Én pad vagyok, és sok a bánatom,
Egész pad lényem belekábul,
Elvégre kérem, bár fábul faragtak,
Én se vagyok egészen fábul.

A Nagyerdőn most, tetszik tudni,
Tavaszodik, s engemet kitettek,
S most rám ül boldog és boldogtalan,
Nett nők és kevésbé nettek.

A nők miatt még nem is volna baj,
De urak miatt tör a frász ki,
A minap például rámdült szerényen
A kecses és molett Révi Náci.

Sőt nemcsak rám ült, hanem rám is állt,
És tartott önmagának egy beszédet,
A frázis-hasznosításról
Szavalt ott egy pár rettentő szépet.

A frázis szerinte az a Hortobágy,
Amit egyedül hasznosítni szabad,
Figyelmesen hallgatták Nácit
A tücskök s bogarak a pad alatt.

Aztán amikor elment Náci,
Jött oda nekem a nőegylet,
Rámült és így szólt: most divat a zsúr,
Tartsunk hát mink is egyet.

Gyerekek, félévtől lefelé
Dsiggeltek rajtam s kupléztak emellett,
Öreg, viharvert pad vagyok,
De bevallom: pirulnom kellett.

Hej, bajos, nagyon bajos az élet,
Furcsa a világ így tavasz fele,
Most nyit a gyerekzsúr s Náci s a szerelem,
Az ember megbolondulhat bele.

Elemzések

A Tóth Árpád "Egy pad elegiája" című vers teológiai szempontból több értelmezésre is alkalmas lehet.

Bibliai nézőpontból vizsgálva a verset, a "bánat" megjelenése az egész pad lényén való kábulás alapvetően az eredendő bűn következménye lehet. Az egész Tóth verse kiáltvánnyá válik egy szenvedő világban, ahol bár vannak boldog pillanatok, de a vágyott boldogság és lét értelmének megtalálása nehéz.

Patrisztikus nézőpontból megfigyelhetjük a feudalizmus korában működő társadalmi rendszert és a hierarchiát a versben. A pad helyzete a Tóth verseiben gyakran társadalmi helyzetnek tekinthető, és a hierarchia is megjelenik, amikor a kecses és molett Révi Náci ráül és beszédeket tart. Az egyes karakterek viselkedése és reakciója a leckétől függ, amikor a nőegylet zsúrt tart, a padnak meg kell hallgatni és tűrni.

A skolasztika nézőpontjából a versekben megjelenő részletekre összpontosítva megfigyelhetjük a retorikai eszközöket és a nyelvhasználatot. Például az a megszólítás, hogy "én pad vagyok", azt mutathatja, hogy a pad önazonosságát és létezését próbálja megerősíteni azáltal, hogy beszél. Az is érdekes lehetne megfigyelni, hogyan használja a szerző a frázisokat, és hogy hogyan alkalmaz retorikai fogásokat a versekben.

Természetesen további teológiai irányzatok vagy megközelítések is felhasználhatók az értelmezéshez, attól függően, hogy milyen szempontok érdekelnek. A vers tehát lehetőséget ad a biblatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak összekapcsolására és elemzésére.

A Tóth Árpád Egy pad elegiája című vers természettudományos szempontból nézve kevés kapcsolódást mutat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers elsősorban a pad személyes érzéseire, tapasztalataira fókuszál, amelyek természeti környezetben zajlanak.

Az első részben a pad a saját bánatáról beszél, melybe "belekábul". Itt a bánat és a képzelet összekeveredése könnyen szinguláris viselkedési rendellenességet jelezhet, amit a friss kutatások a mentális egészséggel kapcsolatban felfedeztek.

A vers második részében a pad beszámol arról, hogyan ülnek rá boldogtalan és boldog emberek. Ezen belül a "nett nők és kevésbé nettek" kifejezés arra utalhat, hogy a modern társadalom egyre inkább online kommunikációra és kapcsolatokra támaszkodik. Ezek a kapcsolatok az emberek személyes boldogságára és szociális jólétére is hatással vannak.

A vers harmadik részében a pad arról beszél, hogy a Révi Náci nevű személy ráült és beszédet tartott. Bár nincs kapcsolódás a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, de ez a rész rámutathat a közösségben fellelhető hierarchikus viselkedésre és a kommunikáció fontosságára.

