A vers első sorában szereplő "boldog" jelző már az elején megadja a hangulatot és az alaphelyzetet, miszerint a versben szereplő tárgyak boldogok. A vers elején bemutatott kis lusta tó, amelynek partja virágtól roskadó, szelíd képeket ringat, egyfajta nyugalmat és békét sugall. A posta-ló megjelenése az esti időpontban képes még inkább hangsúlyozni a nyugalom és csend témáját. A versben megjelenik a természet szeretete, az élő lényekkel való kölcsönhatás és az ebből fakadó boldogság.
A fellegek leírása is összhangban van a nyugalom képével. A könnyűség és a lebegés az átlényegülés, a felszabadulás érzetét közvetíti, ami szintén kapcsolódik a boldogsághoz. A szívvel való kontraszt, amikor a felhőkhöz viszonyítva a szív nem olyan szelíd, azt a képet erősíti, hogy a természetben található boldogság különbözik az emberi boldogságtól, ami gyakran betegségekkel terhelt.
A versben szereplő fenyők is a nyugalom és a természet harmóniáját sugallják. A függönyök elhangzása és a mögöttük lévő alkony jajja is a nyugalmat, a csendet, és a természeti jelenségek szépségét és erejét hozza elénk.
A vers vége felé a lelki várakozás és az izgalom ábrázolása történik. A szoba négy fala "halovány", ami a tér szűkösségére, a bezártságra, a világosság hiányára utal. A rejtelmes, néma lány megjelenése a várakozást és az elképzelt boldogságot testesíti meg.
A vers minden lehetséges összefüggést kiaknáz a magyar és nemzetközi szépirodalomban. Az általa közvetített nyugalom, boldogság és természeti képek által kapcsolódik az irrealitás és a szürrealitás irányzataihoz, mint például a francia szürrealizmus, ahol az álomszerű, megtörtént és megtörténendő események keverednek. Az egyszerűsége, természetessége és a természeti képek használata a romantika irányzatához kapcsolható. Emellett a szeretet, az emberi boldogság vagy boldogtalanság témájának jelenléte kapcsolatba hozható a lírával és az érzelmekkel foglalkozó művekkel.