Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...


Elemzések

A vers Tóth Árpád költő tollából származik, és teológiai szempontból is értelmezhető. A vers első sorában az "Öröm" személyifikált alakja jelenik meg, aki int és illan. Ez a személyifikáció arra utal, hogy az Öröm egyfajta transcendentális erő, vagy maga Isten.

A vers második sorában a költő beszél az Öröm szép szeméről és lágy hangjáról, amelyek visszavillannak és szinte már el is tűnnek. Ez a rész arra utalhat, hogy Isten jelenléte és öröme olyan, hogy csak pillanatokig tapasztalható és megismerhető, de mégis lenyűgöző és elragadó.

A következő sorokban a költő a tündéreket, lánggal égő várost és galamb sziluetteket használja a leírásban. Ezek a képek az égi és földi dolgok közötti áthatolhatóságra utalnak, és talán a mennyországba vetett hitet jelképezik. A galambok a Szentlélek szimbólumai lehetnek, amelyek az Öröm lélekügyi dimenziójára utalnak.

A vers további részében a költő a holt csillagokról és a végtelen tér jég üréről beszél, amelyek Isten teremtő munkáját jelképezik. A holt csillagok fénye millió éve száll ájultan és hontalan a végtelen térben, ami az emberi élet rövidségét és véges volta mögötti örök dimenzióra utalhat.

A következő sorokban a költő az "Édeni pajtás" kifejezést használja, ami utalhat a Teremtés és kinyilatkoztatás bibliai eseményeire. A költő azt mondja, hogy az Öröm feldobná a szívüket a poros és vak légbe, mint egy vidám labdát. Ez arra utalhat, hogy az öröm és Isten jelenléte képes a földi erők fölé emelni bennünket, akár az Édenben.

A vers végére a költő ismét arra utal, hogy az Öröm pillanatokig tart, és elhunyt hangokká és tincsekké válik. Ez a rész lehet a költő vallásos hite és reménye szimbóluma, hogy az Öröm soha nem teljesen múlik el, hanem mindig ott van valahol, még ha időnként nehéz is érezni és megtapasztalni.

Összességében a vers teológiai szempontból számos aspektust és összefüggést rejt magában. A bibliatudományban található motívumok és szimbólumok mellett utalások találhatók a patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is. Az Öröm jelképezheti az isteni jelenlétet és a mennyben rejlő boldogságot, míg a földi képek és szimbólumok arra utalnak, hogy az emberi létezés és hit Kapcsolatban áll az isteni dimenziókkal.

A vers természettudományos szempontból történő elemzése során érdemes figyelembe venni a következőket:

1. Az Öröm kifejezés: A mai természettudományban az öröm és boldogság érzéseinek eredetét, azokat a kémiai és neurológiai folyamatokat, amelyek mögött állhatnak, egyre jobban megérthetjük. Hormonok, neurotranszmitterek, idegrendszeri kapcsolatok és egyéb biokémiai folyamatok játszanak szerepet az öröm megtapasztalásában.

2. Szem és hang: A versben említett szép szem és lágy hang összekapcsolható a hangokat érzékelő szerveinkkel, mint például a fül és a szem. Az emberi audió-vizuális rendszer működését és az érzékelési folyamatokat a legújabb kutatásoknak köszönhetően egyre részletesebben tudjuk megmagyarázni.

3. Víz tükröződése: A képzelt visszafénylő, kedves arc vízen való tükröződését a víz fizikai tulajdonságainak és a fény törésének tudományos magyarázataihoz kapcsolhatjuk.

4. Légi jelenségek: A lázálomkép, lenge árny és a galambsziluett cikázása, valamint a város felett égő lánggal égő kép összekapcsolható az égi jelenségekkel. Az atmoszféra optikai tulajdonságai, mint például a törés és a szórás, valamint az égszínképben megjelenő lángok, füstök és felhők kutatása segíthet megmagyarázni ezeket az effektusokat.