A negyedik részben a pad beszámol arról, hogy a Náci után megérkezik a nőegylet, amely rajta ülve eltervezi egy zsúr megtartását. Ez a rész arra utalhat, hogy a társadalmi csoportok és közösségek fontosságára és kapcsolati hálózatokra helyeződik a hangsúly.

Az utolsó részben a pad azt mondja, hogy "bajos, nagyon bajos az élet" és rámutat arra, hogy a gyerekzsúr és a szerelem nyitásával az ember "megbolondulhat". Ezek a sorok a modern élettel és annak kihívásaival kapcsolatos aggodalmakra utalhatnak, beleértve a pszichológiai stresszt és emberi interakciókat.

Összességében a vers természettudományos szempontból kevés információt tartalmaz, de az emberi érzelmek, társadalmi kapcsolatok és pszichológiai aspektusokra helyezi a hangsúlyt, amelyek az emberi tudományok kutatási területeit jelentik.

Az "Egy pad elegiája" című vers Tóth Árpád tollából a magyar irodalom egyik jelentős alkotása. Az elemzés során figyelembe kell venni a vers szerkezetét, formai megoldásait, valamint a tartalmi és tematikai elemeket.

A vers szerkezeti felépítése a szabadversre jellemző. Az énekelt formában íródott versben nincsenek nyomtatott verslábbek vagy rímsorok. Ennek eredményeként a vers sorai szabadon és tetszőlegesen kapcsolódhatnak egymáshoz, ami a hangulat és az érzelmek kifejezését is szolgálja.

A versben a "pad" egy személyes alakot kap, hiszen az a szubjektum, aki beszél. Ezáltal a padnak sajátos karaktere és érzelmi állapota van. A lélekállapotát és szenvedését fejezi ki a "bánatom", ami olyannyira eluralkodik rajta, hogy "belekábul". A vers elején a pad összeveti a saját valóját a fából faragott "fáb" fogalmával, hogy utána megállapítsa, hogy ő se egészen fából készült, vagyis maga sem egészen valószerűtlen vagy élettelen.

A versben szereplő pad helyszíne, a Nagyerdő, helyspecifikus motívum, ami a magyar irodalom tájához köthető. A versekben gyakran megjelennek a természeti motívumok, mint például a tavaszodó erdő vagy a tücskök és bogarak alattuk.

A vers folytatásában a pad arról beszél, hogy a boldog és boldogtalan emberek ülnek rá, és közöttük nők és kevésbé vonzó emberek egyaránt. Ez a társadalmi rétegződést és a közösségi interakciók sokszínűségét tükrözi.

Később a versben felbukkan Révi Náci karaktere, aki a padra ül és tart magának egy beszédet a frázis-hasznosításról. Ez a szatirikus rész az irodalmi világ és a társadalom egyes jelenségeit is felvillantja. A frázis-hasznosítás kifejezés azzal a problémával kapcsolatban áll, hogy az emberek gyakran közhelyekkel, sablonokkal próbálják kifejezni gondolataikat, és ezáltal elveszítik a saját autentikus hangjukat.

A vers tovább folytatódik, amikor a nőegylet tagjai ráültetik magukat a padra és szerveznek egy zsúrt. Ezután a pad egyfajta szemtanúvá válik a játéknak és a gyerekzsúrnak, és az emberek kupléznak vagy nyomtatják rá üzeneteiket. Ez a rész a társadalom változó folyamatait és az emberi élet krónikáját vetíti előtérbe.

A vers befejezésében a pad túlburjánzó életet és furcsa világot említ, amely a tavasz közeledtével egyre inkább kibontakozik. A gyerekzsúr, a szerelem, és a társadalmi viszonyok mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják az ember életét és megbolondulhat bele.

Az "Egy pad elegiája" a magyar irodalom keretein belül a modern irodalmi irányzatokhoz sorolható, amelyek a 20. század elejétől uralkodóbbak lettek. A verse többek között a szatíra és a társadalomkritika jegyeit is viseli magán. A tartalmi és tematikai elemek összhangban vannak a kortárs magyar és nemzetközi szépirodalom általános tendenciáival.