Ó, éj... csuklóm lelankad, és bénult ujjaimhoz
Puffadt háttal feszülnek a csúf, setét erek.
Egykedvűn bámulom... egy perc... és nem merek
Tovább nézni e kézre, s a lámpa fénye kínoz.
Ó, hűsítsd, éji lágy lég, asztalra csüggedő főm!
Hadd higgyem: simogatva anyuska ül ma itten,
Kinek érintésétől halkan billent s szelíden
Fiatal térdei felé remegő bölcsőm...

Hiába. Kimegyek, s a párás parti kertet
Remegő térddel járom, s a nyúlt folyó-szalag
S minden, szegény szememben, a roppant hold alatt
Torz óriássá puffad, s bús szimbólummá dermed:
Istenem, kik ezek? e szörnyü gyermekek,
Kik fényes kocsik sínjét egykedvűn igazítják?
S ki tudja ama békés bárkák nyugalma nyitját,
Mik bizton elballagnak az örvények felett?...

S e rajban tóduló emlékek mit akarnak?
Mért jár eszemben egyre a kenetes, vén kántor:
"Fiaim, gyáva volt még ő is, a másként bátor
Deák Brutus, mikor beléje dőlt a kardnak..."
S gyermekvágyak búsítnak, sok régi, drága estém:
"Anyus, ha nagy leszek, mint a nagy pap-diákok,
Maga az első padban üljön, ha prédikálok..."
...S egyszerre eltünődöm: ha most holtan elesném?...

Egy asszony kellene... ne lenne más, csak asszony,
Kinek csak víg enyelgés, ha fáradt homlokom
Kecses mellére hajlik, s tréfa, ha átfogom
Kétségbeesett hévvel, mikor párás az alkony;
Ki tettetőn figyelné, ha szóba kezdene
Arról ajkam: mi az, mi olykor elsetétít,
S titkon tükörben nézné fénylő csecsebecséit,
Míg halkan felnevetnék... egy asszony kellene...


Elemzések

A vers Tóth Árpád Vergődés című műve. A költemény egy lírai vallomás, melyben a költő lelkiállapotát és belső konfliktusait fejezi ki.

A magyar irodalom területén a vers sorolható a szecessziós költészethez, amelyre jellemző a szimbolikus nyelvhasználat, az érzelmek és álmok kifejezése, valamint az önreflexió. A versen láthatók az expresszionizmus jegyei is, amelyek a torz szimbólumokon, a groteszk elemeken, valamint a szenvedést és kétségbeesést kifejező hangulaton alapulnak.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers hasonlóságot mutat François Villon Balladák című művével, amelyben Villon hasonló módon fejezi ki belső világát és lelkiállapotát. A versben hasonlóan többek között a halál, a múlt vagy a családi kapcsolatok témája is megjelennek.

Az alkotásban a költő belső feszültségei, a magány és a vágyakozás érzékelhetők. Az első részben a költő az éjszaka hangulatát idézi meg, amikor egyedül ül egy asztalnál, és visszavágyik gyermekkori emlékeire. A második részben a költő a part menti kertben járkálva a környező világban való helyét és értelmét keresi. A harmadik részben az asszonyi jelenlét iránti vágy jelenik meg, mely az életben való boldogságra utal.

A vers nyelvezete gazdag, az örökségét a romantikus lírából meríti. A képek sokszor szimbolikusak és torzítottak, amelyek az alkotó lelkiállapotát tükrözik. A zeneiség is fontos aspektus a versben, ami a ritmikus sorokban és a hangsúlyokban érzékelhető.

Összességében a Tóth Árpád Vergődés című vers számos irodalmi és költészeti elemmel rendelkezik, melyek összekapcsolódnak a magyar és nemzetközi szépirodalom területén. Az alkotás mély lelkiállapotokat tükröz, és a szimbolizmus, az expresszionizmus, valamint a romantikus líra hatásait hordozza magában.

A vers első sorai a kéz és a lámpa fénye körül forognak, utalva a művész fizikai állapotára és a környezetére. A szavak kifejezik azt a megfigyelést, hogy a kéz puffadt és setét erekkel van átszőve. Ez a jelenség a test anatómiájával és a vérkeringéssel kapcsolatos, amelyek a modern orvostudomány és biomechanika kutatásainak eredményei.

