Tóth Árpád

A vers teológiai szempontból történő elemzése során figyelembe vehetjük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

Bibliatudomány szempontjából a versekben megjelenő Vénusz és a csillagok, valamint a pinceodvak régi borára utaló képek összekapcsolhatók a teremtéssel és az emberi élettel. Az alkony csillaga, a Vénusz, jelképesen az élet tartópillére lehet, amely a bibliai teremtési mítoszban utalhat az isteni alkotóerőre és az életadó szerepre. A többi csillagok fénye, amely később felragyog, pedig a teremtés folyamatára utalhat. A pinceodvak régi borára való utalás a teremtés kezdetére és az ősi vágyakra utalhat, amelyek még mindig élnek az ember szívében.

Patrisztika szempontjából a versben megjelenő égi kurtizán és a lázadó vágyak metaforái lehetnek az emberi bűnös természetnek és a kísértő kísértéseknek. Az alkony csillaga, Vénusz, mint epekedő égi kurtizán, jelképezheti az emberi vágyakat, amelyek vonzzák az embert a bűn és a kísértések felé. Az esti fák, amelyek őrjöngenek, és az ég körül tüzes a világ, utalhatnak az ember bűnös és szenvedélyes természetére, és arra, ahogy ezek az vágyak befolyásolják az embert.

Skolasztika szempontjából a versekben megjelenő vágyak kezdenek éneket énekelni és a régi bor is dalol a május éjén, azaz az érzéki élvezetek és az örömök fontossága hangsúlyozható. A vágyak és az élvezetek énekelésével a skolasztikus teológia azt a kérdést veti fel, hogy az emberi élvezetek hogyan illeszkednek az isteni tervekbe és az emberi élet értelmébe. A daloló sötét ászok és a bibor fényekkel ordas régi bor képek pedig az érzéki világ és a fenékig való élvezetek metaforái lehetnek.

Természetesen más szempontokat is fel lehet hozni a vers teológiai elemzése során, például a megváltás, a bűnbocsánat és a vallásos tapasztalatok, illetve a hit és az istenkapcsolat motívumainak vizsgálata is érdekes lehet.

A versben található természeti elemek és jelenségek közül néhányat természettudományos szempontból is vizsgálhatunk.

Az egyik ilyen elem a Vénusz, amely az alkony csillagaként jelenik meg. A Vénusz a Föld legközelebbi bolygója, és nagyon erős fénye miatt néha észlelhető az alkonyatkor is. A mai természettudomány az űrkutatásnak köszönhetően sokat tud róla, például hogy a Vénusz légköre sűrű és fokozottan üvegházhatású, amely miatt a bolygó felszíne rendkívül forró és szinte lakhatatlan.

A vers említi a csillagok fényének változását is. Az utóbbi évtizedekben a csillagászatban jelentős fejlődés történt a csillagok és az űr felmérése terén. Ma már rendelkezünk olyan műholdak a világűrben, amelyek nagy pontossággal képesek rögzíteni a csillagok, köztük a Nap mozgását és tulajdonságait. Ezek a műholdak, például a Kepler és a TESS, új felfedezéseket tesznek lehetővé a csillagok, bolygók és más égitestek természetéről és kialakulásáról.

A versben említenek egy tüzes világot és az esti fák illatanyagát, amelyeket a szél szór szét. Az anyagok illatának és azok terjedésének kutatása a kémia és a biológia területén tehető. Az illatanyagok molekuláris szerkezetének és a rájuk adott érzékelésünk mechanizmusának vizsgálata számos új felfedezést hozott a tudomány számára.

A versben megjelenik a szél, mint illat-vámpir, ami a virágok verejével táplálkozik. A szél természetét és hatásait a meteorológia, az aerodinamika és más tudományágak kutatják. A szél ereje, sebessége és iránya fontos a légköri folyamatok, az időjárás és az éghajlat megértéséhez és előrejelzéséhez.

A versben a régi bor számos asszociációt vált ki a természettudomány szempontjából is. A bor készítésének folyamata, a szőlőtermesztés, a borkészítés és az érlelés biokémiai folyamatokra épül. A bort is chemikusok és ízkutatók vizsgálják, hogy megértsék az összetételét és hatásait az emberi szervezetre.

Összességében tehát a Toth Árpád vers természetképeit számos területen vizsgálhatjuk a mai természettudomány eredményeivel összefüggésbe hozva. A csillagászat, az asztrofizika, a biokémia, a meteorológia és más tudományok közelebb vihetnek minket ezek megértéséhez és értelmezéséhez.