A holdat nézd, fölült a háztetőre,
S arany testét szikrázó gombolyagba
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
Érzed? most rádnéz, s elszántan, vakon
Hozzádvetné magát az ablakon,
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.

S a félsötét szobában nézz körül, -
Érzed? reszketnek a bús bútorok ma,
Rejtelmesen mind hozzád tántorogna,
S mint halk, borús raj, körbe tömörül:
Öreg rabszolgák, zsibbadt, árva testek,
Leomlanának, s édes ujjaid
Lágy simítását kérni bújna mind,
Hogy érezzék zsongító, enyhe tested.

S nézd: ím, az árnyban két szemem hogy ég,
Kebledre hajtom: két hű, régi ékszer,
Ó, millió sok éve már - emlékszel? -
Égtek s fájtak, - nem volt még föld, se ég,
Simítsa őket is kezed hüs ujja:
Ó, áldott gesztus, mellyel minden dolgok
Lététől létem csendesen eloldod,
S a végtelenben ringatózom újra!

Elemzések

A Tóth Árpád "Esti ének" című versét természettudományos szempontból is érdekesnek lehet tekinteni. A következőkben részletesen szemügyre vesszük a verselemeket, és megvizsgáljuk, hogy hogyan kapcsolódnak a mai természettudományos felfedezésekhez.

1. A hold megjelenése: A vers elején a hold megjelenése kerül leírásra, ami összekapcsolható a mai asztronómiai ismeretekkel. A hold fizikai jellemzőivel (arany testét, szikrázó gombolyag) a mai holdtudomány, például a holdfelszín összetételével, a holdfény megjelenésével, a holdtérképekkel kapcsolatban áll.

2. Égi állat és éjek őre: A holdat az "égi állat" és "éjek őre" metaforáival jellemezze a költő. Ez a megfogalmazás kapcsolatba hozható a világűrben élő élő organizmusokkal, például az űrállatokkal vagy az űrállomások lakóival.

3. Szobai tárgyak életre kelése: A versekben a bútorok életre kelése és a költőhöz való vonzódásuk bemutatása is felidézi a természettudomány friss felfedezéseit, például a mesterséges intelligenciához és az okos tárgyakhoz kapcsolódó kutatásokat.

4. Két szemének említése: A költő arról is beszél, hogy a két szeme a keblére hajol, és hogy ezek a szemek régi ékszerek. Ez a szimbolika kapcsolatba hozható az emberi szem biológiai jellemzőivel, például a retinával vagy a pupillával kapcsolatos kutatásokkal.

Összességében a versben található elemek indirekt módon kapcsolódnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Bár a vers maga nem azonnal ezekre a felfedezésekre utal, a használt képek és metaforák által megidézett érzések és hangulatok megfelelően illeszkednek a mai természettudományos ismeretekhez.

A vers Tóth Árpád Esti ének című műve, melyben a költő a hold és az éjszaka atmoszféráját, valamint az emberi érzelmeket és vágyakat tárja elénk.

A vers kezdete már magáról a holdról szól, melynek arany testét gombolyagba görbíti a költő. Ez a kép a romantikus líra világát idézi, ahol a hold az érzelmi többletet, a vágyakozást és az álmodozást szimbolizálja. A hold melankolikus szereplése több irodalmi műben is megjelenik, a magyar irodalomban például József Attila Esti Kornéljában. A hold általában a vágyak világát jelképezi, ami az embert arra készteti, hogy többre vágyjon az élettől.

A következő sorokban a költő arra kéri az olvasót, hogy nézze körbe a félsötét szobájában. Ezzel a képpel Tóth Árpád a belső tér és a külső világ közötti kontrasztra utal. A bútorok reszketése és a körbe tömörülő árnyfasor janusarcú képet fest, ami az emberi érzelmek és gondolatok változatosságát jelképezi. Ez a kép a szimbolista költészet hatását tükrözi, mely a külső világból indulva az emberi lélek mélységeihez hatol.

