Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.

A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!

De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.

S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,

Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...

Elemzések

A vers első sorai arról szólnak, hogy a költő a Margitszigeten találkozott szerelmével. Ez a sziget pedig a természeti környezetben helyezkedik el, így természettudományos szempontból a környezet tanulmányozására is lehetőséget adhat.

A második sorokban a költő megemlíti, hogy a régi eset már "drága, félszeg" volt. Ez a személyes érzelmeket és kapcsolatokat jelző kifejezés, ami természettudományos kontextusban nem releváns.

A következő sorokban a költő leírja, hogy tanár volt, ami a tanítás és a tudás átadása, valamint a humán területekkel, például nyelvtudománnyal vagy történelemmel kapcsolható inkább össze, mint a természettudománnyal. Az "lelkes és sovány" jelzők sem közvetlenül kapcsolódnak a természettudományokhoz.

A következő részben a költő megemlíti, hogy volt egy kisdiákja, aki most színház rendezője. Ez a személyes történet és karrierutak bemutatása, ami nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz.

A következő sorokban a költő arról beszél, hogy a fák ugyanolyanok maradtak a szigeten, és hogy az édes légben megmaradt a régi boldog pillanat. Ezek a természeti környezetre és az idő múlására, valamint az emlékek és érzelmek megőrzésére utalnak.

A vers utolsó sorai a költő saját élményeit és érzelmeit fejezik ki egy kedves padon ülve. Ez a rész a személyes emlékekre és reflektálásra összpontosít, és nem közvetlenül hozható kapcsolatba a mai természettudományos felfedezésekkel.

Összességében a versben található elemek közül csak néhány kapcsolódik közvetlenül a mai természettudományos felfedezésekhez, mint például az idő múlása és az emlékek megőrzése a természeti környezetben. Azonban a legtöbb elem a személyes élményekre, érzelmekre és a költő környezetére összpontosít, amelyek inkább a humán területekhez kapcsolhatóak.

Az alábbi vers, Tóth Árpád "Szigeti emlék", irodalomtudományi szempontból több érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Magyar irodalom:
- Tóth Árpád a 20. század elején aktív költő és író volt, akinek művei jelentős hatást gyakoroltak a magyar költészet fejlődésére.
- A vers személyes emlékeket és érzelmeket fejez ki a Margitszigetről, ami magyar kultúrális örökséghez kötődik.
- Az idő múlása és az ifjúság múltjával való szembesülés, valamint a nosztalgia motívuma is gyakran jelen van a magyar irodalomban.

2. Nemzetközi szépirodalom:
- A versben megjelenő tema és hangulat, az emlékezés és az elmúlás széles körben jelen van a világirodalomban is, példák erre Ernest Hemingway, Marcel Proust vagy Virginia Woolf művei.
- A Margitszigeten játszódó szerelmi történet és a nosztalgia motívuma szintén számos más nemzetközi irodalmi műben is fellelhető.

Az alábbiakban a vers sorait egyes elemekre bontva további irodalomtudományi összefüggések találhatóak:
1. Képszerűség:
- A versben megjelenő vizuális képek és szimbólumok, mint a fák vagy az arany napfény, hangsúlyozzák a helyszín realisztikus leírását.
- Ez a megközelítés hasonlóan jelen van a magyar és a nemzetközi szépirodalmi művekben is, például a magyar József Attila vagy a francia Charles Baudelaire műveiben.

2. Nyelvi megformáltság:
- A versen használt nyelvezet és ritmus a 20. századi magyar költészet stílusával rokonítható, amelyek az avantgárd irányzatokra utalnak.
- Egyes hasonlóságok fedezhetők fel a versekben, mint A. E. Housman, T. S. Eliot vagy Guillaume Apollinaire alkotásaiban.

3. Szerkezet:
- A vers rövid sorai és témája miatt a vers formai és tematikai hasonlóságokra utal többek között a haiku versforma vagy a minimalist költészet szépirodalmában.
- Megjegyzendő, hogy a minimalizmus és a konkrét költészet hatásai nemzetközi szinten is jelen vannak a 20. századi költészetben, például William Carlos Williams vagy Matsuo Basho verseiben.

Ezen irodalomtudományi szempontok figyelembevételével láthatóvá válik, hogy Tóth Árpád "Szigeti emlék" című verse több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers teológiai szempontból is több értelmezésre adhat lehetőséget. Az alábbiakban bemutatom a bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontokat is.

Bibliatudomány szempontjából a versben található jellemzők között megtalálható a visszatekintés és az emlékezés motívuma. A bibliai könyvekben is találhatóak hasonló visszatekintések, például a Zsoltárok könyvében, ahol a költők visszaemlékeznek Isten csodatetteire és az életükben történt eseményekre. Ebben a versben is Tóth Árpád visszatekint a Margitszigeten történt esetre, amelynek jelentősége sűrű arany napfénybe konzerválva maradt.

A patrisztika, vagyis a korai egyházi atyák nézőpontjából a versben megjelenik a múló idő és az elmúlás gondolata. A patrisztikus írók gyakran szemléltették a zaklatott világban az idő múlását és az élet múlhatatlanságát. A versben a diák már felnőtté vált, haja ritkul és a költő úgy érzi, hogy a saját ifjúsága messze van már. Ez is utalhat arra, hogy az idő múlásával az emberi élet is elmúlik és megöregszik.

A skolasztika szempontjából a versben szerepel a felszín és a mélyebb jelentés kettőssége. A skolasztikus teológusok fontosnak tartották a tanítások, kijelentések alapos átgondolását és azok mögött rejlő mélyebb jelentés felfedezését. A versben a diákság és az idős kor közötti különbség felszínesen csak a haj ritkulásában mutatkozik meg, de mélyebb szinten azt is jelenti, hogy az ártatlan, boldog gyermekkor már messze van. A vers végén pedig Tóth Árpád gyerekként újraéli az emlékezetes pillanatot a kedves padon, amely mohó ajkának újra a múlt ízét adja.

Ezen kívül a versben az is megjelenik, hogy a költő egy ál-mogorva úr képében jelenik meg. Ez a kép a cím szempontjából is fontos lehet, hiszen a "Szigeti emlék" egy olyan emléket idéz fel, amely valójában nem is létezett. Ez a kép a megváltás és az emberi bűn kapcsolatát is felvillantja, hiszen azt mondhatnánk, hogy az ál-mogorva úr az emberi bűnt jelképezi, amelyre a költő visszatekintve vágyik a gyermeki ártatlanság és boldogság korára.

Összességében a vers teológiai szempontból több réteget is magában foglal. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaiból vizsgálva is lehet felfedezni az összefüggéseket és a mélyebb jelentést. A múlás, az emlékezés és az emberi bűn motívumai által a vers általános emberi tapasztalatokra reflektál, amelyeket a vallási hagyományok is felkarolnak és értelmeznek.