Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
Elemzések
Az adott vers Tóth Árpád szerzeménye, ezért a magyar irodalomhoz tartozik. Tóth Árpád a 20. század elején alkotott magyar költő, író és műfordító volt.
Az "Meddő órán" című vers a személyes lét és a magány témáját boncolgatja. A lírai én magányára utal a "Magam vagyok" kezdettel, ami kiemeli a versekben megjelenő identitás-kérdéseket. A könnyek és a szánalmas figura jelenléte tovább erősíti ezt a magányt és az emberi sebezhetőséget. Az önértékelés elhanyagolása és a "Vézna, szánalmas figura, én" sor segít megérteni a lírai én bizonytalan helyzetét és önmagához való viszonyát.
A "Tóth Árpád MEDDŐ ÓRÁN" vers nem túl hosszú és absztrakt, de egy nagyon személyes érzést közvetít. A versszakok rövidek és többnyire teljesen mondatok, ami emeli a vers direktségét és hatását.
Nemzetközi megfigyelésként a versnek megtalálhatóak olyan központi témái, amelyek az irodalomtudományban is felmerülnek, mint például az identitás és a magány. Ezek az alapvető emberi tapasztalatok gyakran kiemelkedőek a világ különböző irodalmaiból származó művekben.
Egy további összefüggést lehet felfedezni a modernista irodalomban. A lírai én helyzete és a személyes hangvétel különös kapcsolatban áll a modernista költészettel, amelyben a költők önreflexiójára, öncsalásaira és önmegértésére összpontosítanak.
Mivel a vers egyéni élményekre és érzelmekre épül, ez egy lírai költemény, ami egyik irodalmi műfajként kapcsolódik más költészeti alkotásokhoz mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. A versben megjelenő magányos hangulat és a személyes helyzet önállóságot ad a műnek, de ugyanakkor egyetemezik más költészeti alkotásokkal, amelyek az emberi tapasztalatokra építenek.
A vers a teológiai szempontból a létezés és az önmegvalósítás kérdéseivel foglalkozik. Az első sorban Tóth Árpád a létező lényegét fejezi ki, hogy önmaga, az "én" vagyok. Ez a megállapítás a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjából az Isten teremtményének öntudatára utalhat. Az emberiség teremtettségének tudatában van, és tudja, hogy isteni teremtményként rendelkezik értékkel és értelme van a létezésnek.
A második sorban kifejezett érzelmek és azok elfogadása is teológiai vonatkozásokkal bír. A könnyek, amelyek kicsordulnak, az ember sebezhetőségét és törékenységét jelzik. Az elfogadás és a könnyek folyása a megbocsátásra és az isteni gondviselésre is utalhat.
A harmadik sorban található "viaszos vászon az asztalomon" kép a szakrális térre utalhat. A viasz a vallási szertartásokban használt anyag, amely a tisztaságot és a méltóságot jelképezi. Az asztal az oltárhoz hasonlítható, ahol az isteni jelenlét bemutatása történik. A faricskálás a vallási zenére utalhat, amely segíti az isteni kapcsolatot és az önmegvalósítást.
A negyedik sorban található "Vézna, szánalmas figura, én" kifejezés a patrisztika és a skolasztika hitélethez kapcsolódik. Egy ilyen nézet szerint az emberiség alapvetően bűnös és hiányos, és csak Isten kegyelme által válhat teljessé. Az "én" kölcsönhatása az önutálat és önmagának való kritikai magyarázata.
A vers zárása azzal az állítással, hogy "magam vagyok a föld kerekén" kifejezi az emberiség egyéni felelősségét a világban. Az embernek a teremtett világban való helyét kell elfogadnia és átvennie az önálló döntéseket és cselekedeteket.
Összességében a vers teológiai szempontból az emberi létezés és az önazonosság témáiról szól. A bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok mind rávilágítanak arra, hogy az emberiség isteni teremtményként rendelkezik értékkel és értelme van a világban. A vers azt hirdeti, hogy az embernek elfogadnia kell önmagát és vállalnia kell felelősségét a világban.
A vers első sorában a szerző önmeghatározása, miszerint "magam vagyok", már összefüggésbe hozható a modern biológia és a genomika kutatásaival. A tudomány mai állása szerint minden ember egyedülálló genetikai kódot hordoz magában, ami az egyéni tulajdonságokat és potenciálokat határozza meg. A genetika és a genomika területén elért legfrissebb felfedezések lehetővé tették számunkra, hogy felfedezzük és megismerjük az emberi genom részleteit és szerepét az emberi test működésében.
A második sorban a szerző megemlíti, hogy "kicsordul a könnye", ami az érzelmi reakciók és az idegrendszer kutatási területével kapcsolódhat össze. Az idegrendszer és a neurobiológia kutatása lehetővé teszi a különböző érzelmi és pszichológiai reakciók megértését és azonosítását.
A harmadik és negyedik sorokban a szerző a viaszos vászont és a dal faricskálását említi, ami egy képzőművészeti tevékenység. Azonban a modern neurovidék és kognitív tudomány is kutatja, hogy hogyan kapcsolódik össze az emberi szellemi tevékenység és a képzőművészet. A háttérben húzódó kreatív folyamatokra és az agy működésére való részletesebb rálátás új információkat nyújt az emberi kreativitás természete és eredete tekintetében.
Az ötödik és hatodik sorokban a szerző leírja magát, mint "véznát, szánalmas figurát". Ez a testkép és az önértékelés kérdésével kapcsolatos lehet. A modern pszichológia és az agykutatás pedig tanulmányozza és megpróbálja megérteni, hogyan alakul ki az emberi testkép és az önbecsülés, valamint milyen faktorok befolyásolják ezeket a folyamatokat.
A vers utolsó sora, miszerint "s magam vagyok a föld kerekén", talán szimbolikusan utalhat a földrajztudományra, a földrajzi helyzetünkre és a bolygónkon való létezésre. A modern bolygótudomány és a földrajztudomány folyamatosan kutatja a Föld jellemzőit, környezetét és a rá jellemző élettani folyamatokat.
Összességében, bár a vers nem közvetlenül utal a legfrissebb tudományos felfedezésekre, számos olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a modern természettudomány különböző területeivel. Az emberi genom, az idegrendszer, a kreativitás, a testkép és az önbecsülés, valamint a bolygótudomány mind olyan területek, amelyekkel a vers kapcsolatba hozható és amelyek szerepet játszanak az emberi létezés és tapasztalatok megértésében.