Az asztalomon paraszti csokor,
Bazsalikom, viola, szarkaláb,
Szemet vidító, kedves, egyszerű
Mezei tarkaság.

Már három napja itt áll a csokor,
De csak ma vettem észre a szelíd
Virágok tiszta, jó lehelletét
És boldog színeit.

A bazsalikom csipkés levelét
Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm,
Mint parasztnéne szokta, ha belép
A templomküszöbön.

Hányszor láttam gyerekkoromban ezt,
A hűvös templom fehérre meszelt
Tornácában, mikor már odabenn
A kántor énekelt.

Lehajtom tenyerembe a fejem,
Be régen is volt! Hej, azóta hány
Istennek s hány ördögnek jártam én
Tornácos ajtaján!

Jó a virágnak. A bazsalikom,
Míg el nem hull, mind csak virág marad,
De jaj, az ember mennyi rosszat ér
Rossz élete alatt!

Voltam én is, mint más, bolond király
S bolondabb koldus, - voltam gyilkos és
Áldozat, kinek szívébe szaladt
Tövig, s megállt a kés.

És lettem fáradt, fás lélek, akit,
Ha elé teszik se hat meg virág
Három napig, akkor meg hirtelen
Másik végletbe vág,

És zokog egy felhorzsolt illaton,
Mert vesztett édent éreztet vele
Az egyszerű parasztbazsalikom
Semmi kis levele.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, mivel természeti elemeket és növényeket említ, amelyekkel a mai természettudomány legújabb felfedezései kapcsolhatók össze.

A vers elején szereplő bazsalikom növény ma is ismert és sokak által használt. A bazsalikom levelének gyöngéden történő megdörzsölésével például a levelekben található illatos anyagok szabadulhatnak fel, amelyeket a mai napig kutatnak és használnak parfümök, aromaterápiás olajok és más termékek készítéséhez.

A versben a szarkaláb virág is említést kap, amely szintén ismert és gyakran kertekben ültetett növény. Az utóbbi években több kutatás is foglalkozott a szarkaláb molekuláris genetikai vizsgálatával és genetikai hátterével, hogy jobban megértsük a növény színes virágait.

Emellett a versben megjelenik a virágok jólelke és boldogsága, ami kapcsolatba hozható a pozitív érzelmi reakciókkal és a közelmúltban végzett pszichológiai kutatásokkal, amelyek vizsgálták a virágok hatását az emberi hangulatra és jól-létre.

A versben megjelenő gyermekkori emlékek és a hűvös templom atmoszférája szimbolikusan jelentik az ember természeti és környezeti kapcsolatát, amelyet a mai napig kutatnak és vizsgálnak a természettudományban.

Összességében a versben megjelenő növények, érzelmek és emlékek összekapcsolhatók a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel, kutatásokkal és megértésekkel, amelyek napjainkban zajlanak a növények és az emberek közötti kapcsolatról, a növények biológiai és kémiai tulajdonságairól, valamint a természet és az emberi psziché közötti kapcsolatokról.

A verset irodalomtudományi szempontból elemzős feladatra vállalkozhatunk. Először is érdemes megfigyelni a vers felépítését és formai jellegzetességeit. Ez egy rímes, négy soros versszakokra tagolt költemény, amelyben az időbeli elhatárolás is fontos szerepet játszik. A vers hangvétele lírai, a szerző egyéni hangon beszél, ami a vers belső tartalmára is utal.

Magyar irodalom szempontjából érdemes megfigyelni, hogy a vers az elbeszélő líra műfajába sorolható. Tóth Árpád a parasztvilág jellemzőit, a természetet és a vallást hangsúlyozza. A paraszt élet ábrázolása a magyar költészet hagyományos témái közé tartozik, emellett a vallási motívumok, a templom és a kántor említése szintén tipikus elemek a magyar költészetben.

Nemzetközi szépirodalom szempontjából érdemes figyelni a versben megjelenő egyetemes emberi érzelmeket és tapasztalatokat. A szerző az emberi lélek mélyebb rétegeit, az élet sötét és fényes pillanatait jeleníti meg. A vallási motívumok pedig általános érvényűek lehetnek, hiszen a vallás és a hit szinte minden kultúrában fontos szereppel bír.

A vers szövege és nyelvezete is jelentős információkat nyújthat: a paraszti nyelvjárásra jellemző kifejezések, metaforák és hasonlatok megtalálhatóak benne. Ez az általános emberi tapasztalatokkal és érzelmekkel ötvözve adja a vers sajátos hangulatát.

Összességében a vers elemzése azt mutatja, hogy Tóth Árpád a magyar parasztvilág és vallásos hagyományok mellett általános emberi érzelmeket és tapasztalatokat is megjelenít. A vers sajátos hangvételével és nyelvezetével egyetemesen érvényesülhet mind a magyar, mind pedig a nemzetközi irodalom kontextusában.

Ez a vers teológiai szempontból is értelmezhető és több érdekes összefüggésre hívhatja fel a figyelmet. A bazsalikom és a többi virág, amelyek az asztalon vannak, az isteni teremtést, a természet szépségét és a teremtésben való részvételt képviselik. Egyúttal a természetistennő (pagan) és a termékenység istennője, Ceres jelképei is lehetnek, akiknek fegyeleme és rendszere szasz szembeállítható a keresztény tanítással, melyben a romboló természetet az anyának, Máriának az áldott szűzi tulajdonságai korlátozták.
A vers elején feltűnik a paraszti csokor, amely a földhöz közel álló lények (hétköznapi emberek) egyszerűségét, közvetlenségét és a természethez való kapcsolatukat szimbolizálhatja. Ezzel szembeállítható a templomküszöb, ami a megtestesült istentiszteleti hely és a vallási szertartások térképe, ahol a szerzetesek, papok és a hívők a hitüket gyakorolják. Ebben az összeállításban a bazsalikom megjelenhet a természet egyszerűségét és a hétköznapi vallásosságot szimbolizálva, míg a templom az elmélyülést, a misztikát és a szelíd gondolatokat jelképezi.
A vers második részében az elbeszélő ráébred a csokor valódi szépségére és az őt megnyugtató hatására. Ez a felismerés és az odafigyelés a kicsi, egyszerű dolgokra arra utalhat, hogy egy kis törődés és figyelem sokkal többet adhat az embernek, mint ahogy azt hinné. Ez összekapcsolódik a bibliatudománnyal, mivel a biblia is felhívja a figyelmet a csendes, egyszerű dolgok fontosságára és az élet apró gyönyöreire. A bazsalikom megdörzsölése az emlékezek felelevenítésére utal. Ez pedig a patrisztika nézőpontjához kapcsolódhat, mivel a patrisztikus írások sokszor az elmúlt emlékek felidézésével és az elmúlás élményével kapcsolatosak.
A vers harmadik részében az elbeszélő az isteni gondviselés és a teremtés megtapasztalásán keresztül értékeli újra a saját életét. A bolond király, a koldus és a gyilkos szerepében felvetődik a bűn és a bűnhődés kérdése. Ez kapcsolódik a skolasztikához, melynek központi szempontja az isteni igazságszolgáltatás és a bűn következményeinek tisztázása. Az elbeszélő fáradt és fás lélekké válik, ami a vallási válság állapotával azonosítható. Az anyját szimbolizáló bazsalikom levelein keresztül az elbeszélő a kétségbeesést és az elvesztett paradicsom emlékét éli át.