Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek...... életem.....
Elemzések
A vers első ránézésre egy lírai vallomásnak tűnik, amelyben az elbeszélő vágyakozik a nyugalom és a múlttal való szembenézés után. Az alábbiakban bemutatom az összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén:
1. Szerkezeti elemek: A vers négy soros strófákból áll, amelyekben holtrészletek és az élet múlásával kapcsolatos gondolatok jelennek meg. Ez a forma a háromsoros szonettek szerkezetét idézi, amelyek klasszikus formája a világirodalomban is előfordul, például Petrarcától kezdve Shakespeare-ig és Dalíla költőkig.
2. Imagináció és képek: A versben láthatók az elmúlt élet korlátait jelölő képek, mint a kopott holmik és ocsmány emlékek. Ez a lírai képalkotás olyan motívumokra emlékeztethet, amelyek az avantgárd vagy modernista irányzatokban jelentek meg a világirodalomban, mint például Marcel Proust vagy James Joyce. Az ilyen képeket gyakran a múlttal való szembenézéskor, az emlékezet és az identitás megtapasztalásakor használják.
3. Vallomás és intim hangulat: A vers személyes és intimitást sugalló hangnemben íródott, amely a modern líra egyik fő jellemzője. Ez a belső világ bemutatása és a szubjektív érzések kifejezése az irodalom számos területén megtalálható, például Robert Frost vagy Sylvia Plath műveiben.
4. Hangsúly a múlton: A vers központi témája a múlattal való szembenézés. Ez az idővel való konfrontáció és az eltelt idő érzékeltetése olyan témákhoz kapcsolódik, amelyek gyakran előfordultak a romantikus és modernista lírában is. Például a romantikus korban William Wordsworth sokszor beszélt a múlttal szembenézésről, a modernista korszakban pedig T. S. Eliot "The Waste Land" című művében találjuk meg ezt a témát.
5. Nyugtalanság és vágyakozás: A versben az elbeszélő nyugtalansága és vágyainak kifejezése is jelen van. Ez a téma és érzelmi utazás általában a lírai költészet meghatározó eleme. Ezt például a romantikus költészet során Wordsworth, John Keats és Percy Bysshe Shelley gyakran használta.
Ezen összefüggések alapján megállapítható, hogy a vers Tóth Árpád magyar költő jellegzetes lírai eszközeivel és tartalmi elemekkel rendelkezik. Ugyanakkor olyan összefüggésekre is rámutat, amelyek a nemzetközi irodalom területén is megtalálhatók.
A Tóth Árpád által írt "Jó volna szépen..." című vers teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. A vers főbb gondolata a múlás, az elmúlás és az emlékek fontossága. Az alábbiakban részletesen bemutatom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan.
Bibliai szempontból az elmúlás és az emlékek témája számos helyen előfordul. Az Ószövetségben például a Siralmak könyvében (Kiválasztott Siralmak 3:20) található meg az a gondolat, hogy az Isten iránti bizalomnak köszönhetően a múlt, azaz a kopott holmik és ócska emlékek is elfelejthetővé válnak. Az Újszövetségben pedig a 2Korinthus 4:18-ban találunk hasonló gondolatokat, miszerint az időleges és múlandó dolgokra nem kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem inkább az örök és láthatatlan dolgokra kell koncentrálni.
A patrisztika szemszögéből a versben megjelenő figyelmes megadás és az emlékekkel való tünődés lehetősége keresztény aszkézishez vagy a lélek mélyebb mélyedésehez kapcsolódik. A korai egyházatyák, mint például Ágoston vagy Keresztényellenbeni Szent János, hangsúlyt fektettek a belső lelki békére, a csendes imára és a lemondásra. A versben megnyilvánuló vágy a lecsendesedésre és az elmúlás elfogadására tehát leképezhető a patrisztikus nézőpontokra.
A skolasztika, vagyis a középkor filozófiai és teológiai irányzatának szemszögéből értelmezve a versben megjelenő elmúlás és kopott holmik metaforikusan utalhatnak a múlandóság és a véges emberi lét kérdéseire. A skolasztikus gondolkodás arra törekedett, hogy a világ dolgainak logikus és bibliai alapokon nyugvó értelmezését keresse. A versben megjelenő elmúlás és kopott holmik tehát az emberi lét elmúlására és korlátaira irányítja a figyelmet, ami ebben a kontextusban skolasztikus problémákkal kapcsolódik.
A vers többféle nézőpontból teológiai értelmezhetőséget tartalmaz. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváiból nyert elemzés bemutatta, hogy az elmúlás és a múlt szemlélése teológiai problémákkal és gondolatokkal hozható összefüggésbe. Ezen túlmenően a vers más nézőpontok szerint is értelmezhető, például pszichológiai vagy filozófiai szempontból is.