Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik, s e sötét, furcsa percben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban,
S a gyújtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban...

Ó, most, aki borús, aki bánata ében
Őrtornyából leszállna, s álom gyepére dőlne,
E roppant éjszaka fekete köpenyében
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe?
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve,
Elszálló tűnődését, e bús perctől eloldott
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje:
Jövőbe, múltba tán? ó, hol lehetne boldog?

Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen?
Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát?
Szelíden elbágyadni egy édes szenvedélyben?
Nézni alvó fiacskád ajkai nyílatát?
Vagy dalt fütyölni tán? egyedül a sötétben
Behúnyt szemmel heverve, míg furcsa hang tolul
A csucsorított ajkon? Vagy elméd törni régen
Tanult számtani példán? olvasni angolul?

Vagy ülnél-e velem berregő gépmadárra:
El, el a szürke földről és keresztül az olvadt
Felhők rút rétegén! új, étheri határba!
A csillagok ködéig! átrepülni a holdat!
Ó, jaj, mi volna jó? nyugalmad hol leled föl,
Riadt, veszendő lélek, örök, bús kereső?
Ó, jaj, jaj, kihajolni a magas emeletről
S vak zajjal lezuhanni, mint a zúgó eső...


Elemzések

A vers természettudományos szempontból számos érdekes és aktuális témát érint. Az alábbiakban részletesen kifejtem, hogy milyen összefüggések fedezhetők fel a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

1. Meteorológia: A vers az éjféli esőt írja le, amelyet a láthatatlan egekből búsan lezuhanó esőként jelenít meg. Ez kapcsolatba hozható a meteorológiával, amely a légköri jelenségekkel foglalkozik. Az eső származási helye és útja kapcsán ismereteket szolgáltathat az időjárással és a légkörrel kapcsolatban.

2. Hangok és némaság: A versben megjelenik a csendes éjszaka, amelyet vak zajjal ver fel az éjféli eső. A hangokkal és a némasággal kapcsolatos tudományos kutatások például a hanghullámok terjedésével, az akusztikával, vagy éppen a zajszennyezéssel foglalkoznak.

3. Pszichológia és alvás: A versben említést kap az éjféli eső hatása az emberek szellemi és érzelmi állapotára. Aki nem alszik, gondjai közt motoszkál, és a zaj fájdítja a szemét. Ez kapcsolatba hozható a pszichológia és az alváskutatás területével, amely foglalkozik az alvás és álmodás hatásaival, valamint a stressz, szorongás és hangok által okozott hatásokkal.

4. Környezetvédelem és boldogság: A versben felmerül a kérdés, hogy milyen tevékenység lehetne jó az éjszakában. A meleg hű asszonytestnek való illat beszívása, az édes szenvedélyben való elbágyadás vagy éppen a csillagok közötti repülés lehetősége kerül szóba. Ezek a részek összefüggésbe hozhatók a környezetvédelemmel és a boldogsággal kapcsolatos kutatásokkal, amelyek arra törekednek, hogy az emberek kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá váljanak a környezetükkel való interakcióik során.

Ezeket a kapcsolódási pontokat és összefüggéseket találhatjuk meg a vers és a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseinek között. Természettudományos szempontból a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a körülöttünk lévő világ rengeteg izgalmas és még felfedezendő titkot rejteget.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több nyitott kérdést is felvet. Az alábbiakban kitérünk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, és megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a teológiai irányzatok a vershez.

A bibliatudomány a Bibliával és annak történelmével, előadásmódjával és jelentésével foglalkozik. A versben megjelenik az éjféli eső motívuma, ami az égből érkezik. Ez a motívum utalhat Isten képviseletére, vagy Istennek az emberi világhoz való kapcsolódására. Az éjféli eső tehát az Istenhez való kapcsolatot jelképezheti, és az emberi életben bekövetkező nehézségeket vagy küzdelmeket is.

A patrisztika az ókori egyházi atyák, például Szent Ágoston vagy Szent János Keresztelő gondolkodását és teológiáját vizsgálja. A versben megjelenik a "bús percben" és a "bús kereső" kifejezés is, amelyek a lelki bánat vagy keresés motívumaira utalnak. Ez a motívum a patrisztikus gondolkodásban fontos szerepet játszott, mivel az egyházi atyák a lelki bánatot és a benső keresést a hit mélyebb megéléseként értelmezték. Az éjféli eső, amely a láthatatlan "egekből" származik, lehetőséget nyújt a benső keresésre és a lelki fejlődésre.

A skolasztika egy középkori filozófiai és teológiai iskola, amely többek között a kereszténység érveinek és teológiai témáinak racionális vizsgálatával foglalkozik. A skolasztika világos érvelést és logikát követel az isteni dolgok megértéséhez. A versben megjelenik a kérdés: "Mi volna jó ez éjen?". Ez a kérdés a skolasztika jellegzetes érveleti kérdésévé válik. A versben megfogalmazott különböző lehetőségek és vágyak tartalmazhatnak a skolasztikus gondolkodáshoz kapcsolódó logikai érveléseket is. Például az, hogy "elhagyja a szürke földet" és a "csillagok ködéig" repüljön, a világon túli transzcendens élményekre való utalás lehet, amelyek az isteni lét megértésének és megtapasztalásának részei lehetnek. Az angol nyelv tanulása pedig az intellektuális fejlődést és a tudásátvitelt kifejezheti, amely elengedhetetlen a skolasztikus teológia számára.

Ezen kívül más összefüggéseket is találhatunk a vershez, például a választási lehetőségek és az emberi döntések témájában, vagy az öröklét kérdésében. Az éjféli eső lezuhantához hasonlóan az ember is választást tehet a vallásos tapasztalatok, a lelki fejlődés és a világi élet között. A versben megjelenő kérdések és vágyak az élet értelmére és boldogságra irányuló emberi keresésre utalnak.

Összességében a vers teológiai szempontból izgalmas kérdéseket vet fel, és több értelmezési lehetőséget kínál a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai szerint. A versben megjelenő motívumok, kérdések és vágyak arra késztetnek bennünket, hogy elmélkedjünk az emberi élet mélyebb jelentésén, az isteni lét rejtélyén és az ember Istenhez való kapcsolatán.

Az "Éjféli eső" című vers Tóth Árpád költő alkotása, amelyet irodalomtudományi szempontból elemzünk. A versben számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Tematika és hangulat: A vers egy éjjeli eső eseményét állítja középpontba, amelynek hatásai meghatározzák a vers hangulatát. Az éjszaka sötét, bús és fájdalmas légkörét a vers sorai átveszik. Ez a hangulat megtalálható a romantikus irodalomban is, ahol gyakran jelennek meg a természetelemek és az érzelmi állapotok kapcsolatai.

2. Szimbolika: Az eső a versben számos jelképpé válik. Az éjféli eső a sötétséghez és a bánathoz kötődik, az éjszaka idején bekövetkező lezuhanása pedig az öngyilkosság képzetét idézi. Az eső ezen jelképcsomójában benne rejlik a halál, a reménytelenség és a fájdalom motívuma is. Az ilyen jelképek és szimbólumok használata a modernista irodalomban gyakori.

3. Az emberi létezés és az identitás kérdése: A versben a költő számos kérdést tesz fel az emberi lét természetéről és az identitásáról. Az ember hogyan találhatja meg boldogságát a sötétségben és a bánatban? Milyen tevékenységekkel vagy gondolatokkal kellene foglalkoznia a költőnek az éjszaka közepén? Ez a tematika gyakran jelenik meg a lélek és az identitás problémájával foglalkozó irodalmi művekben, például Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij regényeiben.

4. Az irodalmi műfajok keveredése: A versben különböző irodalmi műfajok keverednek. Az első részben lírai és költői képek jelennek meg a költő fájdalmáról és álomszerű vágyairól. A második részben pedig elgondolkodtató kérdések és válaszkeresés témái jelennek meg. Ez a műfaji keveredés a modernizmus jegyeit hordozza, amelyben a hagyományos műfaji határokat megszegik.

5. Nyelvi kifejezésmód: A versben Tóth Árpád széleskörű nyelvi repertoárt használ. A versben megtalálhatók a lírai nyelvjárás sajátos szóhasználatai, a költői képek és a metaforák, valamint a képzettárakból származó idegen szavak. Ez a nyelvi mozaik hatásosan mutatja be a költő érzéseit és gondolatait. A nyelvi kifejezésmód gazdagsága szintén a modernista irodalomra jellemző.

Ezen összefüggések alapján láthatjuk, hogy a "Éjféli eső" vers számos irodalmi hagyományt és stílust felidéz, a romantikus és modernista irodalom jegyeit vegyíti, és egyedi hangot kölcsönöz az alkotásnak.