Istenem, némelyeknek
Mily jó fülük tud lenni!
Például Gyávay Szula úr is
Így tud oly szépen előremenni!
Neki oly kitűnő füle van.
Hogy a füvecske növését is hallja,
S a legtávolabbi rigók dalja
Sem kerüli el fülei tövét,
Sőt "vakerászva" vakarja
E derék tövet -
S ha a kitűnő fül akarja,
Mindent elkövet,
S juszt is
Meghallja azt is,
Hogy az újságírók, a mulyák,
Hogy döngetik,
Hogy röngetik
A Csokonai-kör kapuját.

Mikor mindezt szépen elgondoltam,
A meghatottságtól
Részben félholtam,
Részben meginterjuvoltam
Csokonait a kollégyom sarkán.

Az ősz költő köpött egyet a markán,
Körülkacsintott lopva,
S így ütötte dobra,
Sőt így pengette le az érces húrról,
Hogy a szobra
Mint vélekedik Gyávay Szula úrról:
"Hja, kérem,
Vigyázat!
Az ember úgy vaktában
Véleményt ki nem rázhat!
Csak suttogva beszélek,
Mert félek,
Hogy Gyávay Szula ecsém,
Debrecennek riadó Szulája,
Városunk pohosabbik Gyan Thulája
Meghallja, s szigorú lesz vélem,
S én, a halhatatlan,
Azt túl nem élem.
Hiszen kérem,
Mióta ő a "kör"-öm főtitkárja,
Az én szellemem már hiába várja,
Hogy a "kör"-ömbe bejuthatna-i,
Mert én vagyok, ah, én Csokonai,
Ki lantomat szomorún pöngetem,
Mert leghiábban döngetem
A Csokonai-kör szép kapúját."
Itt a szobor lenyelte a búját,
És kissé vidámabban mondta:

"Bánatomba
Vigasztalást az csöppent csupán,
Hogy drága Szulám, szép kis Szulikám,
E bájos mungó-tulipán
Most egy kicsit már békén hagy, békén,
S a nekivalóbb végén
Fogja meg a dolgot,
Mert toldott-foldott
Poézise szép rigófüttyét,
Mely testvérek közt is
Megér egy fületlen pitykét,
Már nem rám pazarolja,
Hanem a drága
Tisza Pista nadrága
Körül hajlong »mély tisztelettel.«

Én nem is értem,
Miért bántják így szegény Tiszát,
Hiszen az csak nagy érdem,
Hogy általa Szulám szerelme
Vállaimról el lőn terelve,
S most a derék tula-Szula
Eddig másra öltött nyelvével
Tisza talpához fordula."

Elemzések

A vers teológiai szempontból nem tartalmaz kifejezett vallási vagy isteni elemeket, ezért nehéz lenne helyesen értelmezni a verset ezek szerint. Azonban a vers általánosságban felfedezhetők olyan témák, mint például az emberi viselkedés, az irigység és a hatalom értékelése.

A bibliatudomány szempontjából a vers nem kapcsolódik közvetlenül a bibliai szövegekhez vagy vallási gondolatokhoz. Azonban lehetőség nyílik arra, hogy az irigység és az önimádat témáját felfedezze, ami szerepel például a Szentírás tanításaiban.

A patrisztika nézőpontjából a vers nem tűnik kapcsolódni a korai keresztény atyák által képviselt gondolatokhoz vagy teológiához. Az atyák elsősorban a keresztény tanításokkal kapcsolatos kérdéseket és gondolatokat vitatták meg, amelyek a versben nem jelennek meg.

A skolasztika nézőpontjából a vers nem illeszkedik a középkori filozófia és teológia irányzataihoz sem. A skolasztika többek között a racionális érvelésre és a filozófiai rendszerezésre összpontosított, míg a vers inkább az emberi viselkedést és az egyéni tapasztalatokat hangsúlyozza.

