Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!


Stílusok

Lám, az inga falon ringat csendesen,
Kényeskedőn vár, szemem fugában,
Hogy ágyam mellett megcsillanjon fényesen,
Boldogsággal telinek az éjszaka.

Pihenjünk. Álomban gyönyörűséget lel,
A fáradság mélyén nyugalmat talál,
Ahogy a kő úgy enyhén ring, vész a fél,
Mely jóságos kéz mély vizébe dobál.

Pihenjünk. Papírok takarómon pihennek,
Félbehagyott sorok, egymaguk vetek,
Lelkesen simogatom őket halkan, feszülve,
Sóhajtom halkan: Minek még írok ekkor?

Miért kell a lélek ostoba gyújtogatása?
Aludjunk. Másra van szükségünk itt és most.
Aztán hajnalban tenyérbe szorított keservek,
És a későn érkező rossz munkások jönnek.

Mire jó, hogy papírra írásra van egy-két alkalom?
Bús kézzel rángatott őket bolyongva,
Olyan, mint egy vándor, ki álmosan tart a havas mezőn,
A tollra dőlve, ki fáradt lett a botlassal.

Mire jó? Az elveszett nyomok sok cinkosára,
Hová is jutottam el? Ki jött velem erre az útra?
A lágy dalom a durva, nyers jelenről leereszkedik,
Az istenfélő és megátalkodott dal világa felett.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb idők jönnek...
Tik-tak... Szolgálni fog vén költőkre vigaszt,
Majd jön az idő, melynek csodát okoz,
Szíve visszaverődik felénk... Tik-tak... Bizony... Bizony...

Lám, az inga falon ringat csendesen,
Aludjunk vagy száz évig halkan aludjunk...
És ágyam mellett rákattintom a villanyt,
Verseim... bolondság... Jó éjszakát mondunk!

Falon az inga sebesen villanít,
Mint seregnyi gond, ami körbeáll,
Hagyjam-e ébren a lámpát világít,
Vagy a sötétbe térjen vissza már?
Tán jobb lenne az álom zuhatagánál,
Hol minden fájdalom szépen csendben alszik,
Mint a kő, melynek nagy súly részeg áldása,
Kegyes kéz dobja a mély vízbe mindig.

Pihenjünk. A takarómon lapok sorjáznak,
Száraz versek, rímek nélkül találkoznak,
Halkan simogatom őket, mire írhatnának?
S fájdalmas sóhajtás: minek marakodnak?
Minek ez a felhőtlen lelkizés?
Pihenjünk. Ideg és velő másra kell.
Szánalmas felébredésben megrettentés,
S a későnkelő munka az, ami elszertnél.

Mi haszna, hogy papírra verset írtam,
Búsan bolygott kezem, skálák építve,
A fáradt toll mint a botra hajolva,
Mint vándor a hóval telített úton történve.
Mi haszna? Hol vagyok a tévelyedő nyomorultak között?
Ki jött velem az időben el?
Dalaim halkan felnehezedtek,
Káromkodó, életképtelen jelenbe' el.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Ha a szebb idő jön...
Tik-tak... Zenélj, öreg vigaszadó költő,
Majd jön az a kor, mely visszaveti,
Szíve közénk... Tik-tak... Igaz... Igaz...

Falon az inga furcsán villog sietve,
Pihenjünk vagy száz évet csendben át...
Elkattintom az ágyam melletti lámpát,
Vers... őrültség... szép jó éjszakát!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elsősorban az elektromossággal és az idővel kapcsolódik össze. Az "inga lassú fénye" utal az elektromos lámpa világítására, amely a villanyárammal és az elektromossággal hozható összefüggésbe. Emellett, amikor a költő megemlíti, hogy "ágyam mellett kattanjon a villany", arról beszél, hogy bekapcsolja a villanyt, ami a mai elektromossági technológiára utal.

A versben szereplő "tétova" és "bolygott" jelzők az elektromosság természete és jellemzői közvetett leírásai lehetnek. Az elektromosság ugyanis villámgyorsan és szinte kiszámíthatatlanul mozog, és az inga fényének lassú villanása ezt a dinamikát és bizonytalanságot tükrözheti.

