Ez a terem, amelyben történt.
Mondják, beszélik a falak.
Látom forogni a vad örvényt,
Mely elmerített, fényalak!
A teremtésnek delelőjén
Itt született a pillanat,
Amely után visszafelé mén
A lét, a hasonlót már nem ad.

S hajh! mielőtt aláhaladna
- Hol majd a zűrbe nyugoszik -
Az örökkévalóság napja
Mintha megállott volna itt:
E percet éltem szakadatlan;
Agyamban ez a jelenet
Kering szünetlen, változatlan,
Mint befagyott emlékezet.

Itt, eme függöny éjjelében,
Mint egy-egy villogó gyilok,
Röpködnek fuldokolva kéjben,
Tüzet lehellő sohajok.
Megelevenül tőlük itten
S remeg minden butordarab;
Árulkodik, suttog szememben,
Hátam mögött föl-fölkacag:

"Hogy gyalázatfolt ég a napban,
Virágkehelyben ronda pók.
Nincs szemérem a csillagokban,
Zsibáru lett a szűzi csók.
Hogy koldussá szegényült a lét;
Leélte tündöklő nyarát.
Üres a végetlen mindenség,
Ki van rabolva a világ!"

- Ah, úgy van, úgy, itten veszett el
A második paradicsom.
Szép Éva, téged csábitott el
Ott egy kigyó, itt egy majom.
Igen bizony, hitvány majom volt;
God dam! vörös frakkot viselt.
Chic-kel kötött nyakára csokrot,
S ezzel Waterloot nyert e helyt.

Úgy kell neked, szivem! mit fellengsz?
Ez itten a világfolyás.
A fellegekben amig jársz-kelsz,
A virágot letépi más.
Mért nem tanultál Jupitertől?
Elég fényes példát adott:
Ismerve Európát, cselből
Előbb ökörré változott.

 

Elemzések

A vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható elemeket is tartalmaz. Az első szakaszban a teremtés delére utal, valamint a létre hivatkozik, ami a mai tudományos ismeretek alapján a Nagy Bummhoz, azaz a Világegyetem kezdetéhez és az idő kezdetéhez kapcsolódik. Az örökkévalóság napjának megállásának említése a Világegyetem időbeli fejlődéséhez kapcsolódik, amikor az idő megszűnik a Nagy Bumm utáni időszakban.

A második szakaszban pedig a tüzet lehellő sohajok képe a vulkáni tevékenységhez, az anyagmozgáshoz és a geológiai folyamatokhoz kapcsolódik. A butordarabok remegése, suttogása a molekuláris mozgáshoz és a rezgésekhez kapcsolódik, míg a csillagokban hiányzó szeméremre és a lét koldussá szegényedésére utalva a kozmológiai kutatások eredményeire, a csillagok életciklusára és az Univerzum kifogyó energiájára vonatkozhat.

A harmadik szakaszban a második paradicsom elvesztése és Éva csábítása egy kígyó és egy majom által a bibliai történetre utalhat, amely az emberi evolúcióra és az állatvilágban fellelhető közös ősekre utalhat. Az idézetek utalhatnak a fajok közötti rokonságra és a darwini evolúciós elméletre. Az utolsó sorban a Jupiter példája a csillagászat felfedezéseire és az emberiség helyzetére a világűrben utalhat.

A vers többek között tehát a Világegyetem keletkezésével, az idővel, a geológiai és molekuláris mozgásokkal, a csillagok életciklusával és az emberi evolúcióval, valamint történelmi technikai felfedezésekkel és a világűrrel kapcsolatban is értelmezhető a mai természettudomány szempontjából.

Vajda János "A kárhozat helyén" című versét irodalomtudományi szempontból érdemes elemezni. A versben több érdekes összefüggés található, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megvizsgálni az időbeli környezetet. A versben felbukkan az örökkévalóságról, az örök időről szóló gondolat. Ez egy olyan általános motívum, ami számos irodalmi műben előfordul, például Dante Isteni színjátékában vagy William Blake költeményeiben.

A versben található terem, ahol a történések zajlanak, is fontos szimbólum. A terem az ismeretlen világot, az ismeretlen jelenetet jelképezi. Egy ilyen zárt térben élvezhetjük a verset, amelyben a falak beszélnek. Ez a motívum hasonlóan előfordul Edgar Allan Poe műveiben is, például a "The Fall of the House of Usher" című elbeszélésében.

