A vers Tóth Árpád költő alkotása, amely számos irodalmi és szépirodalmi összefüggést hordoz magában.
Magyar irodalom szempontjából a vers a szimbolizmus és a dekadencia irányzatához kapcsolható. A szimbolizmusra utalnak a képek és képzetek, amelyeket a költő lefest, például a tapétarajz kúszása, ami a múló időt vagy az elmúlást szimbolizálhatja. A dekadencia jellegzetes eleme pedig az unalom és a melankólia, ami áthatja az egész verset.
A költő nyelvezete is jellemző a magyar szimbolizmusra, ahol a képek és a hangulatok fontosabbak, mint a konkrét tartalom. Tóth Árpád a versben az érzelmekre és érzékelésekre koncentrál, az üres szem és a szomorú úriember pedig a költő magányát és elidegenedését jelzi.
Nemzetközi szépirodalom területén is találhatunk párhuzamokat a versben. A szimbolizmus és a dekadencia európai irodalmi irányzatok voltak, amelyek hatással voltak Tóth Árpádra is. A szimbolista költészetben és a dekadens művekben is gyakran találhatunk hasonló hangulatot és motívumokat, mint ami a versben megjelenik.
Egy másik nemzetközi összefüggés a modernizmus és a kubizmus. Ez a versben található képek formájában jelenhet meg, amikor a tapétarajz furcsa, szétszakadt formáit látjuk a falon. A modernizmusban és a kubizmusban is gyakran használták a képeken való torzítást és szétbontást, hogy új nézőpontokat és értelmezéseket teremtsenek.
Végül, az atmoszféra és a hangulat is hasonlóságot mutathat más irodalmi művekkel. Például Edgar Allan Poe "A melancholia királynője" című költeményében is találunk olyan hangulatot, amely hasonlít a Tóth Árpád versében megjelenő melankóliához és elidegenedéshez.
Összességében, Tóth Árpád "Egy helyben ülni..." című verse számos irodalmi és szépirodalmi összefüggést hordoz magában, mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi hagyományokkal. A szimbolizmus, dekadencia, modernizmus és kubizmus ismerete segít a vers komplexabb értelmezésében.