Tóth Árpád

A vers Tóth Árpád "Egy lány a villamosban" című műve. Az alábbi elemzésben a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén található lehetséges összefüggésekre térünk ki.

A vers első néhány sorában látható, hogy a fiatal lány, akár egy dús terhű nő ül a villamoson. Ez a kép összekapcsolható a romantikus lírával, ahol a természet és az emberi test erős kapcsolatban van egymással. Az ölébe ejtett szemmel pedig a látás fontosságára utalhat, ami a romantikus költészetben gyakran megjelenik.

A versben a lány révedezve ül, és sejti a rejtett jövőt, mely szíve alján csendbe nő. Ez az utalás a jövő megjósolására és a sors befolyására az irodalomban gyakori motívum. Hasonlóan a romantikus költészetben gyakran előforduló "jövendölés" motívumhoz.

A versben folyamatosan megjelenik az olvasás motívuma. A lány a zajos és durva utasok között ülve olvas. Az olvasás az irodalomban gyakran a menekülés és a szabadulás eszköze, ahol az olvasó a valóságból kiszakadva egy másik világba kerül.

A versben megjelenik a könyvek ereje is, amik a lány számára vigaszt nyújtanak. Az ócska könyv törli az árva könnyeket és teszi a világot tűrhetőbbé. Ez az utalás a könyvek gyógyító hatására és az irodalom szerepére a világunkban.

Az utolsó sorokban a költő a politikai világ problémáit említi. Az íróknak az a feladatuk, hogy hagyják az őket kijelölt teret, és az általuk teremtett világban találjanak vigaszt. Ez egy általános motívum az irodalomban: az írók szerepe gyakran az, hogy reflektáljanak a társadalom problémáira és kritikát fogalmazzanak meg.

A versben felbukkanó Isten és a lélek motívum is található az irodalomban. A lírai én úgy gondolja, hogy Isten nem bízott szívét politikusok kezébe, de a könyvekben található lélek vigaszt ad a világot sújtó problémák közepette.

Összességében elmondható, hogy a vers számos irodalmi motívumot és összefüggést tartalmaz. A romantika, az olvasás és az irodalmi konfliktusok kezelése csak néhány a lehetséges összefüggések közül.

A versben egy fiatal lányról van szó, aki egy villamoson ülve olvas. A vers első részében elmondható, hogy a lány már nem csak fiatal és ártatlan, hanem érett és tapasztalt is, amit a "Szemmel már úgy ült, mint dús terhű nő" sor fejez ki. Egyre inkább sejti már a jövőt, ami a szívében csendben nő, és körülötte minden zaj és gond elfelejtődik.

A vers második részében a költő szemlélője elkezd merengeni a lány állapotán, és feltételezi, hogy milyen sötét jövő vár rá, melyet a "zengve robogó, zsúfolt, sárga ravatal" képe jelképez. Azonban a lány számára a könyv olvasása jelenti a lelki támaszt és menedéket, amelyben még idilli világ él és szépül.

A vers harmadik részében a költő arról beszél, hogy az ócska könyv is képes könnyeket letörölni egy árva sorsocskáról, és hogy az írók alkotásaikban megteremtik a vigaszos daccal és széppel teli élet érzését. Az írók tehát valódi hősök, akik ugyan nem kapják meg az emberek által adott tiszteletet és elismerést, mégis képesek megmutatni a szépséget és vigaszt nyújtani az életben.

Bibliatudományi szempontból a versben nincsenek explicit bibliai utalások vagy motívumok, de az Isten és az élet szépsége kapcsolatát feszegeti, ami fontos teológiai kérdés.

Patrisztikus szempontból is a versben nem találunk konkrét hivatkozásokat, de a lány lelki támasztása, hitének erősödése és a szépség megtapasztalása az életben összhangban van a patrisztikus gondolkodással.

Skolasztikus nézetek kapcsán a versben kifejezett hit a tudáshoz és könyvekhez való ragaszkodást, valamint az írók erejének és hatásának megjelenése illeszkedik a skolasztikus hagyományokhoz. Egy rossz író is képes lehet a józan észhez és a józan gondolkodáshoz képest nagyobb hatást gyakorolni, hasonlóan a rendű és rangú harminchat miniszterhez.

A versen kívül eső szemszögként pedig megfontolható az a nézet, hogy az írók ereje és hatása a közösségben, politikai és társadalmi változások előmozdításában állhat. Bár a versben a költő azt mondja, hogy a politikára és jelszavakra bízza a világ javítását másokra, de az íróknak el kell foglalniuk magukat a tollal és egyedi erejükkel, hogy a könyvekben továbbra is daloljon a lélek, amely vigaszos daccal teszi szebbé az életet.