A vers első részében, a "Társas öröm kápolnája" és a "Gondok temető kriptája" szövegrészletek kapcsolódnak a természettudományhoz. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései között találhatunk olyan területeket, mint a neurobiológia és az agykutatás, amelyek segítségével egyre jobban megérthetjük az emberi kapcsolatok kialakulását és működését. A társas öröm és a gondok szentélyei lehetnek a központi idegrendszerünkben, ahol a különböző érzelmek és élmények feldolgozásra kerülnek.
A vers második részében a "Föld alá jutunk maholnap" szövegrészlet arra utalhat, hogy az emberiség folyamatosan kutatja a mélyebb régiókat is, például a földkéreg és az óceán mélye felé történő lehatolással. A mai technológia lehetővé teszi, hogy felfedezzük ezeket a területeket és tanulmányozzuk a bennük található életformákat és más jelenségeket. A "Hol nem lesz bor, leány, nóta" rész pedig arra utalhat, hogy a föld mélyén nem található meg a természeti környezet, amely alkalmat ad a szórakozásra és élményekre, azonban a mai kutatások segítségével mégis megismerhetjük ezeket a területeket.
A "Járjunk ide szoktatóba" részlet arra utalhat, hogy a természettudomány területén a felfedezéseink során rögzített tudást és tapasztalatokat tanuljuk meg és alkalmazzuk. A kutatások során új technikákat és módszereket fejleszthetünk ki, amelyek segítségével még mélyebben megérthetjük a természetet és annak működését.
Összességében, bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a mai természettudományi felfedezésekre, mégis érzékelteti a természettel való kapcsolatunkat és annak felfedezésének fontosságát. A természettudomány legújabb eredményei lehetővé teszik számunkra, hogy egyre közelebb kerüljünk a természethez és annak működéséhez, megértsük az emberi kapcsolatokat, és felfedezzük a mélyebb régiókat is.