A vers tovább folytatódik a szemek metaforájával, melyek az emberi kapcsolatok és emlékek szimbólumai. A költő hű, régi ékszerekként mutatja be a szemeket, melyek már milliók évvel ezelőtt égtek és fájtak. Ez a kép az emlékezés és az öröklét motívumát hordozza magában. Az emberi kapcsolatok és érzelmek állandóságával és változásával foglalkozik, és a múltbeli élmények hozzájárulásával az emberi kibontakozáshoz. Ez a motívum nemzetközileg is jelen van az irodalomban, például Shakespeare Szerelmes labirintus című művében.

A vers záró sorai a végtelenbe való ringatózást képviselik, ami a végtelen érzetét kelti az olvasóban. Ez az utolsó kép az emberi vágyakozást és felemelkedést szimbolizálja. A költő a személyes élményei és az emberi kapcsolatok által kiváltott érzelmek felett emelkedik fel, és a művészi alkotásban találja meg sorsának értelmét.

Összességében, Tóth Árpád Esti ének című műve a romantika és a szimbolizmus jegyeit viseli magán, miközben az emberi érzelmeket és vágyakat mutatja be. A versek szimbolikus képei nemzetközileg is jelen vannak az irodalomtörténetben, és a mű a magyar líra egyik jelentős alkotása.

A vers teológiai szempontból több értelmezésre is ad lehetőséget. A költeményben jelen van a transzcendencia és az emberi létezés mélyebb értelmének felfedezése.
Az első részben a hold szimbolikus jelentősége jelentős. A hold itt az égi lények, az isteni jelenlét szimbóluma, amely fáradtan pihenni vágyik. Ez lehetne az ember általános vágya is a világban való elhelyezkedés és békesség után. A bibliai aspektusból nézve a hold is utalhat a teremtésre, mivel az Ószövetségben a hold Isten teremtő hatalmát jelképezi (Ter 1,16).

A második részben a szoba és a bútorok reszketése és tántorogása a teremtés megtört állapotára is utalhat. Az ószövetségi bűnbeesés hatását és az emberi lét törékenységét jeleníti meg. A bútorok személyes vonatkozásban is értelmezhetőek, mint az ember belső világának szimbólumai. Az Ószövetségben számos példát találunk arra, amikor az embert Isten háza mellékszereplőjeként ábrázolja (Pl. I Kir 18,17-19; II Kir 4,10).

A harmadik részben az írónak a saját érzékszervei által közvetített élményei jelennek meg. A két szem Isten jelenlétére utal, amelyet a költő a kebelére hajt. Ez az intim kapcsolat Isten és az ember közötti közösséget jelképezi. Az ószövetségi tradícióban is megtalálható a testi és érzelmi közelítés Isten felé (Zsolt 42,2; Zsolt 63,2; Zsolt 84,3). Ez a rész kifejezi az emberi létezés és a spirituális dimenzió találkozását, valamint az örök élet vágyát.

A bibliatudomány nézőpontjából érdemes vizsgálni a vers kapcsolatát a teremtéstörténettel és az emberi lét tragédiájával. Az Ószövetségben található szimbólumokat és elemeket lehet azonosítani, amelyek a vallási és teológiai kontextusban további értelmezést nyújtanak.

A patrisztika szemszögéből a versben megjelenő Isten immanencia és transzcendencia közötti kapcsolatot lehet felfedezni. Az emberek vágya a lelki béke és Istennel való kapcsolat után az egyik központi témája a patrisztikus gondolkodásnak. Az emberi és isteni közösség az imádság és a szeretet révén valósulhat meg.

A skolasztika nézőpontjából kiemelkedhet a vers transzcendens és immanens elemének vizsgálata. Az imádság és a személyes kapcsolat Isten felé az értelem és a hit összekapcsolását jelenti. Az élet és a világ misztériumának megértése a skolasztika fontos eleme.

Mindemellett más nézőpontokból is megközelíthető a vers, például az aszkézis, a kontempláció vagy a misztika szempontjából.