Te kedves udvar, meghitt, régi termek,
Te ötvenéves drága iskola,
Ma minden régi híved újra gyermek,
S köszönt, mint kisdiákok friss sora,
Ma összegyűlünk e szelíd szigetre,
Melynek vihar nem ronthatja falát,
Ma összebújunk szépen a szivedre,
Mint anya szívére a kis család.

Ma nem fáj úgy, hogy sok vágy semmivé lett,
Mióta messzehagytuk falaid,
Hogy prózává hervasztotta az élet
Gyermekkorunk tavaszi dalait,
Hogy gyakrabban láttunk tövist, mint pálmát,
S hogy hajunk is már itt-ott szürkülő,
Mint hogyha ifjúságunk arany álmát
Bús ezüstté alkudná az idő.

...S volt veszteségünk más is, sajgatóbb,
Mint az egyéni élet törpe búja,
Volt fájdalmunk, egekre jajgatóbb,
Egy egész nép nagypénteki borúja.
Rajtunk e bú még, csüggedezve árván,
Nehéz szivünk ettől koraöreg;
Körültekintünk: int-e még szivárvány?
A magyar húsvétot ki éri meg?

És rád tekintünk, és megilletődve
Látjuk virágzó ifjuságodat,
Mely büszkén és bízón néz a jövőbe,
S új ötven évet friss kedvvel fogad.
Csak emberlétben nagy szám az az ötven,
Amely után már lejtős lesz az út,
De a Te pályád csak szebb ívbe szökken,
Minél több ötven évvé nő a múlt.

Köszöntünk hát, ifjú, erős anyánkat,
S míg lábunk szentelt küszöbödre hág,
Úgy érezzük, körödben újra áthat
A szívedből áradó ifjúság.
Újra tanítsz az életbe kimennünk
S büszkén vinni bölcs tudást, ép hitet
És vallani: nem hullhat romba bennünk,
Amit a jó iskola épitett!

Jó iskolánk! még sok-sok ötven évet
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy,
Köved közt lüktessen az ifju élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy,
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány
Hírét növeljék e tisztes falak -
S ne álljon meg közöttük soha hitvány,
S ne rontsa fényük soha rút salak!

Úgy juss el ama szent jövő elébe,
Mikor megint boldog lesz a magyar,
Régi erények, régi nagyság népe,
Bár minket tán már rég a sír takar;
Te élj helyettünk majd, és Te neveljed
Unokáink is híven s igazán,
S legszebb ünneped akkor ünnepeljed,
A feltámadás édes tavaszán!

Stílusok

Kedves udvar, mint régi termek szorongásai,
Örökké drága iskola, büszke múltad áriái,
Ma újra itt a régi hűség, az öröm és a báj,
Köszönt, mint kisdiákok sora, a boldog ifjúság.
Összegyűlünk az enyhe szigetre, hajlékod rejtője,
Melynek vihar nem rombolja megtört falait soha,
Egyesülünk szíveden, mint a kis család a múló csendben,
Ahogy a kisded a mamák melegében találta magát.
Ma nem fáj már úgy, hogy sok vágyunk a semmibe veszett,
Mióta elhagytuk falaidat a messzeségben,
Az élet öntözte, ez váltotta oly prózzá a dalokat fiatalon,
Több tövis jött szemünk elé, virágot ritkábban láttunk,
Az aranyló álmok ifjúságunk már elvesztek,
Az idő pedig bús ezüstté alakította az emléket.
...Volt veszteségünk, oly fájdalmasabb,
Mint az egyéni élet árnyékainak kellemetlen búcsúja,
Összenépek szenvedése a magyar nép múltja,
A fájdalom még mindig rajtunk hagyja jelét,
Ajkainkon a bánat, a magyar szívünk nehéz,
Körültekintünk és megfigyeljük, int-e még a szivárvány,
Hogy milyen ember éri meg a magyar húsvétot ezen az időn.
Tekintünk rád és lenyűgözően látjuk,
Virágzó ifjúságodat és büszkeségedet,
Amint magabiztosan és bízva nézel a jövőbe,
S újra örömmel és lelkesedéssel fogadod az újabb ötven évet.
Az ötven egy nagy szám emberi életben,
Ezután a pályánk nehezebben halad,
De a te pályád magasabban ível,
Minél több ötven év hozzáadódik a multunkhoz.
Üdvözlünk tehát, fiatal és erős anyánkat,
Ahogy a szent küszöbre lép lábunk,
Úgy érezzük, újra lenyűgöz minket a te ifjúságod
Mely a szívedből áradó ifjúsággal tölt el.
Újra oktatsz minket a létezésben,
Hogy bölcs tudást vigyünk és erős hittel éljünk,
Hogy állítsuk: semmi sem pusztíthat romba bennünket,
Ami a jó iskolánktól származik.
Jó iskolánk! További számtalan ötven év,
Virulsz, tiszta és tündöklő, hatalmas vagy,
Ifjú élet dobban a köveid között,
Ezer szeretett szív, ezer büszke agy,
Tisztelt tanáraink és sok nemes tanítványunk,
Növeljétek e tisztes falak hírnevét,
So

Köszöntő - Vajda János stílusában

Minden szeretthely, régi termeid,
Te ötvenéves drága iskola,
Ma törékeny szívű híveid
Kisdiákos sorban köszönt szóvala.