5. Csillagok és űr: A versben említett holt csillag árva fénye, amely millió éve ájultan és hontalan száll a végtelen űrben, kapcsolatba hozható az asztrofizikával és az asztrobiológiával. A csillagok életútját, halálát és az űr mélyén történő mozgását kutatva megérthetjük a csillagok és a téridő közötti kapcsolatokat.

6. Az élet méze és az égkék: Az élet pozitív értékeihez, mint a boldogság és a lehetőségek, valamint az égkék az életre utaló és inspiráló jelképekhez kapcsolódnak. Ezek a fogalmak az élet és a környezetünk iránti csodálattal és megértéssel függenek össze, ami a modern ökológia, biológia és környezettudományok felfedezéseivel kapcsolatos.

Összességében a versben felvetett képek és érzések számos természettudományos témához kapcsolódhatnak, amelyek a mai kutatások segítségével egyre pontosabban és részletesebben érthetők meg. A természettudományok fejlődése lehetővé teszi számunkra, hogy a természet szépségének és rejtélyének kérdéseit fokozatosan megértsük és megmagyarázzuk.

A vers formai és tartalmi elemzése:

Formai elemek:
- A vers 6, négy soros strófákból áll, amelyeket azonos sorhosszúság és rímszerkezet jellemzi (ABCB).
- A versben a versszakok közti átmeneteket adott tipográfiai jelöléssel (P és FONT) jelöli ki a költő.

Tartalmi elemek:
- A vers alaptémája az Öröm, amely rövid időn belül elillan látvány és hang érzékletével.
- A vers leíró, lírai hangvételű, a költő az Örömről szól, amelyet személyes élményként ír le.
- Az első strófában a költő felsorolja az Öröm jellemzőit: a szép szem, a lágy hang és a szőke tincsek.
- A második strófában a költő arról beszél, hogy az Öröm olyan, mint egy zavaros tündérmese, amelyben a kedves arc visszaverődik a vad vizen.
- A harmadik strófában a költő hasonlatokat használ, hogy kifejezze az Öröm lenge, álomszerű jellegét, például a lázálomkép és a lánggal égő város metaforája.
- A negyedik strófában a költő a holt csillaghoz hasonlítja az Öröm fényét, amely az idő telésében hontalanul vándorol.
- Az ötödik strófában a költő arra utal, hogy az Öröm örömet és könnyedséget hozna a hétköznapi életbe, de a szívünk nehezen dobja fel magát. Ebben a strófában a költő kérdezőszóval kérdéseket tesz fel.
- A hatodik strófában az Öröm még egyszer visszajön, de már bánatosabban, visszabúsongó szemmel és elfúló hanggal.

Összefüggések a magyar szépirodalomban:
- A vers megjelenésekor az öröm témája nagy hangsúlyt kapott a magyar irodalomban, amelyben a költő az elillanó örömöt és a múlandóságot szimbolizálja.
- A költői képek és az érzéki megjelenítés jellemző az 1900-as évek eleji magyar lírára.
- Tóth Árpád visszafogott költészete és a természetből, érzékszervekből vett motívumok jellemzőek a korabeli magyar költészetre.

Összefüggések a nemzetközi szépirodalomban:
- Az elillanó öröm témája és az érzéki megjelenítése széles körben megtalálható a világirodalomban.
- A költő szimbolikus képei és metaforái, például a holt csillag és a lánggal égő város, hasonlóak lehetnek más nemzetközi költők műveiben is.
- Az örömet és a múlandóságot tematizáló versek megtalálhatók a romantikus, szimbolista és modernista költészetben.

Ez csak néhány lehetséges elemzési szempont a vers tekintetében, más szempontokat is figyelembe lehet venni, például a költő stílusjegyeit, a nyelvi megoldásokat vagy a hangulatát a versnek. Mindezek célja, hogy a vers több rétegét és jelentését megérthessük és kontextusba helyezhessük a magyar és nemzetközi szépirodalomban.