Ha olykor lassú esti sétán
Az országút merengve páros
Sor jegenyéjét messze járom,
S mögöttem elmarad a város -

Megállít a nagy búzaföldek
Ragyogása az esti napban,
Nyújtózkodnak a sárga táblák
Fénylőn, komoran, mozdulatlan;

Valahonnan az erdőszélről
Viszkető kis szelek sziszegnek,
De keleti, ős lustasággal
A nagy táblák alig zizegnek;

Alszik a sűrű, jó magyar föld,
S oly különös, ahogy mogorván
Sütteti sok busa kalászát,
Mint sörényét egy vén oroszlán,

Mely idetévedt Európa
Hegyei s tengerei közzé,
S vadásznak rája ezer éve
S ezer tőr és háló kötözné -

És már nem bánja. Elcsigázott
Remek teste elnyúlt a napban,
Már néki mindegy, várja sorsát
Fénylőn, komoran, mozdulatlan;

Vagy tán egy bősz ugrásra vár még?
S kalászvillantó esti tűzben
Nagy ős dühét forralja lassan,
Félelmesen és egyszerűen?

S majd talpa nagyságos ütése
Végigrendül Európa hosszán,
Mielőtt elalunna végkép
Az Ázsiából jött oroszlán?

Ki tudja? Ó, te furcsa, drága,
Vad búval és bő vérrel ázott
Komor magyar föld, csöndes este
Megsimítom fénylő kalászod;

Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok
Sarját, rég megtett gyermekének
A finom, csábító Nyugat, de
Láttodra egy-egy régi ének,

Valami kancatej-szagú dal
Lelkem ős pusztáiból följön,
És jajgat a nap húnyó fényén,
S meghal az esti búzaföldön.

Elemzések

A Tóth Árpád által írt "Fénylő búzaföldek között" című vers irodalomtudományi szempontból több kapcsolódást tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Nézzük sorban ezeket az összefüggéseket:

1. Magyar irodalom: A versben megjelenik a magyar földhöz való kötődés és szeretet, amely visszavezethető több magyar költőhöz is, például Arany Jánoshoz vagy Petőfi Sándorhoz, akik gyakran írtak a hazájukról és a magyar tájról.

2. Nemzetközi irodalom: A versben megjelenik Európa és Ázsia kontrasztja, amely a századforduló irodalmi mozgalmainak és gondolkodásmódjuknak jellemző eleme volt. Ennek legnagyobb hatása pedig a Nyugat-irodalomra, különösen a romantikus és szimbolista irányzatra volt jellemző.

3. Természeti motívumok: A versben a búzaföldek és a természeti elemek kapnak kiemelt szerepet. Ez a természeti líra hagyományába illeszkedik, amely számos költői műfajban és korszakban megtalálható, például a romantikus és az impresszionista költészetben is.

4. Allegorikus értelmezés: A versben megjelenő oroszlán a hatalmat és erőt jelképezi, míg az Európa szimbólum a kulturális és politikai kapcsolatokra utalhat. Ez az allegorikus értelmezés számos nemzetközi költői műben is gyakran előfordul.

5. Hangulati ábrázolás: A versben megjelenő hangulati jellemzők, a komor és fénylő táj leírások szerepet játszanak az atmoszféra megteremtésében. Ez a hangulati ábrázolás megtalálható a szimbolizmus és az impresszionizmus irányzataiban is.

Ezek az irodalomtudományi szempontok valamennyi összefüggést bemutatnak a "Fénylő búzaföldek között" című versben mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A versben megjelenő természeti elemek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A búzaföldek ragyogása az esti napban a Nap sugárzását tükrözi vissza. A sárga színű búzaföldek a napfényben a fotoszintézis során felhasznált fényabszorpció miatt kerülnek látható fénnyel. A fotoszintézis folyamán a növények szén-dioxidból és vízből glükózt és oxigént állítanak elő.

