Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.
Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!
Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember...
A vers teológiai szempontból megfigyelhető összefüggéseket mutat a bibliai, patrisztikai és skolasztikai perspektívákra vonatkozóan is.
Bibliatudomány szempontjából a vers első sorában található "Februáriusban alighanem tél lesz" kifejezés a természeti környezetre utal, amihez a Bibliában is gyakran találhatók hasonló utalások a különböző évszakokra vonatkozóan. A tél a hidegséget és a nehézségeket jelképezi, amelyek megpróbáltatásokat hozhatnak az ember életében.
A patrisztikus szemlélet szerint a versben hangsúlyozott hideg és szeles időjárás lehetőséget ad a belső megtisztulásra és a spirituális újjászületésre. A "sóhaja is arccsippentő szél lesz" kifejezés arra utalhat, hogy a nehézségek közepette az ember lélekben megújulhat és erőt meríthet. Ezt a belső megújulást pedig a "békebelibb szín" jelképezi, ami azt mutatja, hogy a nehézségek után bekövetkező béke áldásos és kívánatos.
A skolasztikus szemlélet szerint a vers folytatásában említett acélkorcsolyák, boldog nép a tavon és az úri nyüzsgés a bárban és lokálban a szórakozást és a világi élvezeteket testesítik meg. Ebben a kontextusban a februári időszak lehetőséget jelent a szórakozásra és a boldogságra, amennyiben az ember ezt mértékkel és jó negyedéllel teszi. A vers azonban arra is figyelmeztet, hogy a szórakozás és élvezetek közepette fontos, hogy az ember megőrizze a tisztességet, az igazságot és a jó szándékot.
A vers befejező része, amely arra kéri a mulató népet, hogy ne csak olvadó hóemberek legyenek, hanem igaz szívű és hűséges jó emberek, a keresztény etika és az erények fontosságára utal. Ezzel a mondanivalóval a vers a lelki értékek megtartására és a jó emberi tulajdonságok kifejtésére buzdítja az olvasót.
Összességében a vers teológiai szempontból a természet, a spirituális újjászületés, a szórakozás és az erények fontosságát hangsúlyozza. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemléletek pedig további kontextust és mélységet adnak az értelmezéséhez.
A vers rövid, négy versszakból álló lírai hangvételű költemény. Tóth Árpád "Februárius" című versében a költő az év második hónapjával foglalkozik.
Az első sorokban a költő megjósolja, hogy valószínűleg tél lesz februáriusban, amelyet a "sóhaja is arccsippentő szél lesz" képével erősít meg. Ezzel a képpel a hideget, a hideg szelet és az állandó sóhajtásra utal, ami a hideg miatt keletkezik.
A második versszakban a költő arra utal, hogy februáriusban lehetőség nyílik boldog pillanatokra is. Az "Acélkorcsolyáknak finom zaja" képével a költő a korcsolyázás hangulatát jeleníti meg, amely boldogságot és örömöt sugall. Emellett a vers megemlíti a "boldog népet a ligeti tavon", utalva a közösségi örömre, amit a költő a tél közepén februáriusban is megtapasztalhatónak tart.
A harmadik versszakban a költő felhívja a figyelmet a mulató népre, akik a jégpályák és bálok után hazafelé indulnak. A költő reméli, hogy a jókedv megmarad a mulatozókban, és hogy példájuk "nem lenne olvadó hóember", hanem "igaz szívű, hűséges jóember". Ezzel a képpel a költő az erények, mint a hűség és a őszinteség fontosságát hangsúlyozza.
Az elemzést a magyar szépirodalom területén lehet folytatni. A vers szerkezete a sonettre emlékeztet, amely a reneszánsz időszakban volt divatos a költészetben. A vers ritmusa zsenillesztetett, az egyes versszakokban vannak áthallások és rímpárok. A verbális képek használata és a lírai hangnem erőteljesen jellemzi a költőt.
A nemzetközi szépirodalom területén a vers több irányba is kapcsolódhat. Az évszakokat, konkrétan a tél vége és a tavasz közepe közötti időszakot bemutató versek számos kultúrában és irodalomban megtalálhatóak. Az évszakok természeti jelenségek és az emberi érzelmek által is inspirálhatják a költőket. A vers télbúcsúztató hangulatát és a vágyat a boldogságra a téli időszak közepén sok más kultúra költészetében is megtalálhatjuk.
A vers első sorában a Februárius jelzi, hogy a vers a február hónappal kapcsolatos természeti jelenségeket és vélekedéseket mutatja be. Az első sor szerint februárban valószínűleg tél lesz, ami a mai természettudomány ismereteivel összhangban van, hiszen ez a hónap általában még hideg időjárással jár.
A második sorban említett "sóhaj" és "szél" kapcsolata ma a meteorológiában is vizsgált téma lehetne. A "sóhaja" a természet hangjára, a "szél" pedig az időjárási jelenségre utalhat. Azt sugallja, hogy a szél már olyan erős lesz, hogy arccsippentővé válik. Ez a modern meteorológia megerősítheti, mivel a szél erőssége és hatása a mai technológia segítségével pontosan mérhető és előre jelezhető.
A harmadik sorban a piros színről van szó, ami az arcfestékekhez, kozmetikumokhoz köthető. Az, hogy a piros szín édesebb és szebb lehet, mint minden rúzsnál, összevetve a "bárdus" és erőszakosabb háborús helyzetekkel, a mai kutatásokkal is összefüggésbe hozható. A legfrissebb felfedezések azt mutatják, hogy a színeknek pszichológiai hatásuk van, és a piros szín például boldogságot és energiát sugározhat.
A következő sorokban az acélkorcsolyák hangjáról és a ligeti tóban örömteli korcsolyázókról van szó. Ez a természeti jelenség a mai napig megfigyelhető, amikor az emberek korcsolyázhatnak a befagyott tavakon. A természettudomány a víz halmazállapotváltozásaival és a jéggel kapcsolatos folyamatokat vizsgálja, ami a korcsolyázást is magában foglalja.
A következő sorok az "úri nyüzsgésről" és a "lokálban és bárban" történő tevékenységekről szólnak. Ez a modern városi életet és társadalmi eseményeket idézi. Az antropológia és a szociológia a mai világban kutatja az ilyen típusú társadalmi dinamikákat és viselkedési mintákat. Tehát a vers ebben az értelemben kapcsolódik a mai természettudományhoz.
Az utolsó sorok a jégről és bálakról kilépő emberek mulatságairól beszélnek. Ezt a természeti jelenséget a jégen való tánc és a bálok eseményei képviselik. A hóember és jóember kontrasztja pedig lehetőséget ad a moralitás aspektusainak megvizsgálására a mai napvilágban. A környezetvédelemmel és a klímaváltozással kapcsolatos dilemmák mindenképp bevonhatóak lennének a mai természettudományos kutatásokba.