Az idővel kapcsolatos utalások is jelen vannak a versben. Az "inga lassú fénye" egy időmérő eszközként is értelmezhető, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mérjük az idő múlását. Emellett a költő említi a "Tik-tak" és a "Ketyegj, vén, jó költő-vigasz" kifejezéseket, amelyek az óra ütemes működésére utalnak. Az idő egy fontos fogalom a modern fizikában és a kozmológiában is, és a vers is ennek az időfogalomnak a megjelenítésére törekszik.

A versekhez való utalások szintén érdekesek, mivel az írott szó és az irodalom is a természettudomány területéhez kapcsolódik. A versben szereplő "papírlapok" és "sorok" az írás és az irodalom megtestesítői, amelyek a természettudományok fejlődése és a technológiai fejlemények segítségével ma már digitális formában is elérhetőek. A költő a papírral való kötődését és a költészet jelentőségét feszegeti, miközben átgondolja a versek értelmét és a közönséggel való kapcsolatát.

Végül, az éjszaka és a csend is témává válik a versben, amelyek szintén kapcsolódhatnak a természettudományhoz. Az éjszaka a csillagok és az égitestek megfigyelésének ideális időszaka, és a csend lehetővé teszi a gondolkodást és a megfigyelést anélkül, hogy a külső ingerek zavaróan befolyásolnák az eredményeket.

Összességében a versben található elektromos és időbeli utalások, valamint az írás és a költészet hivatkozásai a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és technológiai fejleményeivel hozhatók kapcsolatba. Ez a kapcsolódás az ember és a természettudomány közötti kölcsönhatást és az emberi tapasztalatok és azok tudományos megértésének egyensúlyát tükrözi.

A vers, Tóth Árpád "Jó éjszakát", az irodalomtudomány szempontjából különböző kapcsolatokat vonhat maga után mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik ilyen összefüggés a romantika stílusával és hangulatával való kapcsolat. A versben megjelenik a romantika jellemző témája, a költői én belső világa és szubjektív érzései. Az intim, lírai hangvétel és a természet jelképes megjelenítése szintén tipikus romantikus elemek. Ezen túlmenően, a versben megjelenő éjszakai képek és a vágyakozó hangulat is megtalálható a romantika korai és késői időszakaiban.

A versben a költő-reflexió is jelen van. A lírai én megkérdőjelezi a költészet értelmét és szerepét az életben. Az önmegfigyelés, az önmegkérdőjelezés és a költői identitás problémái olyan témák és hangulatok, amelyek különösen a modern irodalomban és a posztmodern irodalomban is gyakran megjelennek.

A költői képalkotás és a nyelvi eszközök tekintetében a versben található ellentétek és képzavarok megidézik a szürrealizmus elemeit. A versben a képi nyelv és a közvetlen hangvétel ötvöződik, így létrehozva egyfajta költői bizonytalanságot és thetájat. Ez az irodalomtudományban ismert stílus és technika a szimbolizmushoz és a modernizmushoz is kapcsolódik.

A vers szövege és képeinek konkrétsága és megtévesztő egyszerűsége szintén jellemző a népi irodalomra, amely a magyar irodalomban és más népek hagyományos irodalmában is fontos szerepet játszik. A népi kifejezésmód és a hétköznapi nyelvezet a népi hagyomány és a folklór hatását is mutatja.

Más irodalmi összefüggés lehet a versekben megjelenő introspektív és alvás motívumok között. Az introspekcióval és a szubjektív érzelmekkel való foglalkozás nemcsak a középkori költészetben, hanem a modernizmusban is megtalálható. Az alvás motívuma a költői én menekülése a valóságtól és a reális problémáktól. Ez a motívum szintén megtalálható William Shakespeare és Sándor Petőfi verseiben, valamint a szépirodalomban általában is.

