Ó, én nem a halált átkozom!
Szent a Halál!
Én nem felejtem el soha egy halott drága arcát!
Mosolygott.
Körülte a tubarózsák túlvilági illata énekelt,
S a gyertyák lángját már túlvilági fuvalmak lengették,
Régi halottak jöttek el az új halotthoz,
Ők öltöztek a gyertyaláng kis sárga palástjaiba,
S hajlongtak a holthoz, szólongatták,
Oly nyelven, melyre az Élet durva füle süket,
Oly nyelven, mely testetlen illatú olaj mindama titkokra,
Melyeket az Élet harcából túlvilágra visz még az elszálló lélek,
Olaj a Szerelem sebeire, melyeket árulás tőrei döftek lihegő éjen,
S kenőcs a sebekre, melyeket önfeláldozó munka tört a Szeretet kezein.
Begyógyulnak a sebek,
S a lélek vígan kél tova, túl a roppant tereken,
Hol az Orion aranysörénye mellett
Nézi egymást a Sziriusz-szemű Eb
S az Alderán-foltos homlokú Bika.

 

Elemzések

A vers Tóth Árpád nevezetes költőhöz köthető, aki a 20. századi magyar irodalom egyik jelentős alakja. A vers címe "Ó, én nem a halált átkozom!", amely a halál tiszteletét és elfogadását fejezi ki. Az első sor már a kezdésnél ellentétbe helyezi a halált átkozó embereket és a halál szent jellegét hangsúlyozza. Ezzel arra utal, hogy a költő más szemszögből közelít az élet végéhez.

A versben egyéni élményeket és érzéseket fejez ki a halállal kapcsolatban. A költő nem felejti el a halott szeretteinek arcát és mosolyát, ami egyfajta emlékezetművészetet sugall. A tubarózsák túlvilági illata és a gyertyák lángjának szellemszerű lengése a haláltól való átmenetre utal, és a halottak jelenlétét sugallja a verseben. A közös emlékezet erősítése érdekében a mikrokozmoszon belül égő gyertyák létrehoznak egy rituális atmoszférát.

A vers végén a költő képekkel festi le a halottak nyugalmát és boldogságát a túlvilágon. Az Orion és a Sziriusz különleges nevezetességek az égbolton, amelyek az elhunytak közötti találkozást és az örökkévalóságot szimbolizálják.

Az irodalomtörténetben a vers rámutat a halál és az emlékezet kapcsolatára, valamint a halottak tiszteletére és a megemlékezés fontosságára. A versekben is előforduló témák és motívumok miatt kapcsolatot lehet találni más költők, például Emily Dickinson, Walt Whitman vagy Rainer Maria Rilke verseivel. A spiritualitás és a transzcendencia szintén fontos témák a nemzetközi irodalomban, és ebben a versben is jelen vannak.

A vers alapvetően a halállal, illetve a halottakhoz való viszonyunkkal foglalkozik. Azonban a természettudományos szempontból hozzárendelhető elemek is felfedezhetőek benne.

Az első olyan jellegű részletek, amelyekre érdemes figyelni, a "tubarózsák túlvilági illata" és a "gyertyák lángját már túlvilági fuvalmak lengették" kifejezések. Ezek a részek arra utalnak, hogy a túlvilág vagy a halottak világa más dimenzióban, más jellegű valóságban található. Ez a gondolat összhangban van a mai fizika legfrissebb felfedezéseivel, amelyek megmutatták, hogy a világegyetem más dimenziókból is állhat, és olyan valóságok létezhetnek, amelyek más törvények szerint működnek, mint amiket mi ismerünk. Ezen kívül a kifejezések a tudat és a valóság közötti kapcsolatot is megjelenítik, hiszen a halottak világa csak a lélekben és a gondolatokban létezik.

A "hol az Orion aranysörénye mellett", "Sziriusz-szemű Eb" és "Alderán-foltos homlokú Bika" kifejezések pedig az asztrológiára, azaz az égitestek és az emberi sors közötti összefüggésekre utalnak. Bár az asztrológia nem tartozik a mai természettudományhoz, fontos megjegyezni, hogy az égitestek és az emberi sors közötti kapcsolatok vizsgálataisok kutatási területének része. Az asztrológiai felfedezések segíthetnek a természettudósoknak megérteni az emberi viselkedés, a biológiai folyamatok, illetve az élettani változások hátterét.

Összességében tehát az említett verselemek a halottak világára és a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatos gondolatokra utalnak, ami a kvantumfizikai, az asztrofizikai és a tér-idő elméletek területére vezethető vissza.

A vers teológiai szempontból számos érdekfeszítő képet és gondolatot tartalmaz, amelyek a halál, a túlvilág és a vallásos tapasztalatok témájához kapcsolódnak.

A bibliatudomány szempontjából fontos megjegyezni, hogy a versben hangsúlyozott "tubarózsák túlvilági illata" és a "gyertyák lángjának túlvilági fuvalmakkal lengett" képek a mennyország és a túlvilági élet metaforái lehetnek. Ezek a képek az élet utáni boldogság, béke és gyönyörök szimbólumai lehetnek, amelyek a Bibliában is megjelennek.

A patrisztika szempontjából érdekes, hogy a versben megjelenő "régi halottak" szóbeli kommunikációt vállalnak az új halottal. Ez a gondolat a keresztény hagyomány szerint az örök élet és az összetartozás megtestesítése lehet. A patrisztikus teológusok hangsúlyozták az örökkévalóságot és az összekapcsoltságot a szentek között, ami a versben létrejön a halottak közötti találkozásban.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő képek, mint például az "Élet durva füle", a "testetlen illatú olaj mindama titkokra" vagy a "Szerelem sebei", az erő és a lélek közötti kölcsönhatást tükrözik. Ezek a gondolatok összecsapásra és harmonikus egyensúlyra utalnak, amelyek a skolasztikus filozófiában is hangsúlyosak voltak.

Más nézőpontok szerint a vers vallásosságról és spiritualitásról szólhat. A halállal és a túlvilági élettel kapcsolatos gondolatok, valamint a szeretet, munka és önfeláldozás motívumainak jelentősége a vallási tapasztalatok és a személyes vallásos hitek reflektálhatnak.

Összességében a vers számos teológiai és vallási elemet tartalmaz, amelyek az élet utáni reálitásokra, a szeretet és önfeláldozás fontosságára, valamint az örök élet és a szentek közötti kapcsolatokra utalnak. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni és árnyalni ezeket az összefüggéseket.