Ma megpihenünk e szelíd szigeten,
Mely büszkén védve van minden környéken,
Ma összebújunk szépen, mind szebben,
Ahogy az anya szívénél a gyermek.

Ma nincs olyan fájdalmunk, hogy sok álom
Szertefoszlakadt és visszatért,
Hogy az élet apró prózája kikezdte
Gyermekkori dalaink mély érzetét.

Gyakran fedeztünk tövist, nem pálmat,
És hajunk is már itt-ott őszbe borult,
Mint az idő, ami az ifjúság aranyát
Bússá ezüstté változtatta gyorsúlt.

Volt más veszteségünk is, ami jobban fáj,
Mint egyéni élet sorstragédiája,
Volt népünk fájdalma, ami felhőbe csáváz
Mint az egész nemzet nagypénteki tája.

Mi még mindig a múlt súlyát cipelve,
Szívünk nehezte, mely kitartóan vérzik,
Óvatosan kémlelünk, keressük a szívrózsa békeívet,
Ki adja meg a magyar húsvét ünnepét?

Ránézünk hódolattal, oh ifjú, erős anyánk,
Léptünk megtisztelve érinti küszöbödet,
Szívedből áradó ifjúság a lelkünkben áthat,
Mint egykoron gyermekként éreztük ezt.

Újra tanítasz arra, hogy éljünk az életben,
Hogy bölcs tudást és erős hitet adjunk át,
Tudni: semmi sem bomlik szét bennünk,
Ami a jó iskola örökségére rakódát.

Jó iskolánk! Él még sok-sok ötven évig,
Virulj, ragyogj, légy tiszta és nagyvilágú,
Ifjú élet pompázzon köveid között,
Eszmények és büszke elmék fénylő szent tára.

Nemes tanárok, sok tisztességes tanítvány
Tegye hírneved még fényesebbe e falak között,
És ne engedj soha hitványat közéjük,
Ne rontsd be fényük rút salakkal sehol.

Indulj, lépj az eljövendő szent idők elébe,
Amikor boldogság tölti meg a magyart,
Visszanyerjük régi erényeinket, régi nagyságunkat népünknek,
Bár mi már a sírban nyugszunk talán.

Tartsd majd életben nevünket és örökségünket,
Híven és igazán az utódaink számára,
És akkor ünnepeld meg szépen legszebb ünnepedet,
A feltámadás édes tavaszának áldott napján.

Elemzések

A vers vallási, keresztény témájú, és több teológiai szempontot is érint. Az alábbiakban részletesen elemzem a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is összefüggésben a verselemekkel.

A vers elején a szerző egy iskolát köszönt, amely ötven éves. Ez a vallások között egy fontos évforduló lehet, gondolhatunk itt például az Ószövetségben szereplő 50-es évre, amikor a zsidók hét hét után az aratás utáni hetedik nap alkalmával ünnepeltek, vagy az egyház alapítására gondolhatunk a Szentháromság ünnepével összefüggésben.

A következő sorokban a szerző a régi időkre, a gyermekkori emlékekre utal. Ebben benne rejlik a patrisztika (az első őskeresztény írók és tanítók műveire utaló) aspektus, amikor az ember visszatekint a gyermekkori hitére és az ártatlan hitre, amit akkoriban érzett.

A következő rész az egyéni életre vonatkozik, ahol a szerző a múlandóság és a változás érzetét fejezi ki. Ez a skolasztika (a középkori filozófiai és teológiai irányzat) gondolatvilágára utal, amikor az emberi tapasztalatokra és az idő múlására fektették a hangsúlyt.

A következő részben a szerző az egyéni sors mellett az egész nép sorsát is megjeleníti. Itt az idő és a történelem terében történik a keresztény üzenet közvetítése. Ezzel csatlakozik a bibliatudományhoz, mert itt az egyéni emberi sorsok és történelmi események összefüggéseit értelmezik a vallási tanítások szerint.

Az utolsó részben pedig a szerző nyugalmat, hitet és reményt keres a jövőben. Itt a skolasztikus gondolkodásra utal, hogy az ember az ismeretek által képes megtalálni az utat a boldogsághoz és a keresztény értékek szerint élni.

Összességében a vers teológiai szempontból keresztény sitkek, tanítások és elvek felől értelmezhető. Az egyetemes emberi tapasztalatokkal és az isteni gondviseléssel összekapcsolja az emberi sorsot és az egyéni életet. Ebben a tek-sztusban a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika aspektusai együtt jelennek meg és összefüggésben állnak a költemény verselemzésével.

