Üldögélek a Nagyerdőn,
Elhallgatom elmerengve
Nyírfalombok zizzenését.
Ó, mikor még együtt jártunk
Nagyerdei nyírfák árnyán,
S úgy hittem, hogy leveleik
Örömükben csodanótát
Tapsolnak ki lágy tenyérrel.
Most is itt vagy. Érzem, érzem.
Bár nem látlak, itt kell lenned,
Itt nevetgélsz új pároddal
Valamelyik nyírfa árnyán.
S míg leszáll a lila alkony,
Messzi nyírfák rám sziszegnek,
Görbe törzsük megvonaglik,
S mintha mind-mind egy-egy nyelvét
Mennyre öltő kígyó lenne...
A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, különösen az ökológiai és evolúciós folyamatok szempontjából. A versben a Nagyerdő és a nyírfafák megjelenítik a természetet. A nyírfalombok zizzenése a fák fotoszintetikus folyamatára utal, amely a napenergia felhasználását és a levegőből való szén-dioxid elnyelését jelenti.
A költő egy korábbi időszakot idéz fel, amikor még együtt jártak a Nagyerdei nyírfák árnyékában. Ez a rész utalhat arra, hogy a nyírfák közötti kölcsönhatások és kommunikáció az elmúlt évtizedekben egyre intenzívebben kutatott területe a természetvédelmi biológiának. Az örömükben csodanóta tapsolása lágy tenyérrel metaforikusan mutathat a gyökerek közötti kölcsönhatásokra, amelyek fokozzák a növények túlélési és szaporodási esélyeit.
A vers folytatásában a költő arról beszél, hogy a szeretett személy még mindig ott van valahol, nevetgélve új párral a nyírfák árnyékában. Ez a rész a termékfiatalítás (regeneráció) természeti folyamatára is utalhat, ahol az új növények és állatok képesek betölteni az üresedő helyeket és megtartani a fajok diverzitását.
A lila alkony és a messzi nyírfák sziszegése, illetve törzsvonaglása azért érdekes, mert lehet, hogy a költő itt a növények élettani reakcióit és a környezeti hatásokra való válaszaikat jelzi. A nyírfák hajlamosak hevesen szaporodni és terjedni, és a versben ez a törzsvonaglás metaforikusan is a növekedésüket és az élettani reakcióikat jeleníti meg.
Következtetésképpen a vers a természet és az ember kapcsolatának és a természet reakcióinak, kölcsönhatásainak egyes aspektusait írja le, amelyek számos természettudományos kutatás témáját képezik a mai napig.
A vers Tóth Árpád "Viliről" című műve. A vers egyik fő témája a múló idő és az elszakadás érzése. Egy személy a Nagyerdőn üldögélve visszagondol arra az időre, amikor még együtt jártak Vilivel, aki most már új párjával van. A versben jelen van a természet, konkrétan a nyírfák, amelyek a múltban örömüknél fogva tapsoltak lágy tenyerükkel. Az alkonyat idején a nyírfák "megsziszegnek" és görbe törzsük megvonaglik, mintha egy-egy nyelvüket megválna és az ég felé emelkedne.
A vers teológiai szempontból is értelmezhető. A bibliatudomány és patrisztika szempontjai szerint a nyírfák mint a természet részei a teremtés tükröződései lehetnek. A nyírfák tapsolása és megsziszegése az emberi érzelmeket és kapcsolatokat jelképezi, és a természet is reagál ezekre az érzelmekre. Egyfajta rejtett isteni jelenlét is érzékelhető a versben, hiszen a nyírfák reagálnak a személy érzelmeire és a környező törzsek mintha mennyre öltő kígyók lennének. Ez a szimbólum arra utalhat, hogy az isteni jelenlét és erejének a természeti jelenségekben is megmutatkozhat.
A skolasztika szempontjából a versben használt képek és az elmélkedő hangulat a teológiai gondolkodásra való figyelmet hívhatja fel. A vers alapján felvetődhet a kérdés, hogyan lehet értelmezni és kapcsolatba hozni az emberi érzelmekekt a természettel és az isteni jelenléttel. A skolasztika rendszerű teológiai gondolkodás ezt a kérdést alaposan elemzi és különböző filozófiai fogalmak segítségével próbálja megérteni az ember és a teremtés közötti kapcsolatot.
Végül, más szempontból nézve is érdekes lehet a vers. Például a pszichológiai szempontból az elszakadás és az idő múlásának feldolgozása lehetne az érdekes, vagy a művészettörténeti szempontból a természetmintázatok és a hangsúlyozott érzelmi kapcsolatok vizsgálata. A vers tehát több szemszögből is értelmezhető és érdekes kutatási lehetőségeket rejt magában.
A vers Tóth Árpád tollából származik és a "Viliről" címet viseli. Az alábbiakban irodalomtudományi szempontból vázoljuk a vers elemzését mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Tematika és hangulat:
A vers egy visszaemlékezést ábrázol, amelyben a költő az egyik fontos személyről, Vili-ről mesél. Az ábrándozó, melanholikus hangulat a természeti képekkel, a nyírfák árnyékával és a lila alkony hangulatával van erősítve.
2. Versformai megoldások:
A vers 14 sorból áll, nincs rímrendszere, és a sorhosszak is különböznek. Ez az elrendezés lehetőséget ad a szabadabb kifejezésre és a költői képzelet szárnyalására. A zárttól nyitottabb versformai megoldásokat a nemzetközi szépirodalomban elterjedtebbnek tartják.
3. Motívumok és szimbólumok:
A nyírfák motívuma és szimbolikus jelentősége a versben kulcsfontosságú. A nyírfák szerepükben a természeti világot, az életet és a vágyott boldogságot jelképezik. A nyírfa árnyékában történő nevetgélés pedig azt sugallja, hogy Vili eljutott a boldogsághoz, míg a költő továbbra is a múltban élő emlékekkel maradt.
4. Nyelvi megoldások:
A versben gyakran előfordulnak képek és szimbólumok, amelyek erősítik a hangulatot és a tematikát. A "nyírfalombok zizzenése", a "csodanóta", a "lila alkony", a "sziszegő nyírfák" mind-mind képi megfogalmazások, amelyek az érzelmeket és a hangulatot közvetítik.
Magyar irodalom:
- Tóth Árpád a szimbolizmus jelentős képviselője a magyar irodalomban. A versen láthatók a szimbolizmusra jellemző motívumok és képek, valamint az elvontabb hangulatkifejezés.
- Az emlékezés témája és a természeti képelemek használata a magyar líra hagyományaiba illeszkedik. A természet különböző elemekkel való azonosítása és a természeti képek metaforikus jelentése a magyar költészetben gyakori.
- A zsoltárhagyomány (Mennyre öltő kígyó) jelenléte a versben a vallásos motívumokra való utalást is jelenti, ami a magyar költészet tradícióinak része.
Nemzetközi szépirodalom:
- A szimbolizmus nemzetközi irányzataira jellemzőek a szimbolikus képek és motívumok.
- Az emlékezés és a múlt időkhöz való kapcsolódás témái a szépirodalomban nemzetközi szinten is gyakran megjelennek.
- A természeti képek és motívumok használata a klasszikus lírától a modernistákig számos irányzatban megtalálhatóak a nemzetközi szépirodalomban.
Összességében a "Viliről" című versben jól láthatóak a szimbolikus képek és motívumok, az emlékezés tematikája, és a természeti jelzők használata, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén gyakran előforduló elemek.