Tóth Árpád

A vers természettudományos szempontból megközelítve több érdekes összefüggést találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első kép arról szól, hogy minden csendesen és örömmel körülveszi az erdőt. A napsütés vidám és forró, sárga ragyogása alatt a vén tölgyek élő titánakká válnak, amint barna karjaikat emelik frissen az áldott égbe. Ezek az elemek arra utalhatnak, hogy az erdőben a fotoszintézis folyamata zajlik, amely során a növények a napfény energiáját felhasználva oxigént termelnek. Bizonyított tény, hogy a növények a leveleiken és más zöld részeiken keresztül napenergiát raktároznak, amelyet a fotoszintézis során hasznosítanak. Ennek következtében az erdő természetesen tele van oxigénnel, amely elengedhetetlen az élőlények számára.

A versben szereplő csend az erdőben a nap neszével és szent beszédével teljesedik ki. A nap villanásaiból és rezgéseiből származó hangok, amelyek az éteren keresztül szűrődnek át, utalhatnak a napból származó elektromágneses hullámokra. Az elektromágneses spektrumon belül a legtöbb hullám a sötétkék és a vörös közötti tartományban található, ami megegyezik a szivárvány színeivel. Ez utalhat arra, hogy az erdőben a napfényt a növények fotoszintézis során hasznosítják, és különböző színekben tükrözik vissza.

A versben szereplő tömzsi, lustán rezzenő hársak és karcsú jegenyék a fákat képviselik az erdőben. Az illattal kenik fénylő, pőre testüket, amely arra utalhat, hogy a fák illatanyagokat termelnek a kommunikáció és védekezés céljából. A legfrissebb kutatások szerint a növények képesek kommunikálni egymással illatanyagok és vegyianyagok segítségével. Például egyes növények képesek "jelezni" egymásnak, ha a közelben kártevők vannak, így lehetővé téve a kártétel elkerülését.

A versben megemlített füst az emberi tapasztalatot és tünődést képviseli, amely a létben illatos füstként lengsz, hasonlóan a napfényben látható szivarfüstön lévő kék karikákhoz. Ez az összefüggés a kutatások tükrében azt sugallhatja, hogy a természettudomány hajlamos összekapcsolni a fizikai világ jelenségeit az emberi érzékekkel és szubjektív észleléssel.

A vers végén a szerző arról beszél, hogy jó néha mélyen örülni, majd lehunyni a szemét, hogy amikor újra kinyitja, több ezer évvel öregebben és bölcsen lássa a nap fiatal, zengő aranycsillagát. Ez az összefüggés az időskalóz öregedő szemléletéről beszélhet, amelyben a természet nagyobb mélységeiben és időbeli skálájában való elmélyedés a természettudományos felfedezések segítségével válik lehetővé.

E válasz során számos összefüggést találhatunk a vers és a mai természettudomány friss felfedezései között, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódnak a természethez, a növényvilághoz és az emberi érzékekhez. Ezek az összefüggések a természettudományos megközelítés fontosságára és a környezetünk megértésének gazdagítására utalnak.