Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

Elemzések

A vers Tóth Árpád "Szeptemberi szonett" című műve. A versben megjelenik a szezonális váltás, az átmenet a nyár és az ősz között, valamint az őszi természeti jelenségek és hangulat leképezése.

A magyar irodalom terén kapcsolódhat a vers a szonett műfajához, amely a reneszánsz irodalomból származik és a magyar lírai hagyományban is fontos szerepet tölt be. Az alkotásban megjelenik a szonettekre jellemző sorrend és rímképlet is (abbaabba ccddee), valamint a szonett hagyományos formai elemeként az egyes sorok hét szótagszámára való törekvés.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers kapcsolódhat az ősz vagy az évszakok témáját feldolgozó versek hagyományához. Például a francia romantikus költészetben és az angol romantikusok verseiben gyakran megjelenik az ősz szimbóluma és hangulata. A versben megjelenő képek és hangulat is átívelhet más nyugat-európai vagy északi lírai hagyományokba.

A versben megjelenő metaforák és képi ábrázolások kapcsolódhatnak az irodalmi szimbolizmus vagy az impresszionizmus irányzataihoz is, ahol a természeti jelenségek és tárgyak mélyebb érzelmi és jelképes jelentéssel rendelkeznek.

A versben megjelenő szultán és zsarnok motívumai pedig összekapcsolódhatnak az orientalizmus művészeti irányzatával, ami a keleti kultúra, így a keleti uralkodói hatalom romantizálására törekedett.

Ezen összefüggések segítségével a verset az irodalomtudományban kontextusba lehet helyezni és azonosíthatóak a mű esetleges közös vonásai más művekkel vagy hagyományokkal.

A Tóth Árpád "Szeptemberi szonett" című versét természettudományos szempontból elemezve számos olyan elemet találhatunk, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A vers első sorában megjelenik az "Ősz" jelző, ami a természeti jelenségek hagyományosan színtiszta megjelenítésére utal. Az "őszi lomb" pompája és bujasága, amelyet a zsarnoki jelzővel ír le a versben, a fotoszintézis folyamatára utalhat, amely során a növények a napenergiát felhasználva előállítják a táplálékukat. A "zöld és elviselt kaftánú bús tuja" leírása pedig az idő múlását és a változást jelképezi a természetben.

A következő sorban a "sárga selyemben várnak a szép hervatag ormok" leírása a levelek megváltozó színére és textúrájára utal az őszi időszakban. A "gyűrűfényes kéz aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog" sor arra utal, hogy az őszi nap sugarai másféleképpen törnek meg a leveleken és a fűszálakon az alacsonyabb napszög miatt.

A következő sorokban az "hervadás padisáhja" jelzővel az őszi évszak kelet felől érkező hűvös levegőjére utal, amely elősegíti a növények elhalását és a természet megújulását. Az "őszi bú" utalhat a termés begyűjtésére és a természeti ciklusban bekövetkező változásokra.

Összességében a vers olyan természeti jelenségeket és folyamatokat ír le, amelyek természettudományos megfigyeléseken és felfedezéseken alapulnak. A fotoszintézis, az őszi lombváltás és a növények életciklusának változása mind olyan kutatások és megfigyelések tárgyai, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseibe tartoznak.

A vers teológiai olvasata során a következő összefüggéseket lehet észrevenni:

1. A szeptember szerepe: A vers elején szeptember mint "szép szultán" és "ősz, pompás, buja zsarnok" jelentkezik. Ezzel a metaforával a szeptemberi időszak, az ősz kerül összefüggésbe a hatalommal, az uralkodással. A hódoló táj és a természeti elemek engedelmesen várják a szeptembert, ami jelzi a természet tiszteletét és függését a teremtőtől.

2. A patrisztika nézőpontja: A versben a természet megjelenítése Isten uralmának metaforájaként is olvasható. A rabnők, akiket szeptember elgyötör, és engedelmességre kényszerít, képviselik a teremtett világot, amely aláveti magát Isten akaratának. Az őszi bú költészetén és l'art pour l'art jellegén keresztül kiemelhető a patrisztikus tekintélyelvűség és a világi hatalom előtti alárendeltség.

3. A skolasztika nézőpontja: A versben megjelenő szép, hervatag ormok és a tiprott fű csillogása Isten jelenlétére utalhat, mint a teremtett világ szépségének forrására és fenntartójára. Az elnyűtt tuja és az elhervadt tavasz képviselhetik a bűn és a romlás hatásait. Ez a skolasztika teológiai megközelítése a természet és a teremtés megsemmisítésével kapcsolatban, amelyeket Isten országával és az örökélettel összefüggésben kell értelmezni.

4. A bibliatudomány nézőpontja: A vers bibliai képek segítségével fejezi ki a természet évszakainak jelentését és az emberi életciklus végét. Az "őszi bú" metaforája az elmúlásnak és az elmúlásra való készülődésnek. Az "őszi bú" átadása lehetőséget teremt az új kezdetekre és a természetben és az emberi életben bekövetkező változásokra. Az őszi természet jelképezi az elmúlást, de ugyanakkor a változás és a megújulás lehetőségét is.

Ezen kívül lehet más megközelítések is azonosítani a vers teológiai szempontjából, például a hatalom és alárendeltség témája vagy az idő múlásának ábrázolása. Ezek a gondolatok még több mélységet adhatnak a vers teológiai és vallási értelmezéséhez.