Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti sohse láttok,
Vár rám magányos utcák szögletén,
Karcsú és izmos, akár egy legény,
Nyakamba ugrik s átfog.

Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk,
Csörgő vizeknél,
A lombok felett bujdos az égi láng,
Sok csodacsillag néz le miránk,
S az a hely szentély.

Nagy hárfája ezüstösen villog az éjben,
S penget sok régi dalt,
S a furcsa pitypang táncol az útfélen,
S billeg sok bóbitás banka kevélyen,
S a szél sohajt.

S egyszerre elhagyja a lány a hárfát,
S nem tudom, mire gondol,
Ledobja selymes, puha ruháját,
Rámfonja testét, rámtapasztja száját,
S csókol, csókol...

Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk
S nem lesz többé kacaj, csók az éjszakán,
Lehull a csillag, elporlad az ajkunk,
Elfutnak a vizek, meg kell halnunk...
Szegény leány...

Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemzésekor megismerhetjük a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseit a következő területeken:

1. Genetika: A vers egy lányt, aki kobzos görögös, vagyis más szavakkal fogalmazva görögös eredetű és zenél. A genetikai kutatások segítségével ma már képesek vagyunk annak meghatározására, hogy egy személy milyen genetikai hátterrel rendelkezik és milyen származású.

2. Csillagászat: A versben említett helyszínek között szerepelnek elhagyott parkok és csörgő vizek, ahol a lány és a szereplő találkoznak. A modern csillagászat segítségével meghatározható, hogy ezek a helyek pontosan hol találhatók a világon, és milyen égi jelenségek figyelhetők meg ezeken a helyeken.

3. Miljővédelem: A versben említett koisíről láthatjuk, hogy természetközeli helyen található. A költő körülírásai a természet szépségét és gyengédségét emelik ki, például a lány selymes és puha ruhájára utalással. A mai természettudomány komolyan foglalkozik a környezeti védelemmel, és sok kutatás történik az érintetlen természeti helyszínek megőrzése érdekében.

4. Biológia: A versben a lány és a szereplő között egy csókra kerül sor, amely a biológiai és érzelmi vonzalmat szimbolizálhatja. A biológiai kutatásoknak köszönhetően ma már részletesebben tudjuk, hogy miért élünk szexuálisan reprodukálódó fajként, és hogyan befolyásolja ez a kölcsönös vonzalom és kapcsolatok kialakulását.

Ezen kívül a versben jelentős szerepet játszik a természet és a szerelem motívuma, amelyek sok más tudományterülettel is kapcsolatban állhatnak, például a pszichológiával és a filozófiával. A természettudomány az emberi lét és a világegyetem működésével foglalkozik, így a fenti területeken ismert legújabb felfedezések és kutatási eredmények segíthetnek megérteni a versbeli események mögött rejlő összefüggéseket és jelentéseket.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Bibliatudomány:
A versben megjelenő leány képzeletbeli, misztikus szereplőként jelenik meg, amely a bibliai allegóriákra utalhat. A szereplőtípusokat az Ó- és Újszövetségben is megtalálhatjuk, mint például a Szellem, az Egyház vagy a hívő lélek. Az allegorikus jelentés itt arra a hitre utalhat, hogy valamilyen isteni lény vagy erő vágya és elérhetősége van, de csak azoknak nyilvánul meg, akik hajlandóak elhagyni a "biztos" és ismerős világukat.

Patrisztika:
A patrisztikus középkorban karakterisztikus volt a misztikus tapasztalatok és a lelki élmények szerepének hangsúlyozása. A versben elhagyott, magányos utcákról, elhagyott parkokról és a hely "szentély" jelzője a lelki úton való vándorlásra utalhat, amikor a hívő elhagyja a világi dolgokat a lelke megtisztítása érdekében. A lány az égi szerelem (Isten) megszemélyesítése lehet, amely a tapasztalhatatlan és misztikus misztériumok közvetítője.

