Beültem már a Cháron csolnakába,
Pokolútra a vasszinű vizen,
S megadva várom, hogy hová viszen,
Milyen legalsó, mély pokol lakába.
Hallgat a száj, szólni ki volna kába?
A fényes égnek s földnek nem izen,
Nincs szerelem, emlék és vágy, hiszen
Minden nap új, vad kínt hurkolt nyakába...
És a sötét patakon áthozott,
Ó, mindörökre légyen átkozott!
A vers Tóth Árpád, a magyar szimbolizmus kiemelkedő képviselőjének műve. Az irodalomtudományi szempontból fontos elemek az alábbiak:
1. Szimbolizmus: A versben megjelenik a szimbolista irodalomra jellemző képi világ. A Chár állomás, a vasszínű víz, a pokolút mind szimbolikus térként jelenik meg.
2. Szerkezet: A vers négy négy soros versszakból áll. Az ismétlődő struktúra hangsúlyozza az önmagára zárt, körkörös világot.
3. Hangulat: A versben áthatóan sötét és pesszimista hangulat uralkodik. A fájdalmakról, kétségekről és kilátástalanságról szól.
4. Képek és szimbólumok: A versben megjelenő képek és szimbólumok szépirodalmi hagyományokból merítettek. Például a pokol, a sötét patak, a vasszínű víz mind a szenvedést, örök kilátástalanságot jelképezik.
5. Verseléstechnikák: Tóth Árpád a versben többek között alliterációt és rímeket használ, hogy dallamossá tegye a verseket.
Az alábbi lehetséges nemzetközi összefüggésekre:
1. Szimbolizmus: A versben megjelenik a francia szimbolista líra stílusa és jellegzetességei, például a szimbolikus képek és szimbólumok használata.
2. Emocionális intenzitás: A versben megjelenő intenzív érzelmi és lelkiállapot szépirodalmi hagyományokra épül, mint például az angol romantikus költészetben vagy az expresszionizmusban.
3. Kilátástalanság: A vers képekkel és érzelmekkel ábrázolja a kilátástalanságot és a szenvedést - ez a téma gyakori volt a világirodalomban, például Edgar Allan Poe vagy Franz Kafka műveiben.
Összességében Tóth Árpád "Beültem már..." című verse az irodalomtörténetben a magyar szimbolizmus és a korabeli nemzetközi szépirodalom kontextusában értelmezhető.
A vers elején a költő elhelyezi magát a Cháron nevű csónakban, amelyet a pokolra utal, és a vasszinű vízen halad. Ez a kép a természettudomány szempontjából is érdekes lehet, mivel a pokolhoz való utalás lehetőséget ad a természetföldrajzi jelenségekkel való kapcsolat felismerésére és a vulkáni tevékenységek elemzésére. A vasszinű víz pedig lehetőséget ad a tudományos vizsgálatokra a fémekkel kapcsolatban, például arra, hogy a szín milyen elemek jelenlétét jelezheti a vízben.
A következő sorokban a költő azt várja, hogy a csónak hova viszi őt, melyik legmélyebb pokolba. Ezt a természettudományos szempontból is megközelíthetjük, például a tengerszint alatti mélységek kutatása felé terelheti a figyelmet. A mélytengeri kutatások során felfedezett, nagyon mélyre süllyedt, eddig ismeretlen életformák, valamint a vulkáni patakok és természeti katasztrófák elemzése kapcsolódhatnak ehhez a képhez.
A költő arról is beszél, hogy a szája hallgat, nem tud beszélni. Ezt a természettudomány az állatvilág tanulmányozása kapcsán értelmezheti, például a hangkommunikáció vizsgálatával és az állati kommunikáció elemzésével foglalkozhat. Az ég és a föld számára való hallgatás továbbá lehetőséget ad a légkörrel és a környezeti változásokkal kapcsolatos vizsgálatokra.
A következő sorokban a költő azt mondja, hogy nincs szeretet, emlék vagy vágy, mert minden nap új és vad kínt hurkol nyakába. Ezt a természettudomány kutatásainak és felfedezéseinek gyorsaságával és gyakoriságával lehet összefüggésbe hozni. Az új felfedezések, tudományos eredmények és paradigmaváltások állandóan új információkkal látnak el bennünket, és ez a folyamatos változás és fejlődés akár kihívásokat és nehézségeket is jelenthet a kutatók számára.
A vers befejezésében a költő megátkozza azt, aki áthozta őt a sötét patakon. Ez szintén lehetőséget ad a természettudományos szempontból történő elemzésre, például a folyók és folyóvizek ökológiai vizsgálatával és a vízi környezet változásaival kapcsolatban. Ezenkívül a sötétség és átok további kapcsolatokat teremthet a fény szerepével és annak kutatásával a természettudományban, például a fényhullámok, a látható spektrum és a fénykezelés területén.
A vers első sorában megjelenik a "Chár csolnakába" kifejezés, ami utalhat a halálra vagy a bűnre. Az utalás a "vasszinű víz"re rámutathat a bűn jellegére vagy következményeire. Ez vélhetően az emberi élet állapotára utal, amikor az ember a bűnbeesés állapotában van.
A következő sorokban a szerző személyes tapasztalatait és érzéseit mutatja be. Arról beszél, hogy várja, hová viszi a csónak, milyen "legalsó, mély pokol lakába". Ez a kép az emberi lélek elmerüléséről és elveszettségéről beszél, amikor az ember a bűn állapotában él. A versben megfogalmazott várakozás talán a bűnbocsánat reményére utal, amikor az ember arra vár, hogy felszabaduljon a bűn befolyásától és elérjen egy jobb, tisztább állapotot.
A következő szakaszokban a szerző arról beszél, hogy nincs szerelem, emlék és vágy. Ez lehetne a társadalmi kapcsolatok hiányára vagy a boldogság hiányára utaló jelzés. A szóhasználat ("nincs", "új, vad kínt hurkolt nyakába") rámutathat a folyamatos szenvedésre és kínlódásra, amit az ember a bűnben élve tapasztal. Az "új, vad kín" kifejezés valószínűleg a bűnben lévő ember folyamatosan fokozódó szenvedését jelöli.
A vers befejező sorában a szerző átkot kér az általa "sötét patakon áthozott" állapotra. Ez a sor azt sugallja, hogy a bűn által az ember "átkozott" állapotba kerül. A "sötét patak" kifejezés a bűnt vagy a halált jelölheti, és az "áthozott" utalhat az ember elmerülésére vagy a bűn befolyásának hatására.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelennek az ember bűnbeesését és elmerülését bemutató motívumok. Az ember elveszettségének és szükségletének a megfogalmazása rámutathat az emberiség eredendő bűnre hajlamaira és a megváltásra való igényre. A patrisztika, vagyis az egyházi atyák szempontjából a versben megfogalmazódik az emberi bűn állapotának problémája és a bűnbocsánat reménye. A skolasztika szempontjából a vers az emberi bűn következményeit és az emberi állapotot mutatja be, amelyet a megváltás és az Isten iránti megtérés lehetősége határoz meg.
Más ötletként a versben megjelenő "Chár csolnakába" és "vasszinű víz" kifejezések metaforikus jelentésűek lehetnek. Az emberi életet és a bűnt a halálhoz és önvizsgálathoz hasonlíthatjuk. A "sötét patak" és az "áthozott" kifejezések metaforák lehetnek az ember elmerülésére vagy kilátástalanságára. A versben megjelenő képek és érzelmek szimbolikus módon fejezik ki az emberi lélek bűnben lévő állapotát és reményét a bűnbocsánatra és a megváltásra.