Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Stílusok

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a sejtelmes távol mögött
A lelkembe gyűjtöm egy tündér
Fényét, amely mindent beléköphet.

Árad az égből a fény sugára,
Jeges és sötét égi tárakon át,
Hosszú utakat járva előbbre,
Ki tudja, hány millió évtized múlva már.

Az égi üzenet, itt talál hozzám,
Szememben célhoz ér, örömet teremt,
Boldogan elhal, mielőtt bezárom
Debrecen, a szemem fáradt gyermekét.

Tanultam, hogy a tudomány által
Kristályműszeren keresztül
Elemekről hírt ad az égi fény,
Bús testemmel dús földünkkel rokonul.

Magamba zárom, véremmé vonom,
Csöndben, töprengve figyelem,
Mily ős bút sír ki a vérrel a fény,
S földnek az ég, elemnek az elem?

Talán a csillagok magányában fáj,
A térben szétszórt milliók árvasága?
És hogy soha nem találkozunk már,
Hegyen, vizen és messzeségen át?

Oh, csillag, miért sírsz? Még távolabb vagy,
Mint földi szíveink egymástól!
A Sziriusz is közelebb van hozzám,
Ki mondja meg, ki a valóság?

Oh, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Oh, jaj, az út a lélektől lélekig!
Küldjük az összetört fény sugarát,
De közöttünk az óriási, jeges űr lakik!

Elemzések

A vers természettudományos szempontból értelmezve több fontos téma és összefüggés jelenik meg.

Az első néhány sorban a távoli csillag fényének megfigyelése a központi téma. A vers szerzője rámutat arra, hogy a látott fény már nagyon régen, több emezer évvel ezelőtt indult útjára a csillagtól. Ez a felfedezés a távolság és az idő kérdéséhez kapcsolódik, ami a mai asztrofizika és csillagászat területén is folyamatos kutatás tárgya. A szerző rámutat arra, hogy a csillagfény egyfajta üzenet, és amikor elérik a szemünket, célhoz érnek, majd meghalnak. Ez arra utal, hogy a csillagok és az ember között valamilyen kapcsolat lehet, ami ezt az üzenetet közvetíti.

A következő versszakban a szerző arról ír, hogy a tudósok finom kristályműszereiken keresztül megtudják, hogy a földünk és testünk elemekből áll. A mai természettudományban is fontos szerepet játszanak az elemzések és az elemek feltárása. A szerző azt tapasztalja, hogy az égi fény, ami a testében a vérkeringésén keresztül megjelenik, ugyanolyan búval és fájdalommal rendelkezik, mint amit ő érez a földön. Ez a gondolatmenet összekapcsolja az embert az egész univerzummal és az elemekkel, amelyekből mindannyiunk testének szerkezete felépül.

A következő sorokban a szerző arra reflektál, hogy a csillagok és az emberek is magányosak lehetnek a végtelen űrben. Ez arra utal, hogy az emberek távolságban és térben is el vannak szórtva, és néha nehéz kapcsolatot találni egymással. Ez egy olyan téma, amit a modern tudomány is folyamatosan vizsgál, például a távolságtartó társadalmi kapcsolatok és a személyes kapcsolatok között.

A vers végén a szerző végül arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon melyik csillag vagy társuk van tőle távolabb. Ez a kérdés a távolság és a kommunikáció problémájára és az emberi kapcsolatok hiányára utal. A rákövetkező sorokban a szerző kifejezi a fájdalmát a távolság és a kapcsolat hiánya miatt, és arra hív fel, hogy az emberi kapcsolatok fenntartására törekedjünk, még ha hatalmas félelmet keltő űr is húzódik közöttünk.

Összességében a vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozza a távolságot, az időt, az elemeket és az emberi kapcsolatokat. Ez a felfedezés és reflektálás a természettudományos kutatások fontos kérdéseire és témáira utal, miközben a szerző egyéni érzelmeit és gondolatait is kifejezi.