Végül, a versekben a világosság és a sötétség, a fény és az árnyék kontrasztja megjelenik. Ez egy általános irodalmi téma, amely a különböző időszakokban és kultúrákban is megfigyelhető. A fény és az árnyék szimbolikus jelentése és hatása a költői én érzelmi állapotára és a versek hangulatára vonatkozik.

Ezek csak néhány példa azokra a lehetséges összefüggésekre, amelyeket a Tóth Árpád "Jó éjszakát" című versében irodalomtudományi szempontból felfedezhetünk. A magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz való kapcsolódások és hatások viszonylag sokrétűek és változatosak lehetnek, és a vers szövege további elemzések és összehasonlítások lehetőségét nyújthatja.

A vers elején a falon lassan ingadozó fény az élet múlására utal. Az inga tétovasága pedig azt jelenti, hogy az élet végén járunk, a halál közelsége érzékelhető. A villany kattanásának vágya arra utalhat, hogy a halál történése fontos és várva várt esemény lehet.

A "Jó dolga van. Megenyhül a robot" sorok a pihenésre, megkönnyebbülésre utalnak. A robot itt a hétköznapi, megterhelő munkát jelenti, és az álomba merülés a pihenést, kikapcsolódást szimbolizálja.

A következő szakaszban a költő arról reflektál, hogy miért írja a verseket. Kérdése, hogy minek a lélek fényűzése, és miért kellene ezeket az érzéseket és gondolatokat papírra vetnie. Ezzel talán arra utal, hogy miért van szükség az emberi kifejezésre, a szavakra és az írásra. Az álmokkal és pihenéssel szemben itt a pihenést elkerülő, friss felfordulásra, tülekedésre van szükség a józan ész szerint. A későnkelő rossz robotos az, akinek mindig későn jutnak eszébe az igazán fontos dolgok.

A költő reflektál a már megírt verseire is. Megértése, hogy a papír megírása, a költői tevékenység csak a tehetetlenséget jelképezi. Vándorral hasonlítja össze magát, aki a bozóton át igyekszik, és nem tudja, min itt tart. Ez arra utalhat, hogy a közösségben, a szélesebb környezetben is elbizonytalanodik a költő, nem találja a helyét.

A következő részben a költő szembeállítja a szelíd, mély értelmű dalt a garázd dalú jelenvel, ami vulgáris és nyers. Az előbbi a belső világát reprezentálja, míg az utóbbi a külső, aktuális világot. Arra a kontrasztra utalhat, hogy mennyire nehéz a költőnek megtalálni a helyét, és szembesülni a környezete egyszerű és zavaró oldalaival.

A következő szakaszban a költő azt vágyakozik a jövőre, amikor a szíve visszadöbbenhet felé és igaz ajándékot hozhat neki. Ez a kor egy valamilyen spirituális élményre és megvilágosodásra utalhat. A repülő időre utaló tik-tak figyelmeztet, hogy az idő múlik és a vágyott pillanat elérkezhet.

A vers végén pedig a költő jó éjszakát kíván az olvasójának, de a szavai mögött talán az álom és a halál közelségében rejlik a mélyebb értelmük. A költő elbúcsúzik a világtól, és a villany kattanása az olvasónak is jelezheti, hogy itt véget ér a költői élmény és a csendes álom kezdődik. A versek, mint bolondság és szépség utolsó szavakként utalnak a költészet fontosságára és erejére a halandóság közepette.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira vonatkozóan azt lehetne mondani, hogy ezek a teológiai tradíciók nem közvetlenül illeszkednek a vers tartalmához, mivel a vers nem közvetlenül hivatkozik bibliai vagy teológiai témákra. Azonban ezek a teológiai hagyományok reflektálnak az emberi lét mélységeire és a keresésre, amit a vers kiemel. Ezek a perspektívák segíthetnek a vers jobb megértésében és áttérhetnek a halál és az élet misztériumára. A patristikus és skolasztikus gondolkodók elemzhetik a verset a közszerephez és a felfedezéshez kapcsolódó fogalmak alapján, amelyek az emberi lét különböző aspektusaira utalhatnak.