A második részben a versfolyam áthelyezi a figyelmet a természetre, különösen a parti kertre és a folyó-szalagra. A költő szemében a tárgyak torz óriássá és szimbólummá válnak, és ezeket a képzeletbeli látomásokat kapcsolja a modern tudomány kihívásaival. A költő felveti, hogy ki irányítja a fényes kocsik sínjét és hogy kik fékezik az örvények felett áthaladó békés hajókat. Ezek a képek megidézik a modern technológia és mérnöki kutatásokhoz kapcsolódó felfedezéseket, például az autók és a vízi közlekedés fejlesztéseit.

A vers harmadik részében a költő emlékekbe merül, konkrétan egy kenetes, vén kántor és a régi gyermekvágyak felidézése révén. Ez a rész a pszichológia és az emlékezet kutatásával kapcsolatban áll, amelyek a modern kognitív tudomány és a neuropszichológia területeinek fókusza.

A vers befejező sorai egy asszonyra irányítják a figyelmet, aki a költő számára az élet örömét és a vigaszt jelenti. Az asszony létét a fizikai érzékeléssel és az érzelmi kötődésekkel kapcsolja össze, ami összhangban áll az érzékszervek működésével és az emberi kapcsolatok vizsgálatával.

Összességében, a versben szereplő képek és metaforák a természettudomány több területével, mint például az anatómia, a biomechanika, a technológia, a mérnöki kutatás, a pszichológia és az érzékszervek, valamint az emberi kapcsolatok vizsgálatával kapcsolatba hozhatóak. Ezek az utalások rámutatnak a szöveg természettudományos vonatkozásaira és a modern kutatások eredményeire.

A vers, Tóth Árpád "Vergődés" című műve, theologiai szempontból is elemezhető. A következőkben a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérek, de fontos megjegyezni, hogy más szemszögek is lehetnek relevánsak az értelmezés során.

A vers első szakaszában a költő egy setét és elkeseredett helyzetben találja magát. Az éjjeliség, mint metafora, a keserűségét és kilátástalanságát jelképezi. Ez a kép a bibliatudomány szempontjából is fontos lehet, hiszen az Ószövetségben az éj gyakran a szenvedés időszakát és Isten távollétét jelképezi. A költő levertsége és tehetetlensége az emberiség általános tapasztalatainak tükröződése lehet, és utalhat az egzisztenciális kérdésekre, amelyekkel az emberek, különösen a hívők, szembesülnek.

A vers második részében a költő egy parti kertben sétálva találja magát, ahonnan elmosódó képek jelennek meg. E képekben az óriási, torz gyermekek, a fényes kocsik, valamint a bárkák jelképesen tárulnak elénk. Ezek az allegóriák és szimbólumok arra utalnak, hogy a költő megkérdőjelezi az emberi tevékenység és előrelépés értékét. A bibliatudomány ezen a ponton rámutathat arra, hogy az emberi erőfeszítések és társadalmi sikerek helyett Isten és az emberi teremtmények kapcsolata fontosabb. Az ember nem képes megérteni, hogy Isten hatalmas tetteiben hogyan illeszkedik a világan keresztülhaladó cselekedeteinkkel.

A vers harmadik része a költő gondolatainak sodródását mutatja be, amikor egy régi kántor szólalt meg benne, és gyermekkori vágyai emlékei jönnek elő. A patrisztika nézőpontjából a költő belső küzdelmeit láthatjuk, amikor a múlt és a jelen között ingadozik, és különböző vágyai és félelmei egymással szembekerülnek. A keresztény hagyományban a múlt másra emlékeztet, például a bűnre vagy a múltnak egy olyan ideális állapotára, amely elérhetetlen az ember számára.

A vers befejező részében a költő egy asszonyra vágyik, aki a támogatást, megértést és vigaszt nyújtja számára. Az asszony metaforikus jelentése lehet az Isten iránti szükségletnek vagy a meleg és szeretetteljes kapcsolatnak. A skolasztika szempontjából az asszony a költő általi vágyak elidegenedését vagy torzítását jelképezheti. Az intellektuális hagyományban az asszonyi kép olykor ellentmondásos, és a vágy követése lehet a kapcsolataink és vágyaink közötti egyensúly megtalálása.

Végül fontos megjegyezni, hogy az értelmezéseim szubjektívek és többféle módon is lehet értelmezni a verset a teológiai szempontból. Más megközelítések is lehetnek érvényesek, ez csak egy lehetséges út az értelmezéshez.