Az idő motívuma is fontos szerepet játszik a versben. A pillanat születése után a lét visszafelé halad, már nem ad hasonlót. Ez hasonlítható T. S. Eliot "The Waste Land" című költeményének motívumához, amelyben az idő és az élet folyton változó természete a központi téma.

A versben szereplő tüzetlehelő sohajok és a gyakori utalások az erotikára szintén jelentőségűek. Ezek a motívumok a szerelem, vágyakozás, szenvedély témakörébe tartoznak, amelyek olyan művekben is felbukkanhatnak, mint Sándor Márai "A gyertyák csonkig égnek" című regényében vagy Goncharov "Oblomov" című művében.

A versben felbukkanó "a második paradicsom" és az Évát csábító kígyó motívuma is érdekes. Ezek a bibliai utalások a keresztény mitológiában gyakran előfordulnak, például József Attila "Az utolsó vacsora" című versében is.

A vers végén pedig a Jupiterrel kapcsolatos utalás található. Jupiter, mint a római mitológia főistenje, itt a hatalom és a hatalommal való visszaélés motívumával kapcsolódik össze. Ez hasonló hatalmi archetípus, amit Shakespeare is gyakran felhasznált műveiben, például "Macbeth" vagy "Julius Caesar" című darabjaiban.

Összességében tehát a versben található összefüggések arra utalnak, hogy Vajda János "A kárhozat helyén" című verse sok irodalmi motívumot felhasznál, melyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is előfordulnak. A vers időbeli, térbeli és mitológiai rétegei gazdagabbá teszik az irodalmi élményt és a mű komplexitását.

A vers címe "A kárhozat helyén", ami már önmagában teológiai témára utal. A vers a kárhozat következményeiről és az ember bukásáról szól.

Kezdve a bibliatudománnyal, a versben több kifejezés utal az Ószövetségből ismert történetekre. Az első versszakban a "teremtés delelője" utal az Ószövetségi teremtésre, amikor a világ keletkezett. A "vad örvény" a bukást és a bűnt szimbolizálhatja, ami az Ószövetségi Ádám és Éva történetével kapcsolatos. A második versszakban is visszatér a bukás témája a "kárhozatfolt ég a napban" és "nincs szemérem a csillagokban" kifejezésekben. Ez az utalás az emberiség bukására és az eredeti bűnre utal, amikor Ádám és Éva megsértették Isten parancsát a Paradicsomban.

A patrisztika szempontjából a versben hangsúlyozottan jelen van a bűn és bukás témája. Az Ószövetségi eseményekre való utalás mellett ezek a motívumok tükrözik az akkoriban uralkodó gondolkodást, miszerint az emberiség bukása és bűnei az emberi természet visszaesésének tulajdoníthatók. A versben megjelenő "hitvány majom", amely átveszi Éva szerepét, és "Waterloot" (amely az angol-francia háború híres csatájára utal) nyert, ironikusan és cinikusan a patrisztika korabeli valláspolitikai vitákra és a világi hatalommal való ütközésekre utalhat.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő "összefüggések" korlátozottak, mivel a skolasztikus teológia erősen elméleti és racionális megközelítés mindent gyakorlati megfelelővel próbált megmagyarázni. A vers inkább az érzelmekre és a képzeletre épít, nem pedig a racionalitásra. Ennek ellenére, a bűn és bukás témája a skolasztika középpontjában áll, mivel az emberi bűnös állapotot és a megváltás szükségességét vizsgálja.

Egyéb megközelítések közül a versben a kárhozat és bukás szimbolikus ábrázolása hívhatja fel a figyelmet. A versben megjelenő "vad örvény" és a "fuldokolva kéjben tüzet lehellő sohajok" a felismerés és a bűnbánat képét is hordozhatják. Egyéb értelmezések is lehetségesek, például a verseskép szerzőjének pesszimizmusa, amelyet a világban látott embertelenség és a természet elváltozása idézhetett elő.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberiség bukására és a bűn következményeire utal, amelyeket az Ószövetség történetei és a keresztény dogmatika is hangsúlyoz. Az ember bukott állapota és az eredeti bűn szilárdan jelen van a versben, és kérdéseket vet fel a bűnbocsánatról, a megváltásról és az ember istenképességéről.