Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók lennének. A vers inkább vallásos és emocionális témákat dolgoz fel, nem pedig tudományos vagy természeti témákat. A versben foglaltak inkább a lélek, az érzelmek és az élet nehézségei köré épülnek.

A vers Tóth Árpád Istennel való kapcsolatáról szól, és az isteni próbákat és szenvedéseket fogalmazza meg. Az első versszakban a költő megemlíti, hogy másoknak többet ad Isten, de nem pereskedik érte, és nem tartozik neki. Ez a vonatkozás a magyar irodalomban arra utalhat, hogy a költő elfogadja és elfogadja a sorsot és az isteni akaratot. Nemzetközi értelemben pedig a vallásos lírikához, az isteni iránti alázathoz és a teremtővel való kapcsolattal való szembenézéshez kapcsolódik.

A második versszakban a költő azt mondja, hogy megáldja az ostobák dühös jaját és hiú mellverését. Ez a vonatkozás a magyar irodalomban arra utalhat, hogy a költő elfogadja a küzdelmeket és próbákat, és nem sír azokon. Nemzetközi szinten pedig jelentheti az emberi természet vizsgálatát, az emberek gyengeségeit és hiábavalóságait.

A harmadik versszak arra utal, hogy a költő tudja és érzi, hogy Isten szereti őt, és az isteni próbákat az új szépség létrehozására használja. Ez a vonatkozás a magyar irodalomban arra utal, hogy a költő a teremtővel való szoros kapcsolatát és az élet szépségét és kreativitását hangsúlyozza. Nemzetközi szinten pedig az emberi lélek és az isteni szeretet kapcsolatát mutathatja be.

A negyedik versszakban a költő az élet nehézségeit és fájdalmait elfogadja, és tudja, hogy azok az isteni küzdelmek részei. A győztes szemlélet és az arc szépségének említése arra utal, hogy a költő elfogadja az isteni akaratot és az isteni terveknek megfelelően él. Ez a vonatkozás a magyar irodalomban arra utalhat, hogy a költő hittel és örömmel fogadja a sorsát és az isteni próbákat. Nemzetközi szinten pedig a szenvedés elfogadásának és a lelki erő megtalálásának témáját érintheti.

A vers teológiai szempontból nézve az emberi próbák és szenvedések kapcsolatát és az Isten szeretetét tárgyalja. Az alábbiakban röviden bemutatom az egyes teológiai irányzatok nézőpontjait.

Bibliai nézőpont: A versben megjelenő próbák és szenvedések a bibliai hagyományban is jelen vannak. Az Ószövetségben többször is beszél a próbákról, amiknek általában Isten adja az emberi életben való tapasztalását. Az Újszövetségben pedig Jézus példája mutatja, hogy az Isten az élet nehézségei közepette is szereti az embereket és közelükben van.

Patrisztika nézőpont: A patrisztikus atyák szerint az Isten próbáit az emberi lelki fejlődés és megtisztulás szempontjából kell értelmezni. Az ember szellemi fejlődése során meg kell tapasztalnia a szenvedést és a próbákat, hogy megerősödjön és közelebb kerüljön Istennel való kapcsolatában. Az Isten ezekkel a próbákkal segít az embernek az önmegtagadásban, a megalázkodásban és az emberségben.

Skolasztika nézőpont: A skolasztika teológusai az értelmi megközelítéssel vizsgálják az isteni próbákat. Az értelem szerint az Isten megengedi a próbákat, mert azok segítenek az embernek a lelki növekedésben és teljesebbé tételében. Az embernek lehetősége van válaszolni a próbáknak megfelelően, és ha helyesen dönt, az erkölcsi növekedését is elősegíti.

Másik nézőpont: Az emberi szenvedés és próbák témája nemcsak a bibliai, patrisztikus vagy skolasztikus teológiában merül fel, hanem a modern teológiai irányzatokban is. Például a felszabadítás teológiája szerint az Isten ellenáll az emberi szenvedésnek és a gonoszságnak, és aktívan részt vesz az emberi szenvedések enyhítésében. Az osztozó teológia pedig azt hangsúlyozza, hogy az Isten közös szenvedéssel osztozik az emberekkel és segít nekik a nehéz időszakokban.

Így tehát a vers teológiai szempontból azt hangsúlyozza, hogy az Isten az embereket próbákkal és szenvedéssel is szereti, mert azok segítenek az ember lelki növekedésében és közelebb hozzák az Istennel való kapcsolatot.