A vers Magyarország egyik híres költőjének, Tóth Árpádnak a műve. Az alábbiakban irodalomtudományi szempontból elemezzük a verset mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A versben az első szakaszban először a kérdés merül fel, hogy az adott esemény vagy cselekvés hasznos-e vagy sem. Ez a kérdés gyakori témája a magyar irodalomban is. Gyakran megjelenik az úgynevezett "funkcionalitás problémája", ami azt taglalja, hogy egy műnek, cselekvésnek vagy eseménynek mi a célja és hatása a társadalomra.
A vers következő részében a népgyűlés kerül terítékre, és hogy ez milyen hatással van a társadalomra. Ez a téma átfedésben van a politikai irodalommal, mivel a népgyűlés politikai döntések meghozatalára szolgáló fórum.
A versben felbukkan a Welf és a Ghibellin szó is, amelyek a középkori Itália politikai és társadalmi viszonyrendszerét jelölik. Ez a hivatkozás a nemzetközi szépirodalomhoz kapcsolható, hiszen az olasz reneszánsz és a középkor számos művében megjelennek.
A vers további részében a földéhség, az érvényesülés és az új tavasz témája kerül elő. Ezek a témák szorosan kapcsolódnak a romantikus irodalomhoz, amelyben a természeti elemeknek, mint például a tavasznak, fontos szerepük van a művekben.
A versben az utolsó sor a "Új szél fúj a Hortobágyon" mondatot tartalmazza, ami egyfajta változást sugall. Ez a motívum a modernista irodalomban is megjelenő "új kezdetek" vagy "megújulás" témáját hordozza magában.
Összességében, Tóth Árpád "Új tavasz a Hortobágyon" című verse számos irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versben megjelenik a társadalmi hatékonyság, a népgyűlés, a politikai hatalom, az olasz középkor, a romantikus természet és a modernista megújulás témája.