A kékselyem mezőn itt állt az éji őrszem,
Feszült, csontos kezében ezüst-pengéjü szerszám,
Fakón csillant a hold, mint egy meredt, bús tört szem
A tikkadt sóhajú ég szederjes, szürke arcán...

S amíg csöndben pihent a zsúfolt nagy szekérvár,
S közbül rakott tüzek nyers, sárga füstje szállott,
Vasszínü keselyűkkel megtelt a néma tér már,
S várták a vijjogók a véres napvilágot...

A bús, halvány király virrasztott bőrös ágyán,
És nézte: függönyén hány kék, vonagló árny van.
Bolyhos lepkék libegtek az ezüst mécs rőt lángján,
S egy vak szú fúrt sebet az ében sátorfában...

A barna erdők mélyén már jött a bősz tatárhad,
Hörgő avar között kúszott meggörbült testtel,
Mint vérivásra kelt, csíkos bőrű, szikár vad,
S Batu keskeny szemében zöldes láng sercegett fel...

Aztán omlott az ős vér, mint drága, barna ó-bor,
S a hantot nyögve túrta az összefojtott jó had,
Futott szegény király, az immár koldus, kóbor,
S félévig szűlt hullát az ájult, sápadt Sajó-hab...

Most borzong puha éj itt, mint fekete hattyútoll,
És míg gyors gőzösünk futó fénye világol,
Ébred egy szőke apród, s egy ósdi nótát dúdol
Szép barna paripás, jó barna daliákról...

Elemzések

A MUHI-PUSZTÁN verset teológiailag is lehet értelmezni. A versben megjelenik az égi és földi világ, a harc, az áldozat és a remény témája is.

A bibliatudomány szempontjából az ég és a hold megjelenése Isten akaratát jelképezi. Az éji őrszem szerepe pedig hasonlítható az angyalokhoz, akik Isten parancsára ügyelnek a világ eseményeire. A versben szereplő tüzek és füstök pedig utalhatnak a Bibliában is gyakran előforduló áldozati szokásokra, amelyek által az emberek Isten kegyelmére törekednek.

A patrisztikai nézőpontból a versben megjelenő királyi figura keresztény királyként értelmezhető, aki az egyház és hívei védelmezője kíván lenni. A keselyűk, amelyek a térben megjelentek, pedig a démoni erőket és a megpróbáltatásokat szimbolizálhatják. A versben említett sebek pedig Jézus kereszthalálát és az általa elszenvedett sebeket is jelképezhetik.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő kontrasztok és ellentétek is fontos szerepet játszanak. Az éj és a nap, a szürke és a fakó szín, a jó és a rossz harca mind a skolasztikus filozófia dualizmusának elvét tükrözik. A versben megjelenő királyi alak pedig a középkori skolasztikus gondolkodásban gyakran megjelenő hatalom és erős vezető szimbóluma lehet.

Ezen túlmenően, a versben megjelenő természeti motívumok és a lovas képek is metaforikusan értelmezhetők. A barna erdők mélyén érkező tatárhad és a király menekülése az élet ellentéteit és a halál közelségét is megjelenítheti. A puha éj és a világoló gőzös pedig az új remény és változást is jelképezheti.

Végül, az egész vers a múlt és a jelen közötti kontrasztra is utalhat. Az ósdi nótát dúdoló szőke apród, aki a barna paripáról énekel, az új generációt és a reményt képviselheti egy olyan időszakban, ahol a múlt sötétsége és vesztesége még mindig jelen van.

A vers elején Tóth Árpád leírja a kékselyem mezőt, ahol az éjszakai őrszem áll. Ez lehetővé teheti az elmúlt évtizedekben végzett kutatásokra történő utalást a kékselyem, vagy más hasonló növények és a növényekkel foglalkozó tudományterületekben. Az éjszakai őrszem feszült, csontos kezében található ezüst-penge szerszáma pedig arra utalhat, hogy itt egy olyan területen tartózkodik, ahol a régészet vagy más hasonló tudományok működhetnek, és új felfedezéseket lehet tenni.

A vers következő részében említést tesz a holdról, amely fakón csillant, és mint egy tört szem, mered a tikkadt sóhajú ég szederjes, szürke arcán. Ez az utalás köthető a modern asztrofizikai kutatásokra, amelyek segítségével az űrből szerzett tudásunk bővül, és a hold és az ég iránti érdeklődésünk fokozódik.