Skolasztika:
A skolasztika szempontjából fontos az érzelem és a tapasztalat szerepe a teológiai gondolkodásban. A versben megjelenő érzéki képek és indulatok a lélek tapasztalható világával való kapcsolódást jelenthetik. Az érzéki és testi élmények Isten és a lélek közötti kapcsolatot erősítik, és azt a hitet erősítik, hogy Isten megismerhető és elérhető az érzéki világon keresztül is.

Más ötletek:
A versben megjelenő lány kétségkívül nagy hatást gyakorol az elbeszélőre, aki szenvedélyesen szereti őt. Ez a szerelem és a vágy a teremtés misztériumára és a szerelem isteni aspektusára utalhat. A lány viselkedése, amikor ledobja ruháját és testét a férfira helyezi, jelképe lehet annak, hogy az emberi test és érzelem az Isteni jelenlét helye és kapcsolódási pont lehet a hívő számára.

Fontos kiemelni, hogy a vers általánosságban misztikus és elvont hangulatot áraszt, ami lehetővé teszi többféle teológiai értelmezést. Az itt felsorolt elemzések csak néhány lehetséges irányvonalat mutatnak, és más teológiai megközelítésekből is értelmezhető lenne a vers.

A vers Tóth Árpád EGY LEÁNY című műve. Az alábbiakban áttekintjük a verset irodalomtudományi szempontból, és kitérünk a magyar és nemzetközi szépirodalom területén felmerülő összefüggésekre is.

A vers első szakasza egy szerelmeslányt mutat be, aki Görögországból származik. Ez a népi motívum magyar irodalmi hagyományokba illeszkedik, ahol gyakran szerepelnek népdalokban és népmesékben görög, illetve keleti (török, arab) szereplők. A lány leírása is tipikusan romantikus: karcsú, izmos és legényes. Szépsége és rejtélyessége arra ösztönzi a költőt, hogy találkozzanak.

A második szakasz a találkozás körülményeit írja le. A szerelmesek elhagyott parkokban találkoznak, ahol a természet és az éjszaka romantikus hangulatot teremt. A hely szentélyként jelenik meg, ahol a szerelmük kellős közepén vannak.

A harmadik szakaszban a költő a zenét és a természetet a szerelem metaforáival ötvözi. A lány nagy hárfán játszik, ami az éjszakában ezüstösen villog. A "sok régi dal" pengetése a múltba utal és a múlthoz való kötődést sugallja. A pitypang és a banka szimbolikus jelentőséggel bír, ábrázolja a múltszépségét és múló természeti jelenségeket. A szél pedig a múlandóság és az elkövetkező változások jele.

A negyedik szakaszban a lány hirtelen elhagyja a zenét, ami a szerelem menekülésének és a változásnak egyik jelképe lehet. Az előző romantikus hangulatot eltolja egy erotikus szint felé. A lány ledobja ruháját és összeolvad a költővel egy szenvedélyes csókban. A lány gondolatairól nincs információ, de a költő a halálra utal, és a pillanatot megjeleníti egyfajta transzcendenciával és végtelenséggel.

A versben megfigyelhetőek a romantika jegyei, mint például a természeti leírások, a romantikára jellemző motívumok és a vágyakozás után, hogy az emberek kötelezettségeitől és az idő múlásától meneküljenek. Ugyanakkor, a lírai én önálló életet él a versben, és az elbeszélő szemszögét használja.

A magyar irodalomban több romantikus szerző ismert, például Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály vagy Ady Endre. Az EGY LEÁNY versben is fellelhetők e romantikus tradíciók képviselőinek jegyei, mint például a természet megszemélyesítése és a vágyakozás az idilli szépség iránt.

Nemzetközi szépirodalom terén többek között a romantikus költők, mint William Wordsworth, John Keats vagy Lord Byron művei jöhetnek számításba. Az EGY LEÁNY vers hasonlóságokat mutat ezekkel a szerzőkkel, kortársan és atmoszférában is.

Összességében az EGY LEÁNY című vers Tóth Árpád romantikus költészetét tükrözi, amelyben a természet, a vágyakozás, a végesség és a transzcendencia motívumai találkoznak. A vers magyar irodalmi hagyományokhoz illeszkedik, de hasonlóságokat mutat a nemzetközi romantikus költészettel is.