A versből egy vallásos-irodalmi témájú alkotásra következtethetünk. Az író, Tóth Árpád, az éjszaka és a csillagok megfigyelése kapcsán elmélkedik a világegyetem és az emberi lélek közötti kapcsolatról. A költemény teológiai értelmezése során érdemes figyelembe venni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A bibliatudomány szempontjából a vers első sorai megidézik a teremtéstörténetet a Fény megteremtésével, valamint az isteni üzenetek közvetítését, amelyek a csillagokon, az égi testeken keresztül érnek el az emberekhez. A fény és a távolságok leírása a teremtés nagyságát és az ember kis mértékűségét hangsúlyozza.

A patrisztika, vagyis az első évszázadok keresztény gondolkodói szerint az ember, mint Isten képmása, kapcsolatban van a világegyetemmel és az isteni létből eredő fényekkel. Az emberi lélek az isteni fény sugárzásának közvetítője, és az égi fényt befogadva belőle táplálkozik. Az időtlen és végtelen természet feletti elmélkedés ebben a nézőpontban Isten módszere arra, hogy megismertesse magát az emberrel.

A skolasztika nézőpontjából a vers a létezés misztériumára és annak kapcsolatára fókuszál, hogy az ember miként érzékeli ezt a misztériumot és az elvont fogalmakat. A versben megjelenő teherviselés és a földi élet nehézségei arra utalnak, hogy az emberi lét felértékelésére és az anyagi világ megtapasztalására van szükség a szellemi tapasztaláshoz.

Más szempontból nézve a versben a távolság, a magány és a kapcsolatkeresés témája is megjelenik. Az emberi lélek egyedülállóságát és a világegyetem óriási terjedelmét érzékelteti. Az emberi kapcsolatok, barátság és szerelem utáni vágy, valamint az emberi élet értelme kerül terítékre. A versben megfogalmazott vágy az egység és a közeledés iránt vallásos és filozófiai megfontolásokat is kifejez.

Összességében a vers teológiai szempontból mély elmélkedést és vallásos tapasztalatot közvetít. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak figyelembevétele a vers értelmezését kiegészíti és mélyíti. A világegyetem misztériumának és az emberi kapcsolatok jelentőségének ábrázolása a vallás és a vallásos tapasztalatok területeivel szoros kapcsolatban áll, és lehetőséget ad a mélyebb elmélkedésre és önkéntelenül is a hit és a vallás jelentőségének megértésére.

A vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Témák és motívumok:
- Az ablakon keresztül történő figyelés és megfigyelés motívuma előfordul más művekben is, például Edgar Allan Poe Egy ablaknál (At the Window) című költeményében.
- Az égen megjelenő csillag motívuma és annak jelentése több műben is visszaköszön, mint például Friedrich Hölderlin Tíz óde a csillagra (Zehn Oden an die Sterne) című költeményében.
- A magány és az elszigeteltség témája előfordul Renée Vivien Magányos séta (Solitary Walk) című versében.

2. Stilisztikai és nyelvi elemek:
- Az asztrofizikai ismeretekből merítő passzusok is hasonlítanak más tudományos témát feldolgozó művekhez, mint például Arthur Rimbaud Világos lövészárk (Le Bateau ivre) című költeménye.
- A lírai én figyelő és megfigyelő attitűdjének leírása az abszurd líra jegyeit is magában hordozza, hasonlóan Samuel Beckett műveihez.

3. Hangulat és érzelmek:
- A versben megfogalmazott vágyak és fájdalmak hangsúlyozhatók a szimbolisták költészetére jellemző módon, mint például Paul Verlaine, vagy Stéphane Mallarmé műveiben.
- A versben felbukkanó barátság és szerelem témája hasonlít Claude McKay szerelem költeményeire, ahol a távolság és a korlátok közöttük hasonló érzelmeket váltanak ki.

4. Formai megoldások:
- Az egymáshoz képest távol eső elemek közötti kapcsolat és kommunikáció ábrázolása hasonlóságot mutathat James Joyce A dublini emberek (Dubliners) című novelláihoz.

Ezek csak néhány példa az összefüggésekre, amiket az adott vers magyar és nemzetközi szépirodalmi alkotásokkal mutat. Az irodalomtörténészek és irodalomkritikusok további összefüggéseket és elemzéseket is felfedezhetnek a műben.