A vers harmadik részében a zsúfolt nagy szekérvár vonzódnak, amelyben tüzek füstje száll. Ez pedig utalhat az emberi települések fejlődésére és történelmi értékére. Ez a rész kapcsolatba hozható a régészettel és az antropológiával, melyek segítségével a múltunkat tudjuk feltárni és megérteni.

A következő részben a királyról van szó, aki a bőrös ágyán virraszt. Ez az utalás lehet a biológiai kutatásokra, amelyek az alvással és az emberi testtel kapcsolatban végeznek vizsgálatokat.

A további részekben a tatárhad vonulásáról és a vérrel való kapcsolatáról van szó. Ez felidézheti a történelmi csatákat és a katonai stratégiákat vizsgáló számtalan történelemkutatást.

A vers végén a puhább éj és a gyors gőzös említése visszautalhat a napi technológiai fejlődésünkre, például az elektronikus közlekedésre és a modern hajózási eszközökre. Egy szőke apród említése és a dalolása pedig arra utalhat, hogy az emberi kulturális örökség kutatása is kapcsolódhat a vershez.

Ezek a példák jól illusztrálják, hogy a természettudomány számos aspektusa felhasználható a vers megértésében és a szöveg értelmezésében. A mai természettudomány legújabb felfedezéseinek és kutatásainak ismeretében a vers többértelműsége és gazdag tartalma segíthet a természettudományos szemléletmód kibontakozásában és alkalmazásában.

A vers címe "A Muhi-pusztán", és Tóth Árpád szerzője. Ezt az információt már az elején meg kell említeni az elemzésben.

A versben a "kékselyem mezőn" található egy éji őrszem, aki a Muhi-pusztán áll. Ez a szakasz magyar irodalmi vonatkozásokra utal, mivel a Muhi-pusztán volt a legnagyobb csata a magyar történelemben, amelyben az Árpád-házi király, II. András, itt vesztette életét. Tehát ez a rész egy történelmi eseményre utal.

Az érzékletes leírások, mint például "csontos kezében ezüst-pengéjü szerszám" vagy "fakón csillant a hold, mint egy meredt, bús tört szem", fontos részei a versnek. Ez a leíró nyelvhasználat a szépirodalomban gyakori, hogy elidézzen egy hangulatot vagy képet.

A versben szereplő "zsúfolt nagy szekérvár" és "rakott tüzek nyers, sárga füstje" leírások arra utalnak, hogy a Muhi csatatérén nagy mozgás és harcok folytak. Ez a részint az események objektív leírása, de ugyanakkor a vers emellett egyfajta sötét, borzongató hangulatot is kölcsönöz.

A "vasszínü keselyűkkel megtelt a néma tér már" sorban található kép is fontos elem a versben. A keselyűk az elhullottakat jelképezhetik, és emlékeztetnek a csatatérre és annak pusztítására. Ez a kép is egy erős esztétikai hatást eredményez.

A következő részben a "bús, halvány király" egy királyi alakot mutat be, akinek bőrös ágyán virrasztva figyeli a személyzetet. Ez a rész az intrikára és a királyi hatalomra utalhat, ami gyakori motívum a szépirodalomban.

A "barna erdők mélyén" található szakaszban a bősz tatárhad érkezése jelenik meg. Ez a részint nemzetközi vonatkozásokra utal, mivel a tatárok egy török nép, akik jelentős szerepet játszottak az európai történelemben és irodalomban. A szöveg továbbá a támadás erőteljes képeit idézi fel.

"A hantot nyögve túrta az összefojtott jó had" sor arra utal, hogy a csatában sokan meghaltak, és hogy a győzelmet követően a hősök nyugalmát a sírokban találhatjuk meg. Ez a rész összekapcsolódhat más nemzetközi lírai művekkel, amelyek a háború és a veszteség motivumairól beszélnek.

A vers utolsó részében a "puha éj" és a "fekete hattyútoll" képei a romantikus líra jellemző motívumai. A "szőke apród" és a "barna paripás" pedig hagyományos romantikus szereplők, akik a múltat és a költészetet képviselik. Ezek a motívumok nemzetközileg is ismertek és gyakran használtak a lírában.

Az elemzés során tehát számos magyar és nemzetközi irodalmi vonatkozást lehet azonosítani a versben. Ezek az elemek segítenek megérteni a vers hangulatát, témáját és jelentését, és hozzájárulnak a művészi értékéhez.