Összességében a vers nem konkrétan teológiai témákat és fogalmakat dolgoz fel, így a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváiból nehéz lenne értelmezni. Azonban a vers általánosan érdekes és értékes gondolatokat és reflexiókat kínál az emberi természetről és a társadalmi dinamikáról.

Ebben a versben Tóth Árpád a természettudomány legfrissebb felfedezéseit nem nagyon lehet felismerni vagy összefüggésbe hozni. A vers inkább a személyes érzelmekre és helyzetekre fókuszál, és Csokonait és Gyávay Szulát, a költőt és a "kör"-nek (valószínűleg egy irodalmi társaság) főtitkárát ábrázolja.

Azonban, ha a verset a természettudomány szempontjából nézzük, találhatunk néhány olyan elemet, amelyek kapcsolatba hozhatóak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Például, a versben említett fülek és hallás kapcsolódhatnak az emberek hallását vizsgáló kutatásokhoz és a hallórendszer működésének mélyebb megértéséhez. A fényképező fül szimbolizálhatja a hanghullámokan és az információ átvitelét a fülekbe, ami a modern kommunikációs technológiákhoz kapcsolódhat.

Ezenkívül a versben szereplő természeti elemek, mint például a fű, a rigók dalai és a Tisza folyó, lehetőséget adnak a természeti világ megfigyelésére és az emberi kapcsolatok természeti környezetben való bemutatására. Ez összekapcsolódhat a mai ökológiai kutatásokkal, az ökoszisztémák és azok kapcsolatrendszereinek vizsgálatával.

Összességében elmondhatjuk, hogy bár a vers főként személyes érzelmekre fókuszál, az egyes természeti elemek és a természetes világ ábrázolása kapcsolatba hozható a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, különösen a hallás és a kommunikáció, valamint az ökoszisztémák és a kapcsolatrendszerek kutatásával.

A vers elemzése során először érdemes megvizsgálni a vers formai tulajdonságait. A vers egy prózai szövegen belül helyezkedik el, és versszakokra van osztva. A rímek a versben jelentős szerepet játszanak, de a rímképletek változatosak és nem követik egyetlen konkrét minta szerint. A vers általánosan epikus hangvétellel rendelkezik.

Ezután a tartalmi elemeket lehet felderíteni. A vers központi témája Gyávay Szula és a Csokonai-kör. Gyávay Szula úr fülének különleges képességei vannak, amelyek felhasználhatók a füvek növekedésének hallására, valamint a távoli rigók énekének meghallására. A versben említett újságírók féltik a Csokonai-kört és döngetik annak kapuját. A szobor által képviselt Csokonai megjelenik, és elmondja, hogy Gyávay Szula főtitkárává vált, és hogy a kaput csak ő maga nyithatja meg. A vers végén Csokonai megemlíti a szerelmét, Tiszát, és kifejezi csodálkozását a Tiszával szembeni bánásmód miatt.

A magyar irodalom területén a vers Gyávay Szulára és a Csokonai-körre vonatkozik, amely egy irodalmi társaság volt, amelynek Csokonai volt a tagja. A vers a társaság belső viszonyait és a hatalom jellegét, valamint a tagok közötti rivalizálást jeleníti meg. Emellett a vers Csokonai Csokonai Vitéz Mihályhoz való viszonyára utal, aki nagy hatással volt Csokonai életére és művészetére.

A nemzetközi irodalom területén a versben az epikus és lírai elemek összeolvadnak. Gyávay Szula fülének különleges képességei a groteszk és humoros elemeket erősítik. Az újságírók által keltett hangulat és a szobor által kifejezett érzelmek a társadalomkritikát is jelentik, amely a hatalom és az emberek kapcsolatát mutatja be. A versben a Csokonai-kör és a Csokonai karaktere az irodalmi társaságok és a költők közötti hierarchiát és rivalizálást szimbolizálja.

Összességében a vers sokrétű elemzésre ad okot mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A témák, motívumok és szimbólumok révén a vers kifejezi a hatalom, a rivalizálás és a társadalomkritika témáit.