A versben említésre kerülnek a szél mozgásai is, amelyek a búzaföldek között viszkető kis szelekként jelennek meg. A mai természettudomány szerint a szél a légáramlatok mozgása, amelyeket a különbségek okoznak a levegő hőmérsékletében és nyomásában. A szél fontos szerepet játszik a természetes klímaváltozásban és az időjárási rendszerek kialakulásában.

A versben megjelenik egy vén oroszlán képe, amelynek a busa kalászok sörényét hasonlítják. Az oroszlán említése az állati világhoz kötődik, de a versben található Európa és Ázsia határára vonatkozik. Az oroszlán megjelenése arra utalhat, hogy az emberiség és természeti környezetének viszonya befolyásolhatja egymást.

A versben megjelenő kérdések és találgatások (pl. "Vagy tán egy bősz ugrásra vár még?") a természet törvényszerűségeire, az ökoszisztémák változásaira és az állatvilág viselkedésére utalnak.

A versben az ellentétek - a nap és az est, a fény és a sötétség - megjelenítése a természettudományban is fontos szerepet játszik. Az évszakok változása, a nappalok hossza és az éjszakák sötétsége alapot adnak az életciklusokhoz, élettani folyamatokhoz és a biodiverzitáshoz.

Másrészt a versben megjelenő természeti elemek és a magyar föld megjelenítése is arra utalhat, hogy a természettudomány a helyi és regionális kontextusban értelmezhető. A magyar föld, mint többi földrajzi terület, egyedi jellemzőkkel és természeti környezettel rendelkezik.

A versben feltáruló természeti jelenségek és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek (pl. búval és vérrel ázott komor magyar föld) általában a természettudományos megfigyelés és az emberi érzékelés közötti kapcsolatot hangsúlyozzák.

Az "Fénylő búza mezők között" című vers egy búzaföldeken való sétát leíró költemény, melyben a szerző Tóth Árpád a magyar földet és annak középkori történelmét, valamint az európai és keleti kultúrák közötti konfliktusokat veti elénk.

A vers teológiai szempontból is több értelmezést kínál. Először is, az erdőszélről érkező "viszkető kis szelek" és az esti nap ragyogása a búzaföldeken a teremtés kezdeti folyamatára utalhatnak, hiszen a Bibliában az Isteni jelenlét gyakran párosul a természeti jelenségekkel. Az esti nap fényében a búzasárga táblák ragyogása és mozdulatlansága szintén arra utal, hogy ezek az elemek isteni munkához kapcsolódnak, és a föld alvó, váró állapotban van.

A vers a patrisztika nézőpontjait is megjeleníti. A búza jelképesen ábrázolhatja az úrvacsorában jelenlévő szent kenyeret, míg az esti nap fénye az Oltáriszentséget vagy Krisztus jelenlétét a világban. A búza megjelenése a magyar földön elmerengésre készteti a költőt, aki ebben a kontextusban a spirituális felfedezést vagy a lelki megtisztulást keresi.

A skolasztika nézőpontjából az Ázsiából érkező oroszlán metaforikusan a pogány kultúrát és hagyományokat képviselheti, míg az európai hegységek és tengerek az új, keresztény civilizációt testesítik meg. Az oroszlán túlélésével és várhatóan végzetével kapcsolatos gondolatok a keresztény hittanban gyakran előforduló reménytelenséget és összetett küldetést idézik fel.

Más értelmezési lehetőségként a költő magát a búval csöndes estén, a keleti és nyugati kultúrák között ingadozó identitással jelképezi. Ebben az értelmezésben a vers a magyar identitás és a Nyugat hatása közötti belső küzdelemről beszél, melyben a magyar kultúra erős gyökerei a keleti hagyományokban vannak, de ugyanakkor vonzza a Nyugat modernitása is.

Összességében a vers teológiai szempontból a teremtett világhoz és Isten jelenlétéhez való kapcsolódást, a keresztény kultúra és a pogány világ közötti ellentéteket és az egyéni identitás belső küzdelmeit tárja elénk. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival összekapcsolva a vers gazdag és sokrétegű szimbólumrendszerét értelmezhetjük.