A "A vén ligetben" című vers teológiai szempontból több értelmezést is ki lehet fejteni. Az alábbiakban bemutatom a vers szövegét, majd a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira koncentrálok.
A vers kezdődik egy vén ligetben járó pár leírásával. Az aludó fák (tölgy, hárs, nyár) a természet, az idő múlását és a változást szimbolizálhatják. A "nem a régi már" sor utalhat arra, hogy a természet változása kihat a két ember kapcsolatára is.
Az első részben a csendességet és intimitást hangsúlyozza: "halk volt a hangunk, és csendes volt a szívünk nagyon". Ez a leírás általában a spirituális élményt szokta jelenteni, ahol a személy találkozik Istennel vagy valami transzcendenssel. Ez a kapcsolat gyakran izgalmat, megújulást hoz, ezért a következő sorokban a csók is felszínre kerül.
A következő részben a versember kezéből lehulló csipke-rom metaforikus lehet. A csipke virág a törékenységet, a szépséget és az elmúlást szokta jelképezni. A függőleges irányú mozgása arra utalhat, hogy az idő múlik, és hogy a szerelmük is múlékony. A szereplő búsan és kérdőn tekint rá, ami a kételyt is jelentheti. A kérdés, hogy "Mért hívtuk egymást ide? mért?" azt jelzi, hogy a szerelmi kapcsolatokban általában felmerülő kérdések közül néhány téma, mint például a sors vagy a szenvedés, jelen vannak a versben.
A következő részben a másik szereplő arról beszél, hogy már késő, hogy mennie kell, és elfut. A lépcsőn történő elhaló lépések hallása megszakítja a kapcsolatot, ami azt jelzi, hogy a két személy elválik egymástól. Ez a rész arra utalhat, hogy lehet, hogy a kapcsolat véget ért, vagy hogy az egyik fél továbblép, míg a másik megáll a múltban.
A vers utolsó része azt mutatja be, hogy a költőmber döbbenten áll a parkban, sarkában síró avarral. Ez a kép az elhagyatottságot és a változást szimbolizálhatja. A fák még mindig alusznak, ami visszatér az idő múlására, és a költőmber magányosan keresi a nem létező társat.
Az előző elemzések mellett a vers értelmezhető az egyes teológiai nézőpontok szempontjából is.
A bibliatudomány szempontjából a versben a természet változása és az egyéni érzelmek kontrapunktjai jelennek meg. A tölgy, a hárs és a nyár mint természeti elemek a Teremtés könyvéhez kapcsolódhatnak, ahol az isteni alkotás dicsőítése hangzik el. Az emberi kapcsolat változásai és a kérdőjelek a Bölcsesség könyvére utalhatnak, ahol a szerelmi kapcsolatok keresése és a múló idő motívuma jelenik meg.
A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő kérdőjelek és a szerelmi kapcsolatokban való bizonytalanságok összefüggésben lehetnek a patrisztikus szerzetesi gondolkodással. Az önreflexió és a bűnvallás akiáthathatja a versben átélt érzéseket. A vallásos közösségben vagy szerzetesi környezetben élő patrisztikus szerzők gyakran foglalkoztak az elváltozásokkal és a vágy megfékezésével, ami kapcsolatban lehet a versben átélt érzelmekkel is.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő kérdések és a kapcsolatokban való bizonytalanságok összefügghetnek a filozófiai és teológiai elméletekkel, amelyeket a skolasztikusok kidolgoztak a középkorban. A skolasztikusok rendszert akartak teremteni a teológiában és a filozófiában, és gyakran feltettek kérdéseket és keresték a válaszokat. A versben megjelenő irányított kérdéseket és a válaszok hiányát lehet összefüggésbe hozni a skolasztikus gondolkodással.
Ezenkívül más nézőpontok is alkalmazhatók a vers értelmezésére, például pszichoanalitikus szempontból, ahol a félelem, az elhagyatottság és az események iránti bizonytalanság hangsúlyozása jelenik meg.
Összességében a vers a szerelem és a kapcsolatok múlásának és változásának témáját állítja elénk. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján az elmúlás, a kétségek és a bú és a változások szerepelnek a verse más dimenzióiban is. Ezenkívül más nézőpontok is felhasználhatók, hogy kiterjesszük az értelmezést és a vers mélyebb jelentését feltárjuk.