Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjam tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár...
S nem tudom, hol vagyok... akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres...

Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves, vén tapétát a falon
Megcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

Kabátom összegyűrve lóg szögén,
A rózsa rajta hervadóra vált,
S egy percre, a klublépcső szőnyegén,
Látom a rózsaáruló leányt:
A lámpák közt mily búsan oson át,
Apró teste mily zsenge s mily hajolt...
Látom álmos és szelíd mosolyát...
Szegénynek festett arca volt...

Csönd... vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadtan lapozgat a kezem,
Zörgő lap s agg rím álomba dalol.
Félfüllel hallom, s halkan nevetem:
Künn egy papucs mily furcsán csoszog el,
S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem
Altatón, hűsen átölel...

Elemzések

Tóth Árpád "Olykor éjjel..." című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdemes elemezni.

Formai szempontból a vers egy kötött forma szerint készült költemény, amelynek struktúrája négy négy soros versszakból áll. A versszakokban az ABCB, AABB, CCD, CCD rímképletet alkalmazza. A rímek segítenek a hangulat kiépítésében és a vers visszatérő motívumainak hangsúlyozásában.

Tartalmi szempontból a versben megjelenik a líraiság és az intim hangvétel. Megfigyelhető egy belső monológ, ahol a költő lelki állapota és a környező tárgyak közötti kapcsolat kerül előtérbe. A vers sorai tele vannak érzelmekkel, személyes emlékekkel és érzésekkel, amelyek az olvasóval is könnyedén azonosulni tudnak.

Nyelvi szempontból a versben megjelennek képek, amelyek segítenek a hangulat kifejezésében. Az érzékszervekre ható részletek (az ujjam tévelygése az ágyon, a vizespohár koccanása, a kedves tapéta és az ismerős bútorok) a szépirodalomban is gyakran alkalmazott eszközök, amelyek a részletesség révén részrehajlást váltanak ki az olvasóban.

A magyar irodalomban a vers kimondottan az író önmagáról és a saját lelki világáról szól. Az intim hangvétel, az emlékek és a személyes érzelmek kifejezése tipikus az úgynevezett "önreflexív" lírai műveknek, amelyekben az író önmagára reflektál és önmagában keresi a válaszokat.

A nemzetközi szépirodalomban szintén találhatunk hasonló jellegű verseket, ahol a lírai hangvételen keresztül az író saját érzéseivel és emlékeivel kommunikál az olvasóval. Például Edgar Allan Poe vagy Emily Dickinson verses költeményei is mély személyes érzelmeket és belső monológokat jelenítenek meg.

Összességében a Tóth Árpád "Olykor éjjel..." című verse irodalmi értéke a belső monológ, az intim hangvétel és a személyes érzelmek erős kifejezése. A formai és nyelvi eszközök használata tovább fokozza a vers hatását, és kapcsolódik a magyar és nemzetközi szépirodalomban is megtalálható lírai művekhez.

A versben nincsenek közvetlen utalások a mai természettudományos felfedezésekre, ezért nehéz lenne teljesen részletesen beszélni róla. Azonban néhány elemet azonosíthatunk, amelyek kapcsolatba hozhatók a természettudománnyal.

Az egyik ilyen elem a vízpohár, amely a rezgéseken és hanghullámokon keresztül a hanghoz kapcsolódik. A modern hangtan kutatásának eredményei lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük a hangok keletkezését és terjedését, ami hozzájárul a hangtechnológia és az akusztika fejlődéséhez.

A versben szereplő "fagyos márványlap" az elektromosságra utalhat, amelyhez a "gyújtó" keresése kapcsolódik. Az elektromosság és elektromos áram fontos szerepet játszik a modern technológiában, mint például az elektromos áramtermelés, az elektromos gépek és eszközök működése.

A versben megemlített "fény", ami a kedves tapétához simul és a bútorokon visszatükröződik, a fénykutatáshoz kapcsolódik, ami ma már olyan területeket foglal magában, mint az optika, a fotonika és az optoelektronika. A fény terjedésének és tulajdonságainak megértése számos modern technológia alapját képezi, mint például a lézer, a szuperszámítógépek és a fényvezetők.

A versben említett "rózsa" és "rózsaáruló leány" megfigyelése és leírása megközelítheti a botanika vagy a növénytan területét, amelyben az élőlényeket tanulmányozzák és azok kölcsönhatásait a környezetükkel.

A versben szereplő "poéta könyvének lapozgatása" és a "lankadtan lapozgatva" szintén utalhat a könyvek és az irodalom, vagy akár a kreativitás és a művészetek tudományos vizsgálatára. Az irodalomtudomány és az irodalomkritika a szövegek elemzésével és a művészi kifejezés formáival foglalkozik.

Ezek csak néhány példa lehetőségre, hogyan lehet kapcsolni a verset a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Fontos megjegyezni, hogy a vers szépirodalmi alkotás, és nem célja feltétlenül a tudományos részletek bemutatása vagy a legújabb felfedezések részletes elemzése. A vers elsősorban az érzések és az emberi élmények kifejezésére összpontosít.

A Tóth Árpád "Olykor éjjel" című vers teológiai szempontból különböző értelmezésekre ad lehetőséget. A költemény misztikus hangulata, az álomszerű képek és a vallási utalások bibliai és teológiai motívumokat hordoznak.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben található képek és utalások számos bibliai témával kapcsolatba hozhatók. Például, az "úgynevezett kiontott vizekből" a Teremtés könyvére utal, amikor Isten megteremti az állatokat és az embert (1 Mózes 1,20-31). A "gyújtó" keresése az Ószövetségből ismerős motívum lehet, például Ábrahám történetére, amikor elment Sodomba (1 Mózes 19,23-29). A versben említett "pusztaság" és a "megmondott istenigében" szerepelő "föllegyenesedett pázsit" utalhat a Sámuel könyveiben megjelenő prófétai hivatásra (1 Sámuel 3,1-18).

A patrisztikus teológiai nézőpontban a misztikus, álomszerű hangulat figyelemre méltó. A versben megjelenő képek, mint például a sercegő fénnyel világító "kedves, vén tapéta" vagy a "lámpák közt búsan átsuhanó" leány, a lelki ébredés és a szellemi transzcendencia szimbólumai lehetnek. A patrisztikus teológia hangsúlyozza a lelki fejlődést, az emberrel való személyes kapcsolatot, és az erre való törekvést. Ez a versben megjelenhet a szerző lelkének vándorlása és a közelség érzése az Istenhez.

A skolasztikus teológiai nézőpontból vizsgálva a versben található álomszerű képek és gondolatmenetek a lélek és test viszonyában is érdekesek lehetnek. A versben megjelenik a testi és lelki valóságok közötti feszültség, ahogy a szerző elmélkedik az ágyban, vagy a szék alól kinyújtva lapozgatja a könyvet. A skolasztikus teológia hangsúlyozza az értelem és a hit közötti kapcsolatot, valamint az ember lelki törekvéseit. A versben megjelenő képek és érzelmek az ember belső világára utalnak, ahol a hétköznapi valóság és a misztikus tapasztalatok találkoznak.

Az összességében a vers misztikus hangulata és a szövegben megjelenő képek teológiai és vallási utalásokkal gazdagítják a verselemzést. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváin keresztül a vers által felvetett kérdéseket és érzelmeket lehet felfedezni és megérteni a teológiai hagyományban.