A vers első sorában megjelenik a "bús éjszaka" motívum, mely utal arra, hogy a vers cselekménye éjszaka játszódik, és a hangulat is szomorú, bús. A háznak tulajdonított jelzők ("hallgatag, ódon") arra utalnak, hogy ez egy kellemetlen, elhagyatott hely. A lépcsők "doha terjedése" a hangulat további súlyosbodását jelzi, valamint a "lég súlya" metaforikus kifejezés a fojtogató, nyomasztó légkörre utal.
A második versszakban a lírai én az ablak előtt állva figyeli a holdat, ami a költői képzeletben a tető mögé húzódik. Ez az ábrázolás a költői képzelet és a valóság között feszülő ellentétet jeleníti meg. A "visszagörbült sárga taréjja" metaforikus kifejezése a holdnak a holdfázisokra utal, illetve a melankolikus hangulatra.
A versben található nyelvi eszközök közül az alliteráció (pl. "Bús éjszaka volt", "lég súlya ült"), a metaforák (pl. "lég súlya ült tunyamódon" vagy "visszagörbült sárga taréjja") és a ritmika (pl. "Bús éjszaka volt, s bús éjszaga volt") érdemes kiemelendők.
A magyar irodalmi és költészeti hagyományokban a bús éjszaka motívuma számos versben és prózai műben megtalálható. Tóth Árpád alkotása összekapcsolható a romantikus irodalommal, ahol gyakran jellemzőek az éjszakai hangulatok, a magányos, elhagyatott helyek vagy a melankolikus hangulat. Ebben az értelemben kapcsolódhat a korabeli magyar líra hagyományaihoz is.
A nemzetközi szépirodalomban is találhatunk hasonlóan bús éjszakával foglalkozó alkotásokat. Példaként említhetjük William Wordsworth "I Wandered Lonely as a Cloud" című versét, amelyben a költő magányosan barangol az éjszakában és észleli a természet szépségét. Szintén kapcsolódik ehhez a témaéhoz Edgar Allan Poe "The Raven" című költeménye, amelyben a lírai én az éjszakában a gyász, a vágy és a veszteség érzéseire reflektál. A bús éjszakával foglalkozó alkotások tehát nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is megtalálhatók.