Van, aki sír, van, aki jajgat,
Van, ki őrjöngve káromol
Én hűvösödve csukok ajkat,
Míg minden vesztés rám omol.
Ó, nem dicsekszem, nem a gőg ez,
Ne csodáljátok hős dacom,
Nem kevélység, és nem erő ez,
....megfojtott panaszom...
Elemzések
A versben a természettudományos szempontból leginkább releváns elemek az emberi érzések és az érzelmi állapotok témája. Az emberi érzelmeket és viselkedést azzal magyarázza, hogy vannak olyanok, akik sírnak, jajgatnak vagy őrjöngenek, míg mások hűvösen csukják be az ajkukat. Ez az emberi viselkedés és érzelmek kutatásának egy fontos területe a pszichológia és az agykutatás szempontjából.
Azt is megemlíthetjük, hogy a versben a veszteség motívuma is feltűnik. Ez általános emberi tapasztalat, amely a fájdalmat, szomorúságot és más érzéseket vált ki. A veszteség fogalma az evolúció biológiai folyamataira is utalhat, amikor egy organizmus elveszíti valamelyik alkatrészét vagy funkcióját.
A versben az érzések közötti különbségek áttételesen megjeleníthetik az emberi agy működésének és az emocionális reakcióknak a kutatását is. Azt is gondolhatnánk, hogy a "nem kevélység, és nem erő ez" rész a negatív érzelmek kezelésükre vagy elfojtásukra utal, ami szintén kapcsolódhat a pszichológia vagy az idegtudományi kutatásokhoz.
Összességében a vers olyan témákat érint, amelyek számos természettudományos kutatást és megközelítést inspirálhatnak. Az emberi érzelmek, viselkedés és veszteség témáit a pszichológia, a neurobiológia, az evolúciós biológia és más természettudományok is vizsgálják.
A vers teológiai szempontból különféle érzelmeket és reakciókat jelenít meg egy ember életében, és rámutat az emberi természet misztériumára.
A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai témát is felvet. Az első sorokban a sírás és a jajgatás, valamint az őrjöngés és a káromlás említése a szenvedést és a fájdalmat jelképezi. Ezt összehasonlíthatjuk a Szentírásban található példákkal, ahol a fájdalom és a szenvedés általában az emberi természet következménye vagy Isten büntetése a bűnök miatt.
A patrisztika szempontjából a vers rámutat az emberi természet gyengeségére és az emberi szenvedés lényegére. Az embernek csak korlátozottan van hatalma és erőssége, ezért gyakran nem tudja elkerülni a veszteséget és a fájdalmat. Ebben a kontextusban elgondolkodhatunk Augustinus filozófiájára, aki a bűnbeesés után az emberi természet megromlottságára és gyengeségére hívta fel a figyelmet.
A skolasztika szempontjából a vers rámutat az ember lélek mélységeire és bonyolultságára. A szerző hűvösödve csukja be az ajkát, ami saját belső világát jellemzi, ahol az összes veszteség rá omlott. Ez arra utal, hogy az emberi lélek titokzatos és bonyolult, és a külső megnyilvánulások mögött nagy belső küzdelmek zajlanak. A skolasztikus teológusok, mint például Aquinói Szent Tamás, a lélek bonyolultságát és spirituális tapasztalatait hangsúlyozták.
Más nézőpontokból is értelmezhető a vers. Például pszichológiai szempontból a vers az ember érzelmi reakcióit és megküzdési mechanizmusait tárja fel. Szociológiai szempontból vizsgálható az emberi szenvedés társadalmi kontextusa és annak hatása az egyénekre.
Mindezek figyelembevételével a vers mélyebb értelmet nyerhet, amelyben az emberi érzelmek, reakciók és szenvedés misztériuma összefonódik a teológia, bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más nézőpontokkal.
A Tóth Árpád "Van, aki sír..." című versét irodalomtudományi szempontból elemezve, több fontos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Hangulat és érzelmi töltet: A versben megjelenik az emberi szenvedés és fájdalom témája, amit különböző érzelmi reakciók (sírás, jajgatás, őrjöngés) jelenítenek meg. Ez az érzelmi töltet és a hangulati ábrázolás olyan klasszikus költőkkel, mint például József Attila, Tóth Árpád kortársaival, valamint a nemzetközi romantikus költőkkel (pl. Lord Byron, William Wordsworth) való párhuzamot vonhat.
2. Az egyéni érzések és az én-költő szerepe: A versben a lírai én hűvösséget és visszafogottságot mutat, ahogy tényként közli panaszát. Ez az egyéni érzés és az én-költő szerepe kapcsolódik a modern líra jellegzetes vonásaihoz, amelyek az önmegvalósítást, az egyéni érzelmek kifejezését helyezik előtérbe. Ezeket hasonló lírai technikák jellemzik az európai modernizmus (pl. T. S. Eliot, Ezra Pound) és a magyar kortárs költészet (pl. József Attila, Radnóti Miklós) alkotásaiban.
3. Nyelvi megjelenítés: A versben található nyelvi megjelenítés a költői képek (pl. "hűvösödve csukok ajkat") és a rímek használata révén kapcsolódik a hagyományos költészethez, amelyet a magyar nyelvterület több jelentős költője alkotott. Ez a hagyományos nyelvhasználat a magyar irodalomban például Ady Endre vagy Babits Mihály verseiben is megtalálható. Emellett a rímváltozatosság és ritmika, amely a versben megjelenik, kapcsolatba hozható a nemzetközi költészet hagyományaival, például a brit romantikus költők vagy a francia szimbolistaak költészetével.
4. Az emberi lét és a környezet viszonya: A versben megjelenő veszteség és a szenvedés téma kapcsolatba hozható az emberi lét és a külvilág viszonyának általánosabb kérdéseivel. Ez a kapcsolat, ahogy a lírai én a külvilágba vetett bizalmat és reményt elveszti, összekapcsolható az abszurditás és a létezés alapkérdéseivel, amelyek számos világirodalmi műben megjelennek. Egy példa az abszurditásra Samuel Beckett "Godot-ra várva" című drámája vagy Albert Camus "A pestis" című regénye, amelyekben az ember és a környezet közötti kapcsolat és az élet értelme a fókuszban áll.
Ez csak néhány példa a Tóth Árpád "Van, aki sír..." című versének irodalomtudományi összefüggéseire. A vers további elemzése során még több összefüggés és kapcsolódási pont található a magyar és a nemzetközi irodalmi hagyományban.