Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Elemzések

A vers Tóth Árpád KÖRÚTI HAJNAL című műve, amely irodalomtörténeti szempontból a magyar szépirodalomhoz tartozik. Az alkotás az 1900-as évek elején, az úgynevezett Nyugat-kori irodalmi mozgalomban, a szimbolizmus és a modernizmus hatása alatt keletkezett.

A vers beszélője a korai reggelt, a hajnal ködös és nyúlánk hangulatát írja le. Az első részben szürkének és álmosnak látja a hajnalt, a boltok még zárva vannak, az utcán pedig porfelhőkben terülnek szét az álomszerű alakok.

A második részben a hajnal elkezd világossá válni, és az északkeleti égből származó napfény csodás hatással van a környezetre. A versben megjelenik a Fény motívuma, amely elvarázsolja az utcát és a dolgokat. Az üvegekre hulló napfény megmutatja a végtelen fényességet, és az aszfalt tisztátalanságán át a Végtelen Fény képe tűnik fel.

A harmadik részben az utca továbbra is bűvölt állapotban van, és egy akácfa részegen élvezi a napfényt. A tavasz jelképei, a virágfüzérek kiemelik a természet szépségét az elmosódott közegben.

A negyedik részben a Fény továbbra is jelen van, még ha csak a színek víg pacsirtái formájában is. Egy lila nyakkendő kirakatban dalra kél, és a harangok is felmerengnek a tompa, telt hangjukkal.

Az utolsó részben a munka kezdődik, a gyársziréna hangja és a villamos zsírtalanítatlanul szólnak az utcán. A Nap kisüt, és egy munkás lányt aranycsókkal érint.

Az alkotás az új irodalmi stílusokhoz, például a szimbolizmushoz és a modernizmushoz kapcsolódik. A vers nyelvezete képes megjeleníteni a hajnal nyugtalan és misztikus atmoszféráját, miközben a természet és a városi környezet elemek közötti ellentétet is kifejezi. A verselemzés során meg kell vizsgálni a szimbolikus és metaforikus elemek használatát, valamint a tematikus és strukturális jellemzőket. A magyar irodalmi kontextuson kívül érdemes összehasonlítani más nemzetközi verssel, például a szimbolista és modernista versekkel, hogy azonosítsuk a közös témákat és motívumokat.

A vers egy városi reggel hangulatát tükrözi, és természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz.

Az első sorokban a hajnal szennyes és szürke jelzőkkel írják le. Ez a képzet a városi légszennyezettségre utal, ami a mai természettudomány kutatási területei közé tartozik. A második sorokban említett boltok üveges szemei pedig utalhatnak a városi szennyezőanyagok okozta üvegházhatású gázokra.

A versben említett kővidék és az álmos vicék felvert porában rejlő koboldok pedig a városi élet zajára és a levegő szennyezettségére utalhatnak.

A keleti ég váratlan zsarátja, vagyis a hajnali napfelkelte, aminek hatására a Végtelen Fény millió karátja szanaszét hull az aszfalton, egyértelmű természeti jelenség. A Nap sugárzása és a fény spektruma a modern fizikai kutatások egyik fókuszterülete.

Az utca bűvölten áll, ami arra utalhat, hogy a természeti jelenségek varázslatos hatással vannak az emberekre. Az akác zöld kontyában rejtőzködő tavaszi virágok pedig az évszak változását és az élő organizmusok növekedését jelentik, ami a biológiában fontos terület.

A versből kiderül, hogy a Fény földi hang még nem felelt, ami utalhat arra, hogy a kutatásoknak még mindig sok a megválaszolatlan kérdése a fény fizikai tulajdonságairól. A színek víg pacsirtáinak éneke pedig a fényspektrum villanása és a színképződés kapcsolatára utalhat.

A versben említett gyársziréna és a villamos síneken dühöngenek, utalhatnak a városi zajszennyezésre és az emberek által létrehozott mesterséges környezetre.

A vers végén pedig megjelenik a napfény által adott arany csók, aminek hatására a munkáslánynak elindul a józan robot. Ez a képzet azon túl, hogy egy társadalmi jelenséget ábrázol, utal az emberi tevékenység és a természeti környezet kölcsönhatására.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz. Az egyes természeti jelenségek, mint a napfelkelte, a fény, a színek, a növekedés és az emberi tevékenység kölcsönhatása mind az általános természettudományokhoz és azok legfrissebb felfedezéseihez kapcsolhatóak.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különös tekintettel a fénnyel, az éggel és a természettel kapcsolatos képek és motívumok jelentésére.

A bibliatudomány szempontjából azonnal felmerülhet az első szakaszban az "Üveges szemmel aludtak a boltok" kifejezés kapcsán az ébrenlét és az elalvás szimbolikus jelentése. Az üveges szemek metaforaként értelmezhetők a közöny vagy a lelketlenség jelképeként, amelyeket a világosság hajnali támadása felébreszthet. Ezzel összefüggésben az álmos vicékről való beszámolás arra is utalhat, hogy a hajnali támadás előtt az élet lustább, meg nem értett, vagy hazug formákban is megjelenhet.

A vers középső részében megtörténik a fordulat, amiben a keleti ég "váratlan zsarátja" beölti a városi tér egészet a fényével. Ez a kép a várakozás és a remény kapcsán tekinthető teológiai értelemben fontosnak, hiszen a keleti égboltot a keresztény hagyományban gyakran hozzák kapcsolatba Jézus Krisztus eljövetelével és a világosság beteljesülésével.

Az utolsó részben pedig megjelenik a munka és az idő kérdése, valamint a természet és az ember kapcsolata. A cél az, hogy a versben megjelenítse az ébredést és a mindennapi élet folytatását a hajnali megtisztulás után. Az arany csók, amit a Nap egy munkáslány kezére dob, lehet a tehetség, a szeretet vagy az isteni áldás szimbóluma, ami arra utal, hogy a munka nem pusztán világi, hanem szellemi értelemben is értelmezhető.

Patrisztika és skolasztika szempontjából pedig a versben jelen lévő fénymotívummal és a természet érzékelésének leírásával foglalkozhatunk. A fénymotívum a transzcendencia és az isteni jelenlét képét idézi meg, míg a természettel kapcsolatos leírások az isteni teremtésre való utalásra lehetnek interpretálhatóak. Az isteni gondviselés és az emberi tapasztalat egysége is jelen van a versben, hiszen a munkáslány kezére dobott arany csók arra utal, hogy az isteni kegyelem és az emberi erőfeszítés egymást kiegészítik és összekapcsolódnak.

Ezen kívül persze lehetőség van más szempontok megfogalmazására is, például a vallási szimbólumok keresése, az ember kapcsolata a természettel, az idő múlása és a múlandóság érzetének leírása vagy a természet misztikus értelmezése. Mindezek az elemzések az adott szempont választásától függenek és az irodalomtörténeti vagy vallástudományi háttérrel kombinálhatóak.