A vers természettudományos szempontból való elemzése néhány felfedezést és tudományágat figyelembe vesz, amelyek a mai természettudomány legfrissebb eredményeivel kapcsolatosak.

Az első sorokban említett "szelíd sziget" a természetvédelemmel kapcsolatos eredményeket idézi fel. A natúrparkok és védett területek létrehozása, valamint a környezetvédelmi erőfeszítések segítik a természet megőrzését és megőrzését.

A következő sorokban az idő múlásának és a megőrzésnek a témája jelenik meg. Az idő múlásának a megértése és a megőrzési erőfeszítések az ökológiában és a biodiverzitás megőrzésében játszanak fontos szerepet. Az ökoszisztémák védelme és a fajok megőrzése hozzájárul a természeti kincsek megőrzéséhez és a jövő generációk számára való fenntartásához.

A vers további részében a történelmi veszteségekről és a nehézségekről van szó. Az oktatás modernizációja és a tudományos felfedezések segítségével azonban új út nyílik a jövő felé. Az új technológiák és kutatási eredmények, például a genetika és a környezetvédelem területén elért haladás, lehetőséget nyújtanak a régi hibák megváltoztatására és az elkövetett károk helyreállítására.

A vers az iskolában rejlő potenciált és annak fontosságát is hangsúlyozza. Az oktatás és a tudományos megértés nélkülözhetetlenek a természeti kincsek megismeréséhez és védelméhez. A nemes tanárok és azok a diákok, akik hírnevet és sikereket hoznak az iskolának, a jövő fenntartható fejlődését és előrehaladását szolgálják.

A vers végén ismét összefüggést találunk a húsvét és a természettudomány között. A húsvét a feltámadás és a megújulás ünnepe, és ebben a kontextusban a természeti környezet megújulása és regenerálódása is megjelenik. Az új élet felébredése és a természet virágzása az évszakok váltakozásának és az élővilág folyamatos megújításának köszönhető.

Ez a vers tehát természettudományos szempontból az idő múlását, a természeti kincsek megóvását, a tudományos felfedezések és az oktatás fontosságát, valamint a természeti környezet megújulását és a lehetőséget énekli meg a jövő generációinak.

A vers Tóth Árpád Köszöntő című műve, mely egy iskolaépület ötven éves évfordulójának alkalmából íródott köszöntő. Az alábbiakban az irodalomtudományi elemzés a magyar és nemzetközi szépirodalom területén ismert összefüggésekre fog összpontosítani:

1. Stilisztikai elemek: A vers az idő múlásáról, az élet változásairól és az emlékekről szól. Az alkalmazott romantikus szóképek, a természeti képek és a bibliai utalások mind hozzájárulnak a verse érzelmi hatásához és jelentőségéhez.

2. Tematika és motívumok: A versben fellelhetők az elmúlás, az emlékezés és a múlt tisztelete motívumai. Az udvar, az iskola és a gyermekkor azok a helyek és időszakok, amelyek jelentősek és mély kötődést keltenek az emberekben. A versekben szereplő motívumok és témák a magyar irodalomban és a nemzetközi irodalomban is gyakran felhasználtak és feldolgozottak.

3. Művészi forma: A vers hagyományos struktúrával rendelkezik, amelyben a szabályos rímelés és ritmizálás dominál. Ez a forma hozzájárul a verse érzelmi hatásához és határozott stílusához. A vers formai és esztétikai jellemzői a modern irodalomban is megtalálhatók, amelyek szintén hatással voltak az írókra és költőkre.

4. Kultúrális és történelmi kontextus: A vers a magyar közösséghez és annak kulturális és történelmi hátteréhez tartozik. Az említett időszakban Magyarországon tapasztalt politikai és társadalmi változások és az 1905-ös forradalmi események hatással voltak Tóth Árpád gondolkodására és írásaira. A versek tehát egy közösség érzéseit és tapasztalatait tükrözik.

5. Intertextuális kapcsolatok: A versben található utalások és idézetek más korábbi művekből vagy híres költőktől származnak. Ezek az intertextuális kapcsolatok a költő kultúrájára és irodalmi ismereteire utalnak, valamint a mű egyik rétegét képezik.

6. Közösségi üzenet: A vers ünnepel és köszönt egy intézményt, az iskolát. Az iskola a közösség szerves része, és a versek a közösségi érzések, összetartozás és büszkeség kifejezését hozzák létre. Ez a közösségi üzenet és a versek tartalma és szépsége is jelen van a nemzetközi szépirodalomban, ahol hasonlóan méltatják és ünneplik a közösségeket és az értékeket.

Ezen elemzés szerint a Tóth Árpád Köszöntő című műve mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban is számos összefüggéssel rendelkezik. Az említett elemek és összefüggések hozzájárulnak a mű értékéhez és jelentőségéhez mindkét irodalmi kontextusban.