyé-
ólvadást. A külsődleges, egyéni én reményei és vágyai tulajdonképpen szemben állnak ezzel a
magasabb egységgel, középpontjukban az individuum igenlése áll. Csakis azon a ponton, ahol
az egyéni én reményei és félelmei megszünnek és feledésbe merülnek, ,,tünik elő az ember
igazi személyisége". Röviden, a ráeszmélés az ember személyiségére ebben a legmagasabb
rendű szellemi értelemben jelenti számunkra azt a jót, amely felé minden él ónek orientálódnia
kell. Ez az ,,abszolút jó" is, amennyiben az ember személyisége Nisida szemében bels ő, sőt
talán lényegi kapcsolatban van Isten személyiségével.
Ez megint csak teljesen forradalmi tézis a buddhizmusban. Nisida határozottan és világosan
leszögezi, hogy ,,az ember szívének legbelsőbb igénye" vagy ,,vallásos igénye" a xzeme'lyex
lsten keresése. Ez az igény nem az emberi vágyakozások végső beteljesitéséhez vezet el:
ellenkezőleg, ezek feláldozását és halálát követeli meg. Az egyéni énnek fel kell hagynia
azzal, hogy önmagát tolakodóan az ,,egyesités" és a tudat központjának tekintse. Isten maga, a
személyes Isten a tudat és az egyesítés legbelső középpontja (emlékezzünk rá, hogyan
használja ezt a kifejezést Keresztes Szent János). Ennek teljes megértése, nem a kvietista
38
megsemmisülés és alamerülés altal, hanem a szeretet aktív és kreatív tudatossága segítségével,
a legfőbb jó számunkra.
A keresztény filozófus szempontjából a problémát az jelenti, hogy Nisidanál lsten nemcsak
kifejezetten személyes, hanem kifejezetten panteista is, és a mindenség középpontjában az
egység és az igazság Szellemévé, egyfajta anima mundi-vá valik. Ha azonban valaki járatos a
keleti gondolkodasban, akkor rájön, hogy ami a mi szemünkben filozófiai zürzavar, az abból
fakad, hogy a tisztán vallási és misztikus gondolkodas beszüremlik a filozófiai struktúrába,
amely ennek folytán a mélységesen spirituális élmény extrapolációjává válik.
A keresztény gondolkodó nyilván soha nem téveszti szem el ól azokat a távlatokat és distink-
ciókat, amelyek a saját tradíciójában alakultak ki, de amelyeket keleten sohasem tartottak
szükségesnek. A nyugati értelemben vett filozófiai mint szakmai gondolkodás megjelenése
teljesen új dolog Japánban.
A keleti filozófiák hagyományosan hajlamosak filozófiai, vallásos gondolatokat vegyiteni a
szellemi élmény konkrét megfogalmazasaival. Ami fontos, az az, hogy Nisida Kitaró egy
panteista metafizika fogalmaival rendkivüli tisztaságú és mélységü vallásos intuiciókat fejez
ki, amelyek hasonlítanak a mi tradiciónk némelyik nagy szemlél ódó gondolkodójának
intuicióira. A könyv utolsó sorai talán arra is alkalmasak, hogy figyelmeztessenek minket erre
a tényre.
,,lsten nem az, akit elemzés és okfejtés szerint kell ismemünk. Ha figyelembe vesszük, hogy a
valóság lényege személyes dolog, Isten az, aki a legszemélyesebb. lstent ismemünk csakis a
szeretet vagy a hit intuiciója által lehetséges. Ennek folytán mi, akik azt mondjuk, hogy nem
ismerjük Istent, csupan szeretjük és hiszünk benne, mi vagyunk a legalkalmasabbak arra, hogy
ismerjük Istent."
Egyáltalán nem fog'uk fel a nisidai gondolat mibenlétét, ha nem értjük meg mélységesen
vallásos és ,,misztikus" szellemét. A legfőbb jóval kapcsolatos végkövetkeztetéseinek összeg-
zése már egy korai naplójából származó mondatban benne van: ,,Ha a szivem olyan tisztává és

Hasonló cimű könyvek

THOMAS MERTON további könyvei