Lassan, lovam, lassan,
Elég volt a vágta;
Vén legénynek tempós már a
Kengyelvasba hágta.

Minek is nyargalnánk?
Hová? Ki elébe?
Itt is, ott is örök cudar:
Egy a világ képe.

Lobogni lélekkel
Haszontalan próba,
Míg mi élünk, nem lesz más e
Veszett Európa.

S hiába legyezget
Holmi tavaszféle,
Mindegy az már, öreg csontnak,
Tavasz van-e, tél-e?

Dirmegünk, dörmögünk,
Bajszunk, kedvünk kajla,
Nem kell már a szerelem se,
A parázna frajla.

Édes kábulatra
Könnyebb szerzet vágyjon,
Ordas, lompos régi búkkal
Hálunk mi egy ágyon.

Fringiánk is vesszen!
Az ifjabb fegyver
Hadd csattogja, hogy ő minden
Ócska vaskót megver!

Majd eléri őt is
Idején a balság -
Hányja farát, míg lehet, a
Csikó-fiatalság!

Mindegy már minékünk
Szerda vagy csütörtök,
A nagyságos angyal vagy a
Tekintetes ördög!

Tempós lassúsággal
- Elég volt a vágta -
Szép egykedvűn átkocogunk
A másik világba.


Elemzések

A vers az elmúlás és halál megközelítését mutatja be, ahol a költő már nem érzi szükségét annak, hogy rohanjon vagy törekedjen a földi örömökre vagy élményekre. A költő lassan elengedi a vágta (az élet) rohanását, és elfogadja a világ változhatatlanságát és mulandóságát.

A bibliatudomány szempontjából a vers összefüggésbe hozható a könnyek könyvével (Példabeszédek 1:2), ahol a szerző megvizsgálja az élet értelmét és a hiábavalóságot. A versben szereplő gondolatok a bibliai könyvek számos mondanivalójával is kapcsolatba hozhatók, például a Zsoltárok könyvének olyan részeivel, ahol a múlandóság és az elmúlás megjelenik.

A patrisztika szempontjából a vers rámutat az emberiség mulandó természetére és arra, hogy csak az Isteni dolgok halhatatlanok és értékesek. Az emberi könnyekben és vágyakban való hiábavalóság megjelenik az egyházatyák műveiben, és a versben a költő elfogadja ezt a valóságot.

A skolasztika nézőpontjából a vers sajátos meghajlást mutat a világi örömök és vágyak hagyományos megítélésére. A skolasztika szerint az emberi élvezetek és örömök nem képesek beteljesíteni az embert, és a versben a költő elutasítja ezeket, inkább a lelki béke és elfogadás felé fordulva.

Ezen túlmenően, a vers általános emberi tapasztalatokat fejez ki, amelyek segítenek megérteni és szembenézni a halállal. A verselemzés során azonban fontos figyelembe venni a költő korát, kulturális kontextusát és a vers stílusát is.

A vers természettudományos szempontból nézve többféle témára utal, felfedezésekre és megfigyelésekre is. Néhány ilyen elem a következők:

1. Az idő múlása - A versben a nagyszerűség vagy az érdeklődés elvesztése az idő múlásával kapcsolatos. Ez a témakör számos természettudományos eredménnyel összefüggésbe hozható, például az ún. univerzum tágulásával. A modern kozmológia elméletei azt mutatják, hogy az idő és a tér is kezdete volt, amely azóta folyamatosan tágul.

2. Az emberi élet és a társadalom korlátai - Az idézetekben megfigyelhető a múlt, a jelen és a jövő közötti folyamatos változás és az ezzel járó kihívások. A modern természettudomány technológiai fejlesztései és felfedezései, például az orvostudomány, az energiaforrások, a klímaváltozás vagy az információtechnológia, mind arra utalnak, hogy korunkban sokkal jobban tudjuk felmérni a világ korlátait és az emberi tevékenység következményeit.

3. Természetes folyamatok és évszakok - A versben a tavaszra és a télre való utalások is megtalálhatók. A modern természettudományban az időjárás és az évszakok változásai számos kutatás tárgyát képezik, például a klímaváltozás hatásaira vonatkozó tanulmányok, a csapadék és a hőmérséklet változásainak elemzése.

4. Az élet és halál ciklusa - A versben a múlás és az élet-folyamat számos részlete és véges volta jelenik meg. Az evolúcióelmélet és a modern biológiai kutatások megmutatták, hogy az élet egy ciklikus folyamat, amelyben az élőlények fejlődnek, szaporodnak és elhalnak. Ez a témakör kapcsolódik a versben felvetett idő múlásához és az emberi élettartam korlátaihoz is.

Fontos megjegyezni, hogy ez a vers nem közvetlenül természettudományos témákkal foglalkozik, hanem inkább általánosabb emberi tapasztalatokat és szemléletet fejez ki. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a szöveget, számos olyan elemet találhatunk benne, amelyeket a mai természettudományos eredményekkel összekapcsolhatunk.

A vers a magyar irodalomhoz tartozik, mivel Tóth Árpád, a költő magyar származású. A vers 20. századi irodalmi alkotás, pontosabban a századforduló időszakában, az ún. "Nyugat" korszakban íródott, ami a magyar irodalom egyik jelentős szakasza. Ebben az időszakban a magyar irodalom jelentős változásokon és megújuláson ment keresztül, az új tendenciák és irányzatok elterjedésével.

A vers általánosan a modernizmus jegyeit hordozza, a költő sajátos hangvételt és stílust használ, és a formai kísérletezésre is jellemző. Ez a modernizmusnak egyik lényeges sajátossága. Az első és a második versszak a lassúságot és a csöndet hangsúlyozza, és ezzel kontrasztban áll a lovaglás és a vágta sebessége. Ez a kontraszt a modernizmusban gyakran megjelenő ellentétek közötti feszültséget és az emberi élet gyorsulásának kritikáját is tükrözi.

A versben megjelenik az állandó motívum, a világ vergődése, a lét absurditása és az emberi élet hiábavalósága. Ez szintén a modernizmus egyik gyakori témája. A költő arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme a nyargalásnak és versengésnek, mert minden marad a régiben, és a világben the változik.

A versben megjelenik a szerelem és a erotikus vágy feleslegessége. Ez a modernizmusra is jellemző, amelyben a költők a szerelemmel és a hagyományos életformákkal való leszámolást hirdették. A szerelmes érzelmek és a romantikus szerelem ideálja helyett a költők gyakran az élet abszurditását és értelmetlenségét hangsúlyozták.

A versben jelen van a filozófiai mélység, a halál és az élet véges természete. A költő a halál mint megoldást és menedéket említi számára, valamint tiltakozik a hagyományok és normák ellen.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések tekintetében a versnek hasonlósága lehet olyan kortárs európai modernista költők műveivel, akik ugyanazokat a témákat és problémákat feszegették, mint Tóth Árpád. Ehhez hasonlóan, a modernizmusban a költők és írók szerte a világban használták az ellentétek és a formai kifejezésmód kísérletezését fordította a közönséges kifejezések monumentalis kifejezésére és értékelésének tárgyalására.

Összességében a vers magyar irodalmi kontextusba helyezhető, különös tekintettel a modernizmus korszakára, de figyelembe véve a nemzetközi modernista irodalom